Bekiáltás 2015: Orbán és Putyin jegyében
A magyarországi témákat Orbán Viktor uralta. Az információs űrt kitöltendő próbáltam bemutatni a moszkvai vezetők és szakértők álláspontját, de igyekeztem elkerülni, hogy kizárólagos igazságként jelenítsem meg a véleményüket.
Objektív újságírás márpedig nincs. Senkit nem ámítok azzal, hogy a világ olyan, amilyennek a szövegeim, mutatják. Mert amiként a média minden része, a Bekiáltás is szűrőként működik. Egyes témákat felkarol, másokat figyelemre sem méltat. Amit górcső alá vesz, azt is csak a szerző pillanatnyi ismeretein, hangulatán keresztül láttatja. Mi több a cikkek összessége is csupán a blogger személyiségének egy kis részére enged rálátást, hiszen annak élete jóval több, gazdagabb annál, mint amit ezen a helyen megmutat, megmutathat belőle.
Ezzel együtt, talán nem érdektelen áttekinteni, miként tükrözte a világot 2015-ben ez a felület. Míg az előző évben 124 posztot publikáltam ezen a helyen, 2015-ben 121-et. Tavaly lényegében fele-fele arányban oszlott meg az ukrajnai–oroszországi események feldolgozása a magyarországi témákéval. Akkor meglepett a magyarországi témakörök viszonylag nagy száma (64) , hiszen a blogot eredetileg azért hoztam létre, hogy ellensúlyozzam azt a nyilvánvaló egyoldalúságot, amellyel a sajtónk az ukrajnai kormányváltás véres körülményeit és az azt követő polgárháborút bemutatta. De mindent egybe vetve úgy gondoltam: a véletlenül kialakult 60 / 64-es arány előnyére vált a Bekiáltásnak.
Amint az alábbi táblázat mutatja: az idén némileg kevesebb hazai ügyet dolgoztam fel (52) és arányosan kevesebb lett az Oroszországgal és Ukrajnával foglalkozó írások száma (48). Ezek csökkenését a médiaügyek ellensúlyozták, illetve a menekülthelyzettel összefüggésben néhány kifejezetten európai megközelítés. Azt remélem, hogy a szélesebb merítés ellenére nem nagyon kotnyeleskedtem bele olyan témákba, amelyekről nem volt az átlagosnál több információm.
TÉMAKÖRÖK MEGNEVEZÉSE |
2014 (cikkek) |
2015 (cikkek) |
Oroszország és Ukrajna összesen |
60 |
48 |
– Az összesből: Oroszország (geopolitika, Ukrajna, menekültügy, egyház) |
nincs külön adat |
31 |
– Az összesből: Ukrajna (Eu-közvetítők) |
nincs külön adat |
17 |
Magyarország összesen |
64 |
53 |
– Az összesből: Magyarország (kormányzás, Fidesz, Orbán, Merkel, Eu) |
nincs külön adat |
23 |
– Az összesből: Magyarország (menekültügy) |
nincs külön adat |
16 |
– Az összesből: Magyarország (USA) |
nincs külön adat |
4 |
– Az összesből: Magyarország (pártok, társadalom, sport, másság, vidék, földügy, művészet) |
nincs külön adat |
9+1 |
Európa (menekültügy, morál) |
nincs külön adat |
4 |
Média (média és Ukrajna) |
nincs külön adat |
16 |
ÖSSZES CIKK SZÁMA |
124 |
121 |
Ha a blogtér jobboldali hasábjának alján lévő Címkefelhő kifejezésre kattint valaki, azt látja, hogy a két év több mint 240 bejegyzésében a leggyakrabban használt hívószavak a következők voltak: Európai Unió, Oroszország, Putyin, Ukrajna, USA. Valamivel kisebb számban, de még mindig nagy gyakorisággal fordultak elő ezek: Orbán Viktor, média, Fidesz, Merkel, NATO. A harmadik nagy csoportba tartozók: banderista, Donyeck, Iszlám Állam, Jacenyuk, Janukovics, Krím, Magyarország, MSZP, Népszabadság, Obama.
Nyilvánvaló, hogy az Ukrajnához kötődő címkék viszonylag nagy száma a 2014-es eseményeket tükrözi. Azonban a 2014-es posztokra visszagondolva, és ezek tartalmát összevetve a 2015-ös részadatokkal, előttem világos az is, hogy a számok mögött új trendek húzódnak meg. Tavaly az ukrajnai konfliktus állt a posztok felének középpontjában, s az ukrajnai helyzetből közelítettem meg a moszkvai reagálásokat. Az idén – a Kreml politikájának megváltozása következtében is – az oroszországi geopolitika oldaláról, az Oroszország és a világ egésze között átrendeződött viszony szemszögéből kellett leírni az eseményeket. Az előző évhez képest az idén, az ukrajnai ügyekben jelentős szerepet kaptak az EU-országok – elsősorban Merkel kancellár és Hollande köztársasági elnök – kezdeményezései.
Minden elszigetelési kísérlet dacára, Oroszország kilépett a világpolitika porondjára. Ezt a szerepet a nyugati, és az annak híreit szolgaian átvevő magyar sajtó nagyrészt igyekszik elhallgatni, vagy kicsinyíteni. A kommentek tanúsága szerint ezért váltak fontossá a Bekiáltás olvasói számára a moszkvai forrásból feldolgozott megnyilatkozások. Ezekkel összefüggésben igyekeztem elkerülni, hogy kizárólagos igazságként jelenítsem meg a Kreml álláspontját. Feladatomnak csupán azt tartottam, hogy az érdeklődők számára megjelenítsem a másik fél érveit, gondolkodásmódját.
Abból a történelmi tapasztalatból indulok ki, hogy a világnak ebben a térségében végzetes hiba figyelmen kívül hagyni Oroszország törekvéseit. Valaki akár kedveli, akár nem a hatalmas kiterjedésű birodalmat, okosabban teszi, ha naprakész ismereteket szerez róla. Csak ezek teszik lehetővé, hogy ne ostoba előítéletek, vagy külső sugalmazások által gúzsba kötve cselekedjünk, amikor erre kényszerülünk Oroszországgal összefüggésben, s hogy ne hozzunk fejünkre ismét tragédiát egy esetleges újabb veszedelem idején.
A Bekiáltásnak ezt a gyakorlatát az Index2 a cikkek többségének a főoldalára való kihelyezésével, az olvasók kellő érdeklődéssel honorálták. Minthogy semmilyen bevételem nem származik a posztok írásából, a blog szerkesztéséből, amit elsősorban saját tájékozottságom növelésére és a nyelvgyakorlás miatt végzek, nem igazán összegzem a kattintásszámokat, a hozzászólók számát és körét. Tény viszont, hogy a rendszergazda által felkínált statisztikai adatokból az derül ki, hogy a két év alatt 832 ezer lapot töltöttek le a látogatók.
A legtöbben azokat az írásokat olvasták, amelyek címében ismert politikusok, közszereplők, médiaszereplők – mindenekelőtt Orbán Viktor – fordul elő. Jó hívószavak még: Simicska, ukrán tankok, Merkel, Lenin, menekültügy, Kunhalmi, Jakupcsek stb. Az olvasottsági csúcson lévő, Orbán Viktor helyzetével foglalkozó cikket 36 ezer 700-an nézték meg, de nagyon jónak számít, ha egy-egy írás tízezer ember érdeklődését kelti fel. A posztok többségére 1000–3000 személy kíváncsi. Ehhez jön még a mások által átvett írások, köztük a Mandiner.hu közönsége.
A Mandiner elég gyakran közölt kivonatot az itteni szövegekből, bár ez, az esetek többségében, nem növeli a Bekiáltás olvasóinak számát. Az odalátogatók általában megelégszenek a részváltozattal, hozzászólásaikban gyakran azt hiányolva, ami egyébként a teljes cikkben megtalálható. Ezzel együtt, a Mandiner.hu szemléje számomra fontos visszaigazolás arról, hogy sok, itt feldolgozott, magyarországi téma megközelítésmódja kelt közérdeklődést.
A hazai témák között 2015-ben a kormányzás negatív hatásainak néhány kérdésével, s ehhez kapcsolódva a menekültüggyel foglalkoztam a legtöbbet. Ezen belül óhatatlanul Orbán Viktor személyére, megnyilatkozásaira fókuszáltam, ami önmagában is sokat mond. Igaz, erre is érvényes, amivel kezdtem: sem a témák kiválasztása, sem a feldolgozása nem objektív szempontok szerint történt. Ilyet újságíró csak akkor állít, ha vagy ostoba, vagy pedig tudatosan manipulálni akar annak a látszatával, mintha ő függetlenül, pártatlanul és részrehajlás nélkül lenne képes szemlélni és leírni a világ jelenségeit.
Ismétlem tehát, a Bekiáltás blogban megjelent cikkek mindenekelőtt az én gondolkodásmódomat, olykor talán előrelátásomat, máskor kisebb-nagyobb tévedéseimet tükrözik. Ha ebből bárki megjegyzésre, megfontolásra érdemesnek tartott valamit, akkor annak őszintén örülök. Mégis arra kérem, hogy fogadja kritikával a soraimat, és mások állításaival vesse egybe őket jövőre is! [Alt Gr x] #
FOTÓ: Hol van már a tavalyi hó? Putyin-Orbán találkozó Moszkvában, 2014. 01. 14 (Alekszej Druzsinyin - ITAR-TASZSZ)