Újból a zöldbárók ellen ágál Orbán Viktor. Kérdés, hogy ismét bedőlnek-e neki a vidéken élők, köztük a kisgazdák.

Mindig is szánalmasnak tartottam Nagy-Magyarország térképekkel villogni egy olyan országban, amelynek az egyik gondja, hogy már a Trianon utáni államhatárokon belüli területeit sem képes belakni. Minél távolabb utazunk Budapesttől, annál szembeszökőbb a falvak lakosságának elöregedése, az iskolák, a templomok kiürülése, az orvosok, a gyógyszertárak, a munkahelyek hiánya.

Most, hogy a hatalmát veszélyben érzi, hirtelen ismét felfedezte ezt a tarthatatlan állapotot Orbán Viktor miniszterelnök. Az Echo TV-nek május 1-jén adott interjújában – amelynek más aspektusaival egy másik cikkben már foglalkoztam – meghirdette a zöldbárók, a nagybirtokosok elleni harcot is. De ez a támadás ugyanolyan álságos, mint a pártelnök-kormányfő sok más, hirtelen jött megvilágosodása. Ugyanis a Fidesz a 2010-es országgyűlési választások előtt szintén ezzel kampányolt. Az Ángyán József professzor által összefogott tudósok, agrárközgazdászok annak jegyében dolgozták ki 2010 előtt a Fidesz vidék-, agrár- és környezetpolitikai programját, hogy a kisbirtoknak előnyt adva kell erősíteni a vidék lakosságmegtartó képességét, megőrizni az agrárkultúra sokszínűségét.

Az ezzel kapcsolatos, 2010 előtti műhelymunka lépéseit folyamatosan nyomon lehetett követni A Falu című folyóirat tanulmányaiból. Ezekre alapozva Orbán Viktor akkor ugyanazt ígérte, mint most: megváltoztatja a korábbi kormányok nagybirtokot, nagybirtokosokat támogató politikáját.

Csakhogy a 2010-ben hatalomra került jobboldali pártszövetség a meghirdetett program ellenkezőjét hajtotta végre. A nemzeti együttműködés kormánya a monokultúrás nagybirtoknak kedvezett. Ennek következtében a zöldbárók vitték el az agrártámogatások döntő részét, amit tavaly már maga Lázár János nevezett korruptnak. A mezőgazdasági termelésben – a multinacionális cégek, a bankok, az Európai Unió akaratát is kiszolgálva – az iparszerű növénytermesztés került előtérbe a munkaigényes állattartással és a kertészeti ágazattal szemben, ami felgyorsította a falvakban a munkanélküliség növekedését, s az elvándorlást, a végleges elköltözést. Ezen túlmenően az állattenyésztés térvesztésének az is folyománya, hogy kevés a szerves trágya, s ha ez sokáig így marad, tönkremegy a termőföld.

A Fidesz 2010-es választási kampányában meghirdetett agrárprogramhoz képest a pálfordulás élességét mutatta, hogy Orbán Viktor – aki az agrárpolitikát kidolgozó professzort úgy akarta kézben tartani, hogy államtitkári pozíciót juttatott neki az új kormányban – hónapokon keresztül nyilvános konfliktusba került az elveihez ragaszkodó Ángyán Józseffel. A vita azzal ért végét, hogy az államtitkár másfél év múltán lemondott, amit a nagybirtokosok és az őket hitelező bankok, s maga a kormányfő megnyugodva vett tudomásul. Lemondását követően Ángyán József nyilvánosan arra panaszkodott, hogy „spekuláns nagytőkés  oligarchák”, „maffiacsaládok” veszik fel az európai uniós agrártámogatások nagy részét, és ugyanezen érdekkörök ellehetetlenítették államtitkári munkáját.

A 2015-ben drámai népszerűségvesztéssel szembenéző Orbán Viktor hirtelen leporolta a régi programot és ismét ígérgetésbe kezdett. Az Echo TV-ben elhangzott interjúban kijelentette: „A mezőgazdaság nyolcvan százalékának kisgazda alapokon kell állnia.” A Népszabadság Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter néhány hónappal ezelőtti mondataival konkretizálta az elgondolást: „A kisvállalkozók arányát a mostani 50 százalékról 80-ra tornásszák fel a nagybirtokok ellenében. Az kap segítséget a kormánytól, aki munkahelyet teremt. Az iparszerű növénytermesztéssel foglalkozókat korlátozni fogják, s előnyt élveznek az állattartók és a kertészeti családi vállalkozók.”

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az átstrukturálási szándék már egy 2014 júliusi kormányhatározatban megfogalmazódott. Ugyanakkor az agrárgazdasággal kapcsolatos mai intézkedésekben egyelőre nem sok nyomát látni annak, hogy a Fidesz-kormány figyelme tényleg a kisgazdák felé fordult volna. Elég arra utalni, hogy miként fosztanak meg egyes állattartókat állami földek bérleti jogától. Sokakban él a gyanú, hogy a földeket, köztük a kiemelten dotált nemzeti parki területeket a Fidesz-holdudvar tagjainak akarják átjátszani. Ezzel szemben egyelőre erősen tartja magát az a nézet, hogy az uniós területalapú támogatások kifizetését az említett kormányhatározat szerint fogják végrehajtani. Eszerint az idén már „a 150 ezer euró éves egységes területalapú támogatás felett 5 százalék, az 1200 hektárnak megfelelő összeg felett 100 százalék támogatáscsökkentést kell alkalmazni az érintett mezőgazdasági termelőknél”.

Mindez az úgynevezett baloldali pártok által korábban szintén kedvezményezett nagybirtokosok érdekeit is sértené. Éppen ezért aligha véletlen, hogy a Népszabadság mostani összefoglalója mindenekelőtt a nagybirtokrendszer működtetőinek szemszögéből láttatja a folyamatokat. Az „Orbán Viktor következő ellensége a nagybirtok” felcím, illetve az „Ütik-vágják a zöldbárókat” főcím is erre utal. Az írásban több érvet sorakoztatnak fel a tervezett intézkedések ellen: a kisbirtokosok piaci kapcsolatainak hiánya, a kis- és középbirtok tőke- és géphiánya, a földjüket bérbeadók kiegészítő jövedelemtől való megfosztása, a kisebb területeket közösen művelő társulások ellehetetlenülése, a foglalkoztatottság és a mezőgazdaság teljesítményének további (átmeneti?) csökkenése…

Ha ezeket nézzük, az Orbán Viktor által újból elővett, 2010-es agrárprogram 2015-ös végrehajtása aligha lesz zavaroktól mentes. Mindenekelőtt azért nem, mert a gazdasági folyamatokba történő, hirtelen ötlettől vezérelt, önkényes beavatkozás mindig jár károkkal. De azért sem, mert az intézkedések legalább öt évet megkéstek. Sőt, talán huszonötöt. Ugyanúgy, ahogyan a gazdaság más területein szintén a negyedszázaddal ezelőtti hibás döntések, olykor talán a jóhiszeműség, máskor a tudatos országárulás árát fizetjük meg ma és talán még inkább a jövőben. Ha így folytatódik tovább a Magyarország és az itt élők vagyonát apasztó osztozkodás, utódainknak már csak a maradékon való marakodás fog jutni. Ha egyáltalán...

#

A legelő birkákról készült fotó forrása