Délről és Keletről is megtámadhatják a szélsőséges iszlamisták a Volga-vidéket.

Bár nyilvánosan még berzenkedik az Obama-adminisztráció, lassan beletörődik, hogy Oroszország – úgymond a törvényes szíriai kormány kérésére – nyílt katonai segítséget nyújt az Aszad-rezsimnek. Az orosz légierő szeptember 30-ai óta támogatja, hogy a szíriai hadsereg visszafoglalhassa az országnak az elmúlt években elveszített területeit. Ezeken az USA és közel-keleti szövetségeseinek segédletével – néha elképesztő fiaskók révén – fegyverekhez, lőszerekhez és pénzügyi forrásokhoz jutott felkelők, terroristák, radikális iszlamisták rendezkedtek be.

Régóta tárgyalnak a diplomaták

Az orosz légitámadások – ahogyan Putyin elnök pénteken Szocsiban a Valdaj Nemzetközi konferencián fogalmazott – az Iszlám Állam kolosszális mennyiségű lőszerkészleteit semmisítették meg. Kérdés, hogy az elmúlt másfél évben miért nem tette meg ugyanezt az amerikai légierő, amely dacára az eddig több mint hétezer bevetésnek, nem támadta a terroristák kőolajtárolóit és vezetékeit, s azokat  a tankhajó-konvojokat sem, amelyek szállítmányai az elmúlt években naponta 1,2 millió dollár bevételhez juttatták a szervezetet. Az USA egyelőre nem hajlandó megadni olyan célpontokat sem, amelyeket az orosz bombázók támadhatnának, de olyanokat sem, amelyeket békén kellene hagyniuk.

Mindenesetre az orosz katonai fellépés nyomán a szíriai kormánycsapatok gyors ellentámadásba mentek át. Naponta szabadítanak fel újabb és újabb településeket. Ennek következtében immár a nyugati sajtó is rendszeresen közöl híreket arról, hogy egyre eredményesebbek az orosz diplomácia által kezdeményezett, szinte szakadatlan megbeszélések az Amerikai Egyesült Államokkal, Iránnal, Szaúd-Arábiával, Törökországgal, Egyiptommal, Izraellel, Szíriával, Irakkal, Jordániával, Németországgal, Franciaországgal, Kínával, vagyis minden olyan érintett féllel, amelynek a legkisebb köze is lehet a helyzet normalizálásához. Ehhez képest a fősodorba tartozó magyar média ismét késésben van.

Az Egyesült Államok, Oroszország, Szaúd-Arábia és Törökország október 23-án, Bécsben lezajlott, a szíriai konfliktussal kapcsolatos külügyminiszteri találkozójáról még a leginkább korrekt Népszabadság is ezzel a főcímmel adott hírt: Valami elkezdődött Bécsben. Valójában az elmúlt időszakban egymást érték a külügyminiszteri és a szakértői – köztük katonai szakértői és vezérkari – tárgyalások, telefonon történő egyeztetések az érintettek, mindenekelőtt a washingtoni adminisztráció legmagasabb rangú képviselői és a moszkvai vezetők között.

A terrorral fenyegetés mindennapos

Maga Vlagyimir Putyin orosz államfő az ENSZ közgyűlésétől a Valdaj Klub összejöveteléig megannyi fórumot megragadott, hogy kifejtse személyesen Obama amerikai elnöknek, illetve lényegében az egész világnak az oroszországi vezetés álláspontját a közel-keleti helyzetről. Eszerint Oroszországnak saját érdekei miatt is szerepet kell vállalnia abban, hogy a Közel-Keleten felszámolják a fegyveres bandákat, az egyes államok fölötti uralom megszerzését célul kitűző radikális iszlamista-terrorista erőket, amelyek lázálmaikban Észak-Afrika, Dél-Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia hatalmas térségeit egyetlen barbár birodalomban akarják egyesíteni. Ezek az erők Oroszországot is a szüntelen terrorfenyegetettség állapotában tartják, és évtizedek óta indítanak ellene százak, ha nem ezrek halálát okozó akciókat.

Ezt a szempontot Magyarországon – egyáltalán Nyugaton – hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Elsősorban arra gondolunk, hogy a Kreml az Ukrajnában játszott szerepét akarja a szíriai ügyködésével elfeledtetni. Esetleg a Közel-Keletről elindult menekülthullámmal összefüggésben vizsgáljuk az orosz vezetés törekvéseit. Ezt is csak azóta, hogy közvetlenül érintettek lettünk. Nem állítható, hogy ebben nincs ráció, de például egy kínai elemzés, amit holnap szándékozom feldolgozni és közzétenni, ezeket a szempontokat meg sem említi az orosz vezetés magatartásával összefüggésben.

Ha mindezt nem tesszük mérlegre, azt sem érthetjük meg, hogy Vlagyimir Putyin csak az elmúlt egy-két hónapban miért tartott többször, együtt és külön-külön is megbeszélést az országa déli határaihoz kapcsolódó, Afganisztánnal határos Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, illetve Kirgizisztán és Kazahsztán vezetőivel. Az orosz állami televízióban gyakorlatilag folyamatosan zajló, nyugati szakértőket, újságírókat is megszólaltató, monstre vitaműsorokban rendre elhangzik: mindenekelőtt önvédelmi céljai vannak Oroszország szíriai beavatkozásának.

Hogy ezt magunk is belássuk, érdemes a Közel-Kelettel érintkező Közép-Ázsia térképére pillantanunk. Így megértjük, mi az alapja annak, hogy az oroszországi vezetők szerint a Volga vidéket könnyen hátba támadhatják szélsőséges iszlamisták az Afganisztánnal Északon határos térségeken keresztül. A térkép nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy mi az alapja annak a moszkvai állításnak, hogy a Közel-Keletről visszaszivárgó, most még az Iszlám Állam oldalán harcoló, főleg csecsen fegyveresek a Kaszpi- és a Fekete-tenger között húzódó Kaukázuson keresztül is benyomulhatnak Oroszország európai részébe. Aztán esetleg tovább Nyugatra…

A menekülthullám a jéghegy csúcsa

Ma is alig telik el hónap, hogy a kaukázusi orosz tagköztársaságokban ne történne valamilyen radikális iszlamista merénylet. Az orosz biztonsági erőket nyilvánvalóan állandó készültségben tartja az olyan döbbenetes akciók emléke, mint a csecsenföldi beszláni tragédia, a bugyonnovszki kórház, a moszkvai Dubrovka színház, a metróhálózat, a repülőtér, a volgográdi pályaudvar elleni robbantás, illetve túszejtés. Négyezer körüli azoknak az oroszországi állampolgárságú fiataloknak a száma, akik beléptek az Iszlám Állam hadseregébe. Néhány hónapja egy moszkvai diáklány Szíriába szökési kísérlete vert fel nagy port.

Egyre többen vannak az öngyilkos merényletre kész fekete özvegyek. Azok a muszlim nők, akik a Szíriában, vagy a Kaukázusban, illetve az Oroszország különböző városaiban végrehajtott terrorakciók során meghalt férjeikért, fivéreikért, rokonaikért kívánnak bosszút állni. A Szovjetunióból kivált, nagyrészt muszlim lakosságú, Oroszországgal szoros gazdasági és katonai kapcsolatban lévő, az illusztrációként csatolt térképen is látható közép-ázsiai országok eleve a radikális térítők célpontjai…

Európának ebben a részében többségünk eddig egyszerűen nem vett tudomást arról – s ebben az általában az USA-val kapcsolatban elfogult médiumaink is hibásak –, hogy már régóta látható: kudarccal végződött a washingtoni politika, amely a demokrácia exportjának jelszavával, a nyugati értékrendet akarta átültetni egy attól gyökeresen eltérő kultúrájú világba. Persze, valójában annak érdekében, hogy biztosítsa az Egyesült Államok gazdasági és geopolitikai befolyását a Közel-Keleten. Mostanra azonban nyilvánvalóvá lett, hogy a palackból kiszabadított dzsinn megfékezéséhez már nem elég a saját ereje. Ezért kénytelen elfogadni, hogy a jövőben meg kell tárgyalnia Oroszországgal, hogy milyen lépéseket tervez. Ráadásul alkalmazkodnia kell a Kreml kezdeményezéseihez. Ideje, hogy idehaza is hozzászokjunk ehhez! #

KIEGÉSZÍTÉS: Oroszországi merényletek

A terroristák merényletei közül talán a legnagyobb döbbenetet a 2004-es beszláni tragédia váltotta ki. Ennek során ingus és csecsen lázadók több mint 1100 embert, köztük 777 gyereket ejtettek túszul. A kiszabadításukra indított kialakult tűzharcban legalább 334 fogoly, köztük 186 gyerek halt meg. Sok volt a sebesült és többen eltűntek.

Az orosz belbiztonsági erők számára nyomasztó lehet az olyan támadások emléke is, mint az 1995-ben a bugyonnovszki kórházban, 2000-ben Moszkvában a Puskin téren, 2002-ben a Dubrovka színházban, 2004-ben az Avtozavodszkaja metróállomásnál, a 2010-ben a Park Kulturi és a Lubjanka állomások közelében, a metrószerelvényeken, 2011-ben a Domogyedovo reptéren, 2013 végén a volgográdi pályaudvar ellen végrehajtott merénylet.

Tegyük hozzá: a túszok kiszabadítására indított akciókat gyakran éri az a vád, hogy a biztonsági erők nem eléggé veszik figyelembe az áldozatok szempontjait, s például Beszlán, illetve a Dubrovka színház esetében ezért is volt rettenetesen sok a halott.