Gyurcsány leleplezte az USA-t

»Ne haragudjon Nagykövet Asszony! Így Magyarország miniszterelnökével még az egykori Szovjetunió nagykövete sem mert beszélni!«

valamiamerika.jpgEgészen furcsákat mondott Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök a Klubrádió január 28-ai Megbeszéljük című műsorában. No, nem annyira az volt az érdekes, amit a szerkesztőség kiemelt: „miniszterelnöksége idején nem kapott jelzéseket az Egyesült Államoktól korrupciós ügyek miatt”. Annak ellenére nem ez volt a fontos, hogy állításával ellentmondott a Magyar Nemzetnek nyilatkozó Marc Ellenbogennek, Barack Obama egykori tanácsadójának, aki azt nyilatkozta, hogy nem csak az Orbán-, hanem a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányt is figyelmeztették már a magyarországi korrupciós jelenségekre.

Én csak akkor kaptam fel a fejem, amikor az adás 23:38-ik percében azt találta mondani Gyurcsány Ferenc: „Nekem nagyon sok vitám volt egyes amerikai nagykövetekkel. Azt is mondhatom, hogy időnként csúnya vitám volt velük”. A rutinos Bolgár György nem is hagyta ki a ziccert. Épp csak beszúrt kérdésével, jó érzékkel adott lökést ahhoz, hogy a politikus valami egészen izgalmasat osszon meg velünk:

„Belpolitikai vitám nem volt – válaszolta Gyurcsány.Egy csúnya nagy vitám volt April Foley-val, aminek nem is a tartalma volt durva. A Nabucco gázvezeték megépítésével kapcsolatos megítélésbeli különbség miatt én azt mertem mondani egy amerikai lapnak adott interjúban, hogy szerintem ez egy álom, ez nem fog sikerülni. Ma már tudjuk, hogy nekem volt igazam. Ők ezt nehezményezték, amivel nekem semmi bajom nincs. Láthatunk egy dolgot két nagyon különböző módon is. De ahogyan fellépett a(z amerikai) nagykövet, amilyen hangnemben ezt nekem előadta, ahogyan szó szerint durva követelésekkel állt elő tónusában, tartalmában, én arra neki egy pillanatban azt mondtam: »Ne haragudjon Nagykövet Asszony! Így Magyarország miniszterelnökével még az egykori Szovjetunió nagykövete sem mert beszélni!«”.

Hát erről, illetve erről is van szó!

Mostanában azt kérdezgetik az USA-nak, az amerikai eszménynek elkötelezett hazai és külföldi publicisták és közéleti szereplők: miért romlik Magyarországon annak az Egyesült Államoknak a megítélése, amelyre hajdanán, mint a lehetőségek országára, a demokratikus, az igazságos rend bástyájára tekintett az emberek meglehetősen nagy része?

A választ a kisember sok apró tapasztalata adja meg. A lecsúszott átlagpolgár – az ország lakosságának több mint fele – rájött, hogy a nyugati, az amerikai álom ígéretével át lett verve. Míg korábban anyagi biztonságban élt, ma már a puszta életének fenntartásáért is csaknem kilátástalan küzdelemre kényszerül. A demokrácia pártpénztárnokok, oligarchák és megélhetési politikusok vagyonszerzési játéka. A rend meg az igazság csak a vastag bukszájúaknak rend meg igazság az országban.

Hozzá a tévéből azt látja, hogy az USA, meg az általa uralt NATO bárhol, bármikor szétbombázhat országokat, büntetlenül gyilkolhat ártatlanokat, földönfutóvá tehet milliókat, lehallgathatja, a megszerzett információkkal zsarolhatja az úgymond vele szövetséges államok vezetőit. És ettől bizony megijed a kisember. Mert azt gondolja – Belgrád, Irak, Líbia, Szíria, Tunézia, Kijev és Donyeck példájából nem is ok nélkül –, hogy ennek a globális hatalomnak kielégíthetetlen az étvágya. Ha az amerikai tőkések egy csoportja szemet vet valamely ország nyersanyagaira – például a Kárpát-medence palagázára, vagy vízkészletére –, holnap, vagy holnapután akár vele is elbánhatnak. Mint azokkal a szerencsétlenekkel, akiknek tegnap még otthonuk volt, ma pedig már Szíriában, Törökországban, Irakban, Palesztinában, Oroszországban sátortáborokban vegetálnak, vagy mondjuk Magyarországon börtönnél is rosszabb menekült szálláson vesztik el utolsó reményieket a demokrácia, a szabadság terjesztésének, valójában a tőke mohó terjeszkedési vágyának áldozataiként.

Ráadásul jön Gyurcsány, és azt mondja: még az egykori Szovjetunió nagykövete sem mert úgy beszélni Magyarország miniszterelnökével, ahogyan most egy amerikai úgynevezett diplomata beszél. Egy olyan személy, aki az elnöki választási kampányhoz gyűjtött néhány millió dollárral vásárolhatja meg a nagyköveti posztot. Nem képességeivel, felkészültségével, hanem mint más ügyekben újabban Magyarországon szokás, törvényesített korrupcióval szerezte meg a kiváltságot ahhoz, hogy oszthassa az észt egy olyan országban, amelynek előtte talán a létezéséről sem tudott.

Hozzá Gyurcsány Ferenc még mást is mondott. Azt, hogy később a Nabucco miatt – Értik ugye, amiatt a gázvezeték miatt, amit a magyar kormány eleve halott ötletnek tartott? többször is elutazott Azerbajdzsánba, meg Türkmenisztánba. A volt miniszterelnök nem beszélt erről, de a körülmények miatt csak arra gondolhat az ember, hogy az USA nyomására, teljesen értelmetlenül. Nekem meg az jutott eszembe erről: 2012-ben talán az Orbán-kormány sem jószántából engedte vissza a baltás gyilkost Azerbajdzsánba…

Mindehhez az este, valamelyik külföldi csatornán Victoria Nuland, az ukrajnai háború előkészítésében évek óta meghatározó szerepet játszó magas rangú amerikai kormányzati tisztviselő arcára lettem figyelmes. Az ebben a helyzetben szinte durvává lett archoz, a kemény tekintethez, az összeszorított szájhoz pattogó mondatok társultak. Valamilyen NATO-tanácskozáson szemrehányást tett a kelet-európai országoknak, mert nem elég készségesen növelik a katonai kiadásaikat, nem eléggé veszik ki a részüket a szervezet keleti arcvonalának erősítéséből.

Látszott ezen a nőn, hogy hiába mondanák neki: ember, a nyugati tőkések, meg az őket kiszolgáló helyi vezető réteg grasszálása következtében az itt élők több mint felének ételre sincs már mindig pénze! Pedig nyomta itt a gázt majd’ mindenki, hozzá tövig – ahogy a dal is mondja –, de mégsem lett ez a hely a végén valami Amerika. Nem lett, mert – lerohanásszerű piacszerzésével, mohó profitvágyával, protekcionizmusával, a fejlődésbeli különbségek tartósításával, sőt növelésével, világválságot ránk hozó bankcsődjeivel, dollárjátékaival, geopolitikai szempontjaival – ellene dolgozott és dolgozik az USA, s az egyre inkább neki is alárendelt EU. Ezt kellene már megérteni végre ott, az Atlanti-óceán túlpartján! Már ha egyáltalán...

#