Kunhalmi szánalmas szereplése

Az MSZP oktatáspolitikusa egy lehetséges orosz nyelvvizsgától is fényévnyire vesztegel.

kunhalmiagnes2015-10-18.jpg

Eddig tartózkodtam attól, hogy csatlakozzam azokhoz a publicistákhoz, bloggerekhez, akik szerint a diploma megszerzésére képtelen Kunhalmi Ágnes MSZP-politikusnak enyhén szólva nem áll jól, hogy oktatáspolitikai szakértőnek nevezte ki magát. Tartózkodásom oka: jó ideje szánalmasnak tartom a hölgy évek óta tartó erőlködését azért, hogy hitelessé tegye magát ezen a területen. Akkor meg, hogy kezdhettem volna egy olyan ember ostorozásába, akit amúgy sajnálok?

Nálam akkor kezdte halmozni Kunhalmi a hitelességi deficitet, amikor egy évekkel ezelőtti baloldali rendezvényen tanúja voltam annak, miként osztja az észt több tucat egyetemi tanárnak és volt rektornak. Eközben nyilvánvalóan fogalma sem volt arról, kik ülnek vele szemben. Mit tudhat az oktatásügyről az a magát baloldalinak tartó politikus, aki nem ismeri a szakterület baloldali kötődésű tekintélyeit sem? – morfondíroztam magamban.

Múmiaarccal nem lehet lelkesíteni

Azóta figyelem szerepléseit, amelyekkel kapcsolatban aztán más hiányérzetem is támadt. Mit hiányérzetem! Politikusról lévén szó, egyenesen fogyatékosságnak kell minősítenem, hogy Kunhalmi Ágnes képtelen az érzelmek nyilvános kimutatására. Arra, hogy érzelmeit ne csupán szavakkal fejezze ki, hanem testbeszéddel is. Sosem tudom eldönteni, hogy a ridegség, amit merev arca közvetít, lényének lényege-e, vagy csupán ideiglenes álca, ami mögül egyszer, ha majd eljön az ő ideje, majd előbújik az igazi, az emberi politikus.

De egyre megy. Ha ugyanis ma nem hívja elő magából az embert, akkor egyszerűen nem lesz politikusi jövője. A politika ugyanis korántsem csak az észérvek, vagy a látszólagos észérvek világa, de benne az érzelmeknek a racionalitással azonos, ha nem nagyobb a szerepük. A politikus eszköztárának fontos része a valódi, vagy az álérzelmek kimutatása, és az ezek segítségével az érzelmeknek a tömegből való kiváltása. Ezt viszont nem lehet elérni fa-, hogy ne mondjam, múmiaarccal.

Mint utaltam rá: eddig nem tettem szóvá mindezt Kunhalmival kapcsolatban. Ma azonban vége az önkéntes moratóriumnak. Hogy miért épp ma, arra ugyanúgy nem tudok válaszolni, mint ahogy nincs ésszerű magyarázatom arra sem, hogy az MSZP politikusa ma miért kiáltotta világgá ismét azokat a mondatokat, amelyeket már korábban is hallottunk tőle. Az esetemben alighanem ez volt az utolsó csepp a pohárban, az esetében pedig valószínűleg csak az történt, hogy neki kellett megtartania a rutinszerű vasárnapi sajtótájékoztatót, ahol aztán – a párt honlapján olvashatók szerint – többek között ezeket mondta:

„A Magyarországon kialakult tudásválság oka abban keresendő, hogy Balogh Zoltán, Hoffmann Rózsa és Czunyiné Bertalan Judit gyakorlatilag ellenállás nélkül hajtotta végre Orbán Viktor politikáját, az ország elvágását a világtól. Az oktatási rendszer tudatos szétverése a legbrutálisabb fal és akadály az emberek boldogulása és jóléte előtt. Tetten érhető a tudatos károkozás a felsőoktatásban, ahonnan több tízmilliárdot vont ki a kormány, ahol cinikus módon az egyetemektől elvont forrásokból spóroltatnák meg a béremelést”.

Az akció helyetti politikai beszéd visszaüt

Tulajdonképpen még egyet is értek mindezzel. Azt viszont nem értem, hogy miért nem veszik észre az MSZP-ben, s miért nem veszi észre maga Kunhalmi Ágnes is, hogy a sokadik pusztába kiáltott mondat ugyanarról a dologról a gyengeség jele. Ha a szavak nem valamilyen cselekedetet – ebben az esetben jól felépített politikai akciót, programot szolgálnak –, akkor minimum súlytalanná válnak. De a magukat baloldalinak mondó – bár a baloldali értékeket tetteikben és immár szavaikban sem igazán követő – ellenzéki pártok esetében már ezen is túl vagyunk. Mert már annyit hányták borsót a falra, hogy az rendre rajtuk ejtett sebet, amikor visszapattant.

De még ez sem akkora újdonság, hogy csak ezért érdemes lett volna számítógép elé ülnöm vasárnap este. Viszont a sok szócséplés közül az emelte ki Kunhalmi Ágnes mai mondatait, hogy bennük sikerült összehoznia a szezont a fazonnal. Az MSZP honlapján és a YouTube-on közzétett videó-részlet szerint ezt a katyvaszt volt képes felolvasni (!) Orbán Viktornak címezve:

„Rémisztő, ahogyan a Putyin általi imádata, és az orosz imádata kiteljesedik a közoktatásban is… Kérdezem miniszterelnök urat ezek után, a teljesen sikertelen keleti nyitás után, a Paks II után, az orosz nyelvű magyar állami híradó után mikor kívánja újra bevezetni az orosz nyelv tanítását a közoktatásban. Mert, ha magyarul nem is érti az ellenzék hangját, és a magyarok hangját, akkor csak azt mondom: ucsíca, ucsíca, ucsíca.”

Ruszofóbia után szakmai hiba

Mindig is elképedve konstatáltam, hogy tudják összeegyeztetni a ruszofóbiát egy olyan pártnak a vezetői, akik elődjüknek tekintik azokat a magyarországi politikai erőket, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártjával (SZKP) testvéri szövetségben uralták Magyarországot az 1948–1989 közötti időszakban. Elképedésemet csak fokozza, hogy e magyarországi pártok mai utódjának, az MSZP-nek nem egy vezetője a kommunista Magyar Szocialista Munkáspártnak is vezetője, vagy apparátcsikja volt. Mi több, az a kör, amelyből eredetileg az MSZP irányító garnitúrája összeállt, részben maga is a Szovjetunióban végezte különféle tanulmányait, de egyeseknek már a szülei és a nagyszülei is a Szovjetunióhoz való kapcsolatuknak köszönhették egzisztenciájukat.

Nem állítom, hogy Kunhalmi Ágnesre személyesen bármelyik leírás is illik. Ám elvtársaira igen. Márpedig, mint ilyenek, nyilván tudják, hiszen személyes tapasztalataik, vagy tanulmányaik alapján is tudniuk kell, kellene, hogy az SZKP-nak alig volt köze magához az orosz néphez, ha csak nem oly módon, hogy a bolsevik diktatúrát – annak nagy tömegekre gyakorolt esélyteremtő hatásai mellett – az oroszság nagy tömegei maguk is elszenvedték. Ezért igen méltatlan, sőt aljas dolog összemosni az oroszságot a kommunista-bolsevik hatalomgyakorlási módszerekkel. Márpedig Kunhalmi, és beszédíró stábja – ahogyan ez a mai MSZP-nél, és más pártok, sőt különféle közszereplők esetében is rendre megtörténik –, kimondva kimondatlanul erre a csúsztatásra épített a fenti szövegben.

Persze ennek a „kis” aljasságnak a megítélését akár az ízlés körébe is utalhatnák egyesek. Azt pedig gondolati bakugrásnak tekinthetnék, ha egy politikus, történetesen Kunhalmi Ágnes, Orbán Viktor állítólagos Putyin, meg orosz imádatát, a keleti nyitást, a Paks II-t, az orosz nyelvű állami híradót beleszecskázza a magyar közoktatás – egyébként saját tapasztalataim szerint már az MSZP-kormányok alatt megkezdett – szétverésének ügyébe.

Az azonban már szakmai kérdés, hogy szövegének tanúsága szerint az MSZP oktatáspolitikusa nem tudja megkülönböztetni egy tantárgy kötelező tanítását annak tanításától. Legalább Kunhalmi Ágnesnek illene tudnia, hogy Orbán Viktornak a kisujját sem kell mozdítania ahhoz, hogy az orosz nyelvet tanítsák a magyar közoktatásban. Azt ugyanis helyenként, nem kötelezően, és sok gonddal küzdve, de tanítják. Mi több, érettségiztetnek is belőle.

A több mint bakit nyilván észrevették a honlap készítői, hiszen a sajtótájékoztatóról készült videóra, illetve az összefoglaló fölé, már odaírták: „Kunhalmi: Orbán újra kötelezővé teszi az orosz nyelv tanítását?” De lássuk be, ez, ha lehet, így még kínosabb. Mint ahogyan az is meglehetősen ciki, hogy az idézett szövegösszefüggésben az égvilágon semmi értelme nem volt a gyatra, az eredeti orosz szót épp csak felidézni képes kiejtéssel a beszéd végére odalökött „Tanulni, tanulni, tanulni!”-nak. Ez csupán azt bizonyította, hogy Kunhalmi Ágnes nem csak az angol nyelvvizsgáját nem képes letenni ahhoz, hogy megszerezze végre egyetemi diplomáját, de bizony egy lehetséges orosz nyelvvizsgától is fényévnyire vesztegel. És Putyin ide, vagy oda, erre azért nem kell olyan nagyon büszkének lenni! #