Amnézia népvándorlás idején

A menekültügyet felhasználhatja a kormányoldal a szívósan nyomuló Jobbikkal szembeni fellépésre.

sziria_homs_romokban.jpg

Ha az egyént éri utol az amnézia, az az érintett, illetve a környezete számára trauma. De ha egy egész kormányzó pártszövetség hangadóinál jelenik meg az emlékezeti funkciók sérülése, akkor mindannyian kezdhetünk aggódni.

Augusztus 28-án, pénteken a Fidesz és a KDNP kilenc parlamenti képviselője – Rogán Antal, Harrach Péter, dr. Gulyás Gergely, Tuzson Bence, Németh Szilárd, Font Sándor, dr. Völner Pál, Bánki Erik, Móring József Attila – országgyűlési határozati javaslatot* nyújtott be Kövér László házelnöknek. Ennek első mondata: Az illegális bevándorlás hullámai egész Európát robbanással fenyegetik. Szerte a világban aggodalmat kelt mindaz, ami Európában történik”.

Orbán Viktor megoldja

Talán vannak, akik nem érzik, hogy ekkora a veszély, viszont mások szerint ennél is nagyobb a baj. Ezt a vitát itt és most nem tudjuk eldönteni. Annál inkább állást foglalhatunk abban, hogy milyen szerepe volt a magyar kormányfőnek e helyzet kialakulásában. Bár a kilencek országgyűlési határozattervezete ügyesen ugrál Brüsszeltől Közép-Európán át Magyarországig, majd megint vissza, valójában a dokumentum Indoklás részében most sem áll más, mint az, amit Orbán Viktor május 19-én már elmondott Strasbourgban: „a Magyar Kormánynak kell megvédenie Magyarország és Európa határait”.

Bizony így: Magyar Kormány! Mindig meghökkenek, mennyire imádják a nagy kezdőbetűket a hatalom szerelmesei! Ennél persze lényegesebb most, hogy a korábbi posztom után itt is leszögezzem: a miniszterelnök tavasszal amellett érvelt az Európai Parlamentben, hogy Magyarországon a kormány egyedül kívánja megoldani a gondokat. A beszéd e tekintetben lényeges részei:

- 4:10 A megélhetési bevándorlókat a magunk módján akarjuk kezelni!

- 5:10 Vissza kellene adni nemzetállami jogkörbe a határvédelem jogát.

- 5:55 Szerencsésebb lenne, ha a bevándorlás szabályozását tagállami hatáskörbe utalnák. Mi magyarok magunk akarunk dönteni arról, hogy akarunk-e bevándorlókat, vagy sem.

- 6:48 Vannak országok, amelyek úgy döntöttek, együtt akarnak fellépni a menekültkérdés ügyében – kezdett bele, de nem fejezte be a gondolatot. Csak az ezt követő sajtótájékoztatón mondta ki egyértelműen, hogy mi nem akarunk ezen országok közé tartozni, s dermesztő nyíltsággal beszélt arról, hogy a magyar kormány – persze ő mindig Magyarországot mondott – nem akar együttműködni másokkal.

Hatalmi érdekből szítják a feszültséget

Mindez már az emlékezet homályába veszhetne, ha a kormányzók nem ugyanezeket a húrokat pengetnék most is. Mi több, akár az a benyomás is keletkezhet, hogy azért hozzák meg csigalassúsággal és a lakosságot szükségtelenül irritálva a menekültekkel kapcsolatos intézkedéseket, hogy a feszültség a kelleténél is nagyobb legyen.

Bár a xenofób összeesküvéselmélet-gyártók az emberáradatot amerikai segédlettel Európa ellen végrehajtott merényletnek tartják, vannak, akik azt sem zárják ki, hogy Magyarországon is lehetnek olyan erők, amelyek a menekültek zendülésére játszanak, illetve a menekültek és a lakosság egy-egy csoportja közötti konfliktus kirobbantására. Feltéve, de nem megengedve, mindenesetre ezeket az erőket a Fidesz-KDNP háza táján keresgélném. Indítékuk ugyanis lenne hozzá. Az így keletkezett viharok közepette megpróbálhatnák kifogni a szelet a szívósan nyomuló Jobbik vitorlájából.

Magam persze nem igazán vagyok híve az ilyen fantáziálásnak. Azt a sodródást, aminek tanúi vagyunk és egyre inkább részesei leszünk, inkább tartom a kormányzati döntésképtelenség és szakértelemhiány jelenék, mint körmönfont praktikának. De akár így, akár úgy, az események egy irányba mutatnak. A következményük az idegengyűlölet terjedése lesz, miközben a hatalmon lévők máris másokra mutogatnak, egyszersmind felmagasztalják önmagukat, hogy megvédjék pozíciójukat.

Mert mi más, ha nem ez mondatná a kormányzat különféle rendű és rangú vezető tisztségviselőivel, hogy egyre agresszívabbak az emigránsok, miközben az Index által megkérdetett Belügyminisztérium akkor még nem tudta tényekkel megerősíteni ezt. Bár félő, hogy ami késik, nem múlik, mi más, ha nem a sokkolási szándék íratta bele a felsorolt parlamenti képviselők által jegyzett országgyűlési határozattervezetbe például az ilyen teátrális mondatokat: „A kialakult helyzetért az Európai Uniót terheli a felelősség. Mára odáig jutottunk, hogy Brüsszel felelőtlen politikája miatt emberek halnak meg. Az európai politika szégyene, hogy mindez bekövetkezhet”.

Természetesen nem állítom, hogy az Európai Unió vezetői a helyzet magaslatán lettek volna eddig. De ennek Orbán Viktor, az Európai Tanács egyik tagja is oka. A fentebb hivatkozott beszéde a bizonyíték arra, hogy korábban ő sem az összefogásért szállt síkra. Ahogy az előző posztomban is írtam, nem azt követelte, hogy az EU-bürokraták izzadjanak ki magukból valamilyen épkézláb megoldást, hanem azt, hogy hagyják békén a magyar kormányt, amely ebben is az önálló, az úgymond magyar utat kívánja követni!

És akkor még nem említettük azt az értelmetlen dacot, amivel az Orbán-kormány visszautasította, hogy képviseltesse magát az augusztus 27-ei, Bécsben megtartott menekültügyi konferencián. Ezen Angela Merkel német kancellár – többek között Matteo Renzi olasz miniszterelnök, Werner Fayman osztrák kancellár, Federica Mogherini külügyi EU-biztos és Franciaország képviselőjének társaságában – egyeztetett a nyugat-balkáni országok vezetőivel a válságról. A hvg.hu Havasi Bertalantól, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetőjétől megtudta, Orbán Viktor azért nem vett részt a találkozón, mert Magyarország „nem képezi a balkáni térség részét”. Aha! És a korábbi, alacsonyabb szintű, hasonló megbeszéléseken miért nem volt ott országunk képviselője?

Emberségből is vizsgázunk

De még ehhez képest is, ha nem a bőrünkre menne, már-már ámulatba ejtene az a mód, ahogyan a parlamenttel a jövő héten azt akarják megszavaztatni: „Ki kell mondanunk, hogy felelőtlen minden európai politikus, aki a jobb élet reményével kecsegtetve arra bátorítja a bevándorlókat, hogy mindent hátrahagyva, életük kockáztatásával Európa felé vegyék az irányt”. Mintha a nyomorultak nagy többsége nem azért vállalná a kimerítő, veszélyekkel teli utat, mert a hely, amely eddig otthona volt, egyszerűen megsemmisült. Nem csak a háza, de a városa, a falva, az országa is élhetetlenné vált. Nem utolsó sorban a nyugati világ fegyveres beavatkozásai, illetve az eredetileg a fejlett világ által felfegyverzettek vérengzései következtében.

Néhány napja a borítóképet arra a fotóra cseréltem Facebook-oldalamon, ami ezt a jegyzetet is illusztrálja. Rajta a szíriai Homs városa – romokban. A felvétel még 2012-ben készült, de természetesen azóta is tovább rombolták ezt a várost, valamint a Közel- és Közép-Kelet, sőt Észak-Afrika sok más kisebb-nagyobb települését. Magyarországon azonban – bölcs kormányfőnk uszító hangvételű konzultációs levele, a hasonló plakátkampány és a gombnyomásra üzemelő politikus-propagandisták sugalmazására – az emberek többsége azt gondolja, hogy csak úgy egyszerűen vissza lehet zavarni a menekülteket ebbe a világba.

Azt írtam a Facebookon a kép fölé: „Hát, lehet próbálkozni! De néha arra is kellene gondolni, hogy aki egy olyan helyről vándorol ki, ahol se víz, se világítás nincs és sem utcák, sem házak nem maradtak, s ő maga legföljebb beállhat valamelyik hadseregbe, hogy úgy ölesse meg magát, miközben a lánytestvéreit, feleségét, gyermekeit szexrabszolgának, szervkereskedőknek adják el, az nagyon elszánt, amikor már csak az élete maradt neki”.

Aki ezt szándékosan nem akarja megérteni, az nem megvédi a magyar emberek munkahelyeit, szociális biztonságát, kultúráját, nyelvét, értékeit – amint ez a képmutató országgyűlési határozattervezetben olvasható –, hanem épp ellenkezőleg. Miközben az anyagiak tekintetében az EU-ra vagyunk utalva, miközben ilyen feladatokra alkalmas személyekben sem bővelkedünk – aminek legfőbb bizonyítéka, hogy még csak ki sem képzett rendőr szakközépiskolásokat vezényeltet a kormány a hatásvadász szándékkal határvadásznak elnevezett alakulatokba –, lassan lelkileg is védtelenek leszünk  ebben a különösen nehéz és bonyolult helyzetben.

Holott itt már nem csak a tárgyainkról, és életformánk változatlan fenntartásáról van szó – ami, köztünk legyen szólván, már csak a szociális és a kulturális különbségek miatt sem olyan egységes, mint ahogyan ezt a kormányoldali nacionalisták sugalmazzák –, hanem emberségből is vizsgázunk! Amnézia ide, vagy oda, legalább az unokák, a dédunokák, az ükunokák érdekében ne feledkezzünk meg erről! #

FOTÓ: The city of Homs has been a flashpoint in Syria's three-year civil war. - Reuters: Shaam News Network, file photo

*MEGJEGYZÉS: A poszt írásakor az Országgyűlés honlapja, karbantartás miatt, csökkentett üzemmódban működött, ezért a dokumentumot, PDF-fájlban a HVG cikkéből tudtam elérni. 

KÜLÖN ÉRTESÍTÉS HELYETT: Tiszteletben tartom minden velem ellentétes véleményen lévő álláspontját, feltéve, ha az nem trágársággal és kifejezett uszítással párosul. Az uszító és a trágár kommenteket immár külön figyelmeztetés nélkül törlöm a blogról. Emellett az a határozott véleményem: nem megoldás a Maxval Bircaman által a mostani hozzászólásában is javasolt „kőkemény legális erőszak, a határ lezárása, s a menekültkérelmek 24 órán belüli megvizsgálása, majd elutasítása".

Mindenkinek az a válaszom erre, amit neki is írtam. De mi jön utána, ha elutasították a kérelmüket? Az első, kevéssé valószínű lehetőség: visszafordulnak. A második, több mint valószínű lehetőség: tömegesen áttörnek; te halomra löveted az első hullámukat, emiatt aztán mész majd a nemzetközi bíróság elé, a népedre ráaggatják a bűnös jelzőt, amit még az ükunokák sem tudnak levakarni magukról, a többi pedig rombolva vonul tovább. Mélységesen egyetértek tehát a Köznapló szerzőjével: ha így folytatja tovább, az emberiség elleni bűnök kormányává válhat az Orbán-kormány.

Tehát empatikusabb megoldásokat kellene találni. Ezek kulcsa – akárhonnan is nézem – valamifajta együttműködés. Aki nem ebben az irányban gondolkodik, azt – az egyre inkább kapkodó, s a kapkodást cinikus agresszivitással elfedő kormányzati és kormányzó párti vezetőkkel együtt –  közönséges provokátornak tekintem, aki ilyen, vagy olyan okból végső soron a magyar nemzet elpusztításán munkálkodik, bármit is állítson magáról egyébként. #