Elege lett a nagykövetnek

Visszafordíthatatlanul vívják tovább a globális játszmát Ukrajnában is.

tagliaviniheidi.jpgNyugalomba helyezését kérte Heidi Tagliavini, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nagyköveti rangban lévő, ukrajnai különleges képviselője. A miértre egyelőre nem válaszolt a hírt közlő svájci külügyminisztérium. Így csak annyit mondhatunk az oroszul kitűnően beszélő, a posztszovjet térség fegyveres konfliktusainak megoldásában 1995-től közreműködő diplomatáról, hogy 2014 júniusa óta láthatóan fontos szerepet játszott az ukrajnai konfliktus békés rendezését célzó két minszki megállapodás tető alá hozásában.

Az egyezmény 12 pontja

A legutóbbi, 2015. február 12-én aláírt egyezmény szerint nagy vonalakban a következőknek kellene teljesülniük:

1.) Azonnali tűzszünet Ukrajna Donyeck és Lugaszk megyéinek érintett térségeiben.

2.) A nehézfegyverzetet legalább 50 kilométerre, a 100 milliméteresnél nagyobbakat 70 kilométerre, az ennél nagyobb kaliberűeket 140 kilométerre kell visszavonnia mindkét félnek.

3.) Az EBESZ számára biztosítani kell a hatékony ellenőrzés feltételeit, beleértve a műholdas megfigyelést is.

4.) A fegyverzet visszavonása után azonnal meg kell kezdeni a párbeszédet a helyi választásokról az ideiglenes helyi önigazgatásról rendelkező ukrán törvény alapján.

5.) Kegyelemben és amnesztiában kell részesíteni azokat, akikre büntetés várna a két területen lezajlott eseményekben való részvétel miatt.

6.) A fegyverzet visszavonását követő öt napon belül fogolycserét kell végrehajtani.

7.) Biztonságossá kell tenni a humanitárius segélyek eljuttatását.

8.) Helyre kell állítani a szociális-gazdsági kapcsolatokat, beleértve a nyugdíjak és más juttatások kifizetését is. Ennek érdekében Ukrajna újból bekapcsolja bankrendszerébe az érintett körzeteket.

9.) A választásokat követően, legkésőbb 2015 végéig a konfliktuszónában is helyre kell állítani az ukrán határnak az ukrán kormány által történő ellenőrzését.

10.) Ki kell vonni valamennyi külföldi fegyveres alakulatot, haditechnikát, beleértve a zsoldosokat is, és le kell fegyverezni a törvénytelen csoportokat.

11.) Ukrajnában alkotmányos reformot kell végrehajtani a hatalom decentralizálása jegyében, Donyeck és Luganszk megyék különleges státuszának 2015 végéig történő megteremtésével.

12.) A helyi választásokat az EBESZ, az ukrán, továbbá az orosz féllel – az utóbbi részeként a donyeckieket és a luganszkiakat képviselőkkel – egyetértésben, az EBESZ ellenőrzése mellett kell megtartani.

Lőnek, lőnek és lőnek

A megállapodás egyre inkább kiüresedik. Aláírása óta hivatalosan is további ezerrel nőtt a fegyveres összecsapások miatti halottak száma. Az elmúlt hét már nem csak a kisebb csetepaték jegyében zajlott, de nagy kaliberű fegyvereket is bevetettek. Százötven milliméteresnél nagyobb átmérőjű lövedékeket lőttek egyes falvakra, sőt az emberekkel zsúfolt donyecki piacra. Porosenko ukrán elnök azt állította, hogy a felkelők kezdték a támadást, az ukrán hadsereg csak visszalőtt. Hogy, hogy nem, nehéztüzérséggel! Olyan eszközökkel, amelyek nem lehettek volna ott a minszki megállapodás értelmében. Persze erre is van magyarázat. Az ukrán hadsereg felderítése jelezte a várható támadást, ezért visszavitték a lövegeket. Az ember persze megkérdezné: miért nem az EBESZ-t riasztották, hiszen ezzel beismerik, hogy maguk is megsértették a megállapodást, amelyen egyébként a visszavonulásra készülő Heidi Tagliavini kézjegye is ott áll?

A kérdés költői. Itt minden kérdés költői! Például, ha annyi oroszországi katona vesz részt a harcokban, mint ahogyan azt ukrán oldalról állítják, miért csak egy-két szerencsétlen állítólagos foglyot tudnak kamera elé citálni? Ha annyira a békében érdekeltek mindazok, akik Ukrajnát támogatják saját állampolgárainak gyilkolásában, saját falvainak, városainak, üzemeinek rombolásában, akkor miért nem a választások előkészítésére ösztönzik a parlamentet és az amerikai állampolgárokkal telített kormányt? Vagy miért nem arra koncentrálnak, hogy megkapják végre az egy éve visszatartott nyugdíjaikat az idős emberek, a segélyeket, a szociális juttatásokat a rászorulók? Mindez ugyanis benne van az egyezményben. Mint ahogy az is, hogy ki kell vonni a külföldi zsoldosokat Ukrajnából. Ehhez képest kétezernyi lengyel és háromezernyi amerikai kiképző Ukrajnába vezényléséről szállingóznak a hírek.

Putyin fejét akarják

Meg arról, hogy a hétvégén a világ hét legfejlettebb országának vezetőit arról győzködte Barack Obama amerikai elnök, hogy nem szabad engedni a Moszkva elleni szankciókból, minthogy szerinte Oroszország megsérti az ukrajnai tűzszüneti megállapodást. Sőt, ha tovább eszkalálódik a helyzet, akkor újabb szigorítások jöhetnek. Stephen Harper kanadai miniszterelnök – megszolgálva, hogy a nagyok maguk közé emelték, például a G7-en kívüli Kínához képest, jelentéktelen gazdasági erejű országát – a csúcsot megelőzően kijelentette: Oroszországot nem szabad visszaengedni a G7-be, amíg Putyin az elnök. Szóval, ez lenne itt a lényeg? A nemrég megjelent könyv címével szólván, ez lenne Amerika elhallgatott történelmének újabb fejezete, amelyben a hogy, hogy nem, éppen most kirobbantott FIFA-botránynak is juthat majd egy bekezdés? Ennek Oroszország ellenes jellegét csak a vak nem látta kezdettől fogva...

Vlagyimir Putyin orosz elnök egyébként Olaszországban járva, nyilván a csúcshoz is időzítve, az olasz Corriere della Sera két szerkesztőjének azt nyilatkozta: „Oroszország nem növeli hadi erejét a tengerentúlon, s amit Kelet-Európában csinál, az csak válasz a NATO és az Egyesült Államok katonai terjeszkedésére az orosz határok mentén”. Szerinte országa nem fenyegeti a kelet-európai államokat, és nem jelent veszélyt a NATO-ra, mert „Csak egy elmebeteg és az is csak álmában képzelhet olyat, hogy Oroszország egyszer csak megtámadja a NATO-t”. 

Tagadta, hogy a Kreml katonákat küldött volna Ukrajnába az oroszbarát kelet-ukrajnai szakadárok támogatására. Utalt arra a hatalmas különbségre, ami az USA és Oroszország hadi kiadásai között van. Hangsúlyozta: miközben Oroszország igyekszik leépíteni globális katonai jelenlétét, az Egyesült Államok éppen ennek ellenkezőjét teszi. „Minden, amit teszünk, csak kiterjedésében és mértékében is korlátozott válasz az ellenünk irányuló fenyegetésekre” – szögezte le az elnök, majd megjegyezte, hogy továbbra sem riválist, hanem szövetségest lát az USA-ban, akivel közösen léphetnek fel a globális terrorizmussal, a közel-keleti válsággal és az iráni nukleáris programmal szemben.

Az orosz erőforrásokról álmodnak

De az amerikai multik által mozgatott hatalmi központokban ezek a mondatok senkit nem késztetnek meggondolásra. Már megszerezték az ukrajnai gázkitermelési koncessziókat. Jó úton haladnak az Oroszországot az EU-tagországokkal összekötő, Ukrajnán áthaladó teljes gázvezeték-rendszer fölötti ellenőrzés megkaparintásához. Az amerikai üzleti körök képviselői – a volt grúz elnök, a sokáig az USA-ban dekkolt, eredeti hazájában korrupciós vádak miatt körözött Szakasvili, az egykori évfolyamtárs, Porosenko révén immár ukrán elnöki különleges megbízott társaságában – a napokban megszemlélték a nekik átjátszandó odesszai kikötőket. De számukra ez csak az előétel, mert arról álmodnak, amiről már Napóleon és Hitler, és előttük is annyian, hogy Oroszország gazdasági megrendítésével, Oroszországnak egy Ukrajnával vívandó háborúba való beugrasztásával, megbuktatják az országot talpra állított Putyint, s ezzel olyan helyzetet alakíthatnak ki, amelyben megszerezhetik az orosz erőforrások feletti rendelkezést.

Mindehhez képest talán nem is lényeges, hogy miért kérte nyugállományba helyezését a svájci diplomata asszony, Heidi Tagliavini. Annyi bizonyos, hogy eddig is meg lehetett kötve a keze. Én magam például nem egyszer megmorogtam azokat a semmitmondó, az ukrajnai helyzettel foglalkozó sajtójelentéseket, amelyeket akár naponta többször automatikusan megkaptam az EBESZ-től. Hasznukat azért nem vettem, mert csupán a lövöldözés tényéről számoltak be, de hogy ki lőtt, kire, arról szinte sosem. Hasonló okokból a harcok sújtotta térségében élők gyakran mondják, hogy nem látják értelmét a szervezet tevékenységének. Sokan elfogultnak tartják, s arról panaszkodnak, hogy ugyanúgy nem kaphatnak tőle védelmet,  ahogyan a világ más részein tevékenykedő ENSZ-megfigyelők sem képesek érdemben segíteni a védtelen lakosságnak.  

Bennfentesként, Heidi Tagliavini nyilván sokkal többet tudott arról, miért alakult így az általa képviselt szervezet munkája, mint az, aki morzsánként szedegeti össze, ami nyilvánosságra kerül. De ha csak azt gondolta végig az európai országok képviselőjeként az ukrajnai béke megteremtésért felelős svájci diplomata, amiről fentebb írtam, az is elég ok lehet ahhoz, hogy úgy döntsön: kiszáll ebből a reménytelen küzdelemből. Emellett, természetesen a magánéletitől a munkaügyiig ezer és egy magyarázata lehet az elhatározásának. De csöppet sem csodálkoznék azon, ha egyszerűen csak nem akarná nevét adni ahhoz a globális játszmához, amit a lehető legpiszkosabb eszközökkel, a jelek szerint immár visszafordíthatatlanul akarnak megvívni Ukrajnában is, a már így is szerencsétlenek életét még inkább tönkretéve, holttestükön átgázolva a világot a pénzügyi és politikai hatalmi központokból irányító gátlástalan gazemberek.#