Orbánt sarokba szorították

Most, hogy az orosz medve is ölelgetni kezdi, nincs mit csodálkozni azon, ha lassan-lassan teljesen felőrlődik.

OrbanViktorPlakatTiszetelet_1.jpgSokan fogadták csalódással Török Gábor gyors visszalépését a veszprémi országgyűlési képviselői helyért induló küzdelemből. A politológus bejelentését kommentáló hozzászólások tömegét átfutva az a benyomásom, hogy még a Facebook-használók többségének tudatáig sem jutott el, hogy utódlási harc kezdődött a Fideszen belül. Pedig teljes gőzzel zajlik az előző miniszterek által kinevezett munkatársak tömeges cseréje a minisztériumokban. És a korábbi renegátok után immár olyan Orbán-hívők jelentkeznek bíráló megnyilatkozásokkal, mint a volt rádióelnök, Kondor Katalin, aki – korábbi tiszteletre méltó pályafutásához méltatlanul –a miniszterelnök mikrofonállványának szerepét játszotta az első Orbán-kormány időszakában.

Úgy vélem, hogy Török Gábor belső információ birtokába jutott arról, hogy életre-halálra menő küzdelem kezdődött a Fidesz rendszerének két tartópillére, Orbán, illetve Simicska között. Esetleg tudomására jutott, hogy – kormányzóképes ellenzék híján – személyi váltást szorgalmaznak a Fidesz-kormány élén olyan külföldi politikai és pénzügyi tényezők, amelyek stabilizálni szeretnék az ingataggá vált magyarországi viszonyokat. Legalábbis én így értelmezem az elemző utolsó mondatát, amely szerint: „Jó okom van feltételezni, hogy a következő időszak eseményei igazolják majd a döntésemet.”

A „jó okom van feltételezni” arra vonatkozhat, amit Török így rögzít: „Simicska Lajos váratlan és meglepő bejelentkezése után – akár közvetlenül indul, akár valakit indít, akár valakivel valamilyen formában megállapodik – ez a választás már biztosan az Orbán-Simicska harcról szól.” Azt pedig én teszem hozzá, hogy Orbán EU-ellenes szabadságharcos retorikája, még inkább a NATO stratégiai érdekeinek kiszámíthatatlan megnyilatkozásokkal, lépésekkel való veszélyeztetése miatt akár kívülről is ösztönözhetik ezt a küzdelmet.

Az elmondottak miatt szinte biztosak lehetünk abban, hogy egy olyan, Fideszen belüli, hatalmi átrendeződést, amely kiegyensúlyozottabb, a szövetségesi rendszerek érdekeit jobban figyelembe vevő kormányzáshoz teremtené meg a feltételeket, legalábbis megnyugvással fogadnának mind Brüsszelben, mind Washingtonban. (Még ha a két hatalmi központ érdekei sok tekintetben egymással szemben is állnak manapság például az Oroszországgal való kapcsolat miatt, vagy az euró-atlanti szabad kereskedelmi megállapodással összefüggésben.)

Akárhogy, de idehaza, a Fidesz holdudvarában és külföldön is egyaránt lehetnek olyanok, akik minimum a realitások figyelembe vételére akarják rávenni a kormányfőt. Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy három megnyert választás ide, három megnyert választás oda, a magyar lakosság nagy részének is elege van már Orbán hosszú meneteléséből. A választók több mint felének – Újpesten az időszaki országgyűlési képviselői választáson kétharmadának, köztük nagy arányban az eddig Fidesz-szimpatizánsoknak – a szavazóurnáktól való távolmaradása jól jelzi ezt. Bennem a tegnapi, az Orbán-Lévay örökségről írt jegyzetem 19 és fél ezres olvasottsága is megerősíti ezt a feltételezést. A Facebook-közönség megdöbbentően fogékonynak mutatkozott arra a megközelítésre, amely lényegében a múltba helyezte az Orbán házaspár működését. A nagy olvasottságnál is meghökkentőbb, hogy alig volt hozzászóló, aki védelmébe vette volna őket.

Nem kizárt persze, hogy Orbán még egyszer képes lesz összeszedni az erejét. Megnyilatkozásai, lépései, a világban való kalandozásai azonban arra utalnak, hogy mentálisan nagyon nehezen kezeli a helyzetet. Ráadásul nehézségeit, nemzetközi elszigeteltségét a múlt héten csak fokozta, hogy az orosz elnök, Vlagyimir Putyin hosszasan méltatta tizenkét ország felsorakozott nagykövete előtt Magyarország politikáját, lényegében tehát Orbán Viktorét. Putyin az orosz állam legfontosabb európai politikai és gazdasági szövetségeseként beszélt országunkról. Ezt követően az orosz állami híradóban – azon túl, hogy a beszédből bejátszották az ukrajnai események kapcsán a lengyeleket bíráló részeket, vágóképként a rezzenéstelen arcú lengyel nagykövet asszonnyal – a műsorvezető is kommentálta Magyarország és személyesen Orbán Viktor kiállását az orosz érdekek mellett. Mindezt betetőzte, hogy az orosz híradóban két nappal később, az orbáni politikát dicsérve, még egyszer visszatértek a témára.

A hazai tüntetéssorozat, a pártütők kiszámíthatatlansága önmagában is feladná a leckét bárkinek. Emellett a megszerzett hatalmas magánvagyon biztonságba helyezése miatt is főhet manapság Orbán Viktor feje. De ha mindehhez még az orosz medve is ölelgetni kezdi, nincs mit csodálkozni azon, ha lassan-lassan teljesen felőrlődik.

#

Frissítés #1: Mindent egybevetve ezt az egészet nem mondanám paródiának, ahogyan ezt Tóbiás József, az MSZP elnöke a Népszabadságnak adott mai interjújában tette. Remélhetőleg, csupán a pillanat szülte a jelzőt, mint ahogyan azt a bon mot-nak szánt megjegyzést is, amely szerint az elemzés nem egy pártelnök, hanem például Török Gábor dolga. Bár egy interjúban két ilyen kiszólás, nekem soknak tűnik fel egy olyan embertől, aki az ugyan szárnyaszegett, de mégis legnagyobb ellenzéki pártot vezeti.

Frissítés #2:  Péntek este, az Echo TV Korrektúra műsorában Bayer Zsolt - aki eléggé közel állt és áll a ma már persze korántsem egységes Fidesz-vezérkarhoz - sok tekintetben az enyémhez hasonló véleményt fogalmazott meg beszélgetőtársaival együtt. Jóllehet maguk is elismerték, hogy eléggé tanácstalanul állnak a fejlemények előtt, abban megegyeztek, hogy akármi is lesz a dolog vége: Simicska Lajos, aki pénzelte és pénzeli a Fideszt - Török Gáboron keresztül pedig Csányi Sándor is - jelezte a veszprémi intermezzóval, hogy elég volt a handabandázásból, a most már őket is tönkretevő gazdasági intézkedésekből és a tömegeket felbőszítő kapkodó kormányzásból, a sarcolásokból. Ha nem értenek a szép szóból az önmaguktól elszállt politikusok, akkor ahogyan alájuk tették, úgy ki is húzhatják alóluk a szőnyeget. És akkor még nem említettük Demján Sándort, aki Dávid Ferencet küldve hetente a csatába, hovatovább két éve hadban áll Orbánékkal. Plusz a külföldi elvárások!#

Frissítés #3: A cikk eredeti címe az volt: Orbánt leírták. Aztán az Index szerkesztője "Orbánt már leírták!"-kal helyezte el a site címoldalán, amit én is átvettem. Csakhogy a munkacím még az volt: Orbánt sarokba szorították. Lehet, hogy ez pontosabban fejezte és fejezi ki a helyzetet, illetve magának a cikknek a tartalmát. Utólag kissé sajnálom, hogy nem a munkacímmel terjedt a jegyzet, bár nem biztos, hogy azzal eljutott volna a csaknem 35 ezer kattintásig, ami rekord a blog történetében. (2014-11-30, 12:41) #