Ukrajna: Gáz ez az egész!

A jelek szerint egyedül Oroszországot nem sürgeti az idő az USA által az Európai Unió rovására kirobbantott Ukrajna körüli huzakodás zűrzavarában. Miközben gázriadót fúj az ukrán miniszterelnök, Oroszország jól képzett munkaerőhöz jut a menekültek révén, és megkezdődött egyes kelet-ukrajnai üzemek áttelepülése is.

Ukrajna - MinszkPutyinPorosenko.jpegA maláj repülőgép Kelet-Ukrajna fölötti lelövése utáni 43-ik napon azt bírta mondani a kormányülésen Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök: Kijevnek tudomása van arról, hogy az oroszok le akarják állítani télen az Európába irányuló gázszállítást.

A két eseményt mindenekelőtt az kapcsolja össze, hogy sem az egyikről, sem a másikról nem lehet tudni bizonyosat. Bár néhány órával a katasztrófa után maga az amerikai elnök személyesen tette felelőssé az oroszokat a szerencsétlenségért, a július 17-e óta eltelt 43 nap nem volt elég ahhoz, hogy a népes nemzetközi szakértői csapat legalább valami előzetes jelentéssel előrukkoljon, vagy hogy nyilvánosságra hozzák a légi irányítás és a repülőgép személyzete közötti beszélgetést. Obamáéhoz hasonlóan légből kapottak Jacenyuknak az orosz gázszállítások leállítását megjövendölő mondatai is.

Ezért én amondó vagyok: jóslások helyett hagyatkozzunk a józan eszünkre! Ha így teszünk, nyilván vissza fogunk kérdezni. Már miért állítanák le a gázszállítást az oroszok? A folyamatos termelés mellett egy idő után egyszerűen nem tudnák hol tárolni a készleteket. Nem beszélve arról, hogy nekik is szükségük van a bevételekre, amelyeket persze Ukrajnától is szeretnének bekasszírozni. Minthogy Ukrajna adóssága még ma is tetemes.

Ehhez képest van maximum egy hónap az idő hidegre fordulásáig. Addig még az EU is jelezhetné: frissen társult partnerének megelőlegezi az idei fűtésszámlát. Mi több, addig még orvosolható lenne az eseményeket közvetlenül kiváltó baj, megadható lenne az autonómia Kelet-Ukrajnának (meg többek között Kárpátalja magyar lakta területeinek, ahogyan az a magyar-ukrán alapszerződésben is áll). Ha mindez így történne, véget érhetne az USA által az Oroszország és az Európai Unió közeledésének megtorpedózására indított polgárháború, amelynek hiábavalóságáról – Ukrajna Oroszországról való teljes leszakításának lehetetlenségéről – Emmanuel Todd már 2002-ben oly meggyőzően írt A birodalom után című kötetében.

Ha viszont a fentiek nem következnek be, tényleg dobkályhával kell ellátni, a füstcsövek tömege számára lyukakat kell fúrni a panelfalakba ahhoz, hogy fával fűthessék a lakótelepi lakásokat Kijevben és Ukrajna más nagyvárosaiban. (Az emeletes házak mellett máris felhalmozott farakások és a bútorgyárak alapanyagainak lefoglalása jelzi, hogy Ukrajna vezetői nem tartják elképzelhetetlennek ezt a forgatókönyvet.) Ennél is tragikusabb azonban, hogy ha rövid időn belül nem sikerül megegyezni, tovább számlálhatjuk a halottakat, és tovább gyarapszik a Kelet-Ukrajnában szétlőtt falvak, városrészek, üzemek sora. És nőttön nő a csupán Oroszországba eddig menekültek – Lavrov orosz külügyminiszter szerdai közlése szerint – 1 milliós tömege.

Mindazonáltal az orosz televíziós tudósítások szerint a menekültek többségét gyermekes családok, a kinézetük, ruházatuk, megszólalásaik alapján képzett fiatalok és középkorúak adják. Bizonyosan nem zökkenőmentes az elhelyezésük, de egy részüket nyilvánvalóan tárt karokkal fogadják a hatalmas Oroszország számos részében, többek között a munkaerőhiánnyal küszködő Szibéria legtávolabbi ipari városaiban, és munkát, lakást kínálnak nekik a vállalatok.

Hozzá én már találkoztam olyan hírrel, hogy állítólag elkezdték leszerelni és Oroszországba szállítani a kelet-ukrajnai repülőgép- és űripar legfontosabb berendezéseit. (Ehhez tartozik az időközben napvilágot látott hír, hogy Porosenko augusztus 27-ei elnöki rendeletében tiltotta meg, hogy az ukrán vállalatok katonai és úgynevezett kettős rendeltetésű cikkeket szállítsanak Oroszországba. A tilalom nem érinti a békés célú (?) kozmoszkutatással összefüggő eszközöket. Azt hiszem, a kiskaput azért hagyták nyitva, mert ez már az amerikai-orosz, illetve az EU-orosz űregyüttműködést is érintené.)

Megkockáztatom: a felkelők számára Oroszországból, s a térség más államaiból – esetleg közvetítőkön keresztül – érkező fegyver- és lőszerutánpótlás, a humanitárius élelmiszer- és gyógyszerszállítások az üzem-áttelepítésekhez szükséges időnyerést is szolgálhatják immár. Bizonyos értelemben olyan cégköltöztetés kezdődött, mint amikor a Nokia felszámolja leányvállalatát az egyik országban, hogy egy másikba telepítse a gyártócsarnokot. (A blog egyik olvasójának kérdésére a Telekanal Rosszija-RTR e heti archív anyagai között pár perces keresés után találtam egy olyan híradást, amely egy luganszki, nagy pontosságú fémmegmunkálással foglalkozó üzemnek az oroszországi Csuvasföld Csebokszári nevű fővárosába telepítéséről ad hírt.) 

Persze, ahol bezárnak egy üzemet, ott hiányozni fog az adóbevétel egy hányada a költségvetésből. Az ukránéból is hiányozni fog. Mi több, már ma hiányzik. Hiszen Ukrajna harcok által sújtott, legfejlettebb ipari térségében jó, ha 50 százalékos kapacitással működnek a rendszeres belövésekkel, áram-, gáz- és vízhiánnyal küszködő gyárak és bányák. Ha működnek is, a háborús körülmények között megbénult a kereskedelem. De még ha valamit értékesítenek is, annak a központi költségvetést illető része aligha jut el manapság Kijevbe…

Mindennek a konfliktust kirobbantókra nehezedő súlyát már érzékelni lehetett a minap Minszkben, ahol az Európai Unió képviselőinek közvetítésével találkozott Putyin orosz és az oroszok által egy nappal azelőtt államfőnek elismert (De végre elismert!) Porosenko ukrán elnök. A baroness (Catherine Ashton, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) remegő kezét és Porosenko ujjainak ideges babrálását, az ukrán államfő szeme alatt megsokasodott táskákat elnézve, s velük szemben Putyin mindent egybe vetve könnyeden gúnyos sajtónyilatkozatát hallgatva („A polgárháború Ukrajna ügye, az ukrán vezetőknek  maguknak kell leülniük tárgyalni saját állampolgáraikkal.”), az embernek az a benyomása támadt, hogy a belorusz fővárosban csak az egyik felet, történetesen az oroszt nem sürgette az idő. EU- és amerikai szankciók ide, szankciók oda!

A kijevi hatalomnak hovatovább csak egy nyeresége lesz ebből az egészből: a fővárosban kezelhetetlen neonáci banderisták, akiket Nacionalista Gárdába szervezve kiküldtek a harctérre, nagyrészt elpusztulnak a polgárháborúban. És nem én vagyok a cinikus, amikor ilyet írok ide! Ahol a felbujtó (az USA) szövetségese (azaz Ukrajna) háta mögött, titokban tárgyal azzal a féllel, amely ellen irányult az eredeti akció (történetesen Oroszországgal), akkor az én banderistákkal kapcsolatos képzelgésemnek is lehet akkora köze a valósághoz, mint Obama július közepi mondatainak a maláj repülőgép katasztrófájának okáról, vagy Jacenyuk minapi megnyilatkozásának az orosz gázszállítások leállításáról.

#

A Bekiáltás blogban 2014-ben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban megjelent bejegyzések listája: