Bűzlik ez a kölni balhé

Miért nem gondoltak arra, hogy az állítólagos csőcselékben öngyilkos robbantók is lehetnek?

 kolnszilveszter2015-12-31x.jpg

Valamit nagyon, de nagyon nem értek. Jó, jó. Én is láttam az Euronews január 5-ei, keddi, késő esti riportjában a német lányt, aki öntudatának teljes komolyságával nyilatkozta, hogy egyéni szabadságjogaiban korlátozva érzi magát most, mivel a német–dán határon igazoltatják, szóval macerálják. Ugyanebben a riportban hallottam a kölni huszonéves nőt, amint szinte szenvtelenül beszélt az őt Szilveszterkor molesztálókról.

Persze lehetséges, hogy van a nyugati, vagyis a mi gyerekeinknek, unokáinknak egy igen-igen széles, még az is lehet, hogy többségben, lévő rétege, amely köré sikerült egy őket minden veszéllyel szemben érzéketlenné tevő álomvilágot építeni. Olyat, amelyben az igazság, főleg az ő igazságuk mindig diadalmaskodik. Amelyben páriák – szülők, nagyszülők, óvónők, pedagógusok, sportedzők, külön tanárok, orvosok, pszichiáterek, tőlünk legnyugatabbra állami hivatalnokok, szakszervezetek, emberi jogvédők – tömege nyüzsög annak érdekében, hogy mindig minden pillanatban érvényesüljön az ifjúi dacos akarat a bölcsőtől az első munkahelyig.

Érteni vélem, hogy ezek miatt a mi – különösen a tőlünk legnyugatabbra lévő – társadalmainkban a jelentékeny többség azt hiszi, hogy őt a világon semmilyen nagyobb lelki trauma, még kevésbé nyílt fizikai támadás nem érheti. Ha igen, akkor aztán kő kövön nem marad, amíg a méltánytalanság nem orvosoltatik, a lelki béke helyre nem állíttatik. Ez a többség úgy gondolja, hogy őt az ő állama, ha a fene fenét eszik is, minden körülmények között megvédi, minden szorongatott helyzettől megóvja. Azoktól is, amelyekbe ő maga lavírozta magát. Ráadásul úgy, hogy ennek érdekében neki a világon semmit nem kell tennie, mert az említett páriák, meg a hatóságok minden körülmények között úgy hárítják el feje fölül a bajt, hogy észre sem veszi. Ez eleve elrendeltetett kiváltsága a nyugati fehér embernek. Naná, hogy az!

De még akkor sem értem, hogy miként történhettek meg a következők a németországi Kölnben, a város legfrekventáltabb részeiben:

– A rendőrök este 23 óra körül kaptak értesítést arról, hogy a kölni pályaudvarnál 400 (négyszáz) állítólagos külföldi készül verekedni. Egy meg nem nevezett nyomozó azonban azt mondta: valójában 2000 (kétezer) főről volt szó.

– A városban 1000 (ezer) fős tömeg zaklatott fizikailag és verbálisan nőket, miközben lopások is történtek és petárdákat dobáltak a szilveszterező tömegbe.

– Ugyanitt Szilveszter éjszakáján erőszakolásokat éltek át az érintett nők.

– Éjfél után jelentkeztek a rendőröknél először olyan síró és sokkos állapotban lévő nők, akik szexuális zaklatásról számoltak be.

– A meg nem nevezett nyomozó négy (!) nappal az események után arról is beszélt a kölni – Hahaha! – Express hírportálnak, hogy hiába szólították fel a rendbontókat távozásra, a fiatalemberek egy szót sem értettek németül. Végül a rendőrök mintegy (?) nyolc férfit emeltek ki a tömegből és tartóztattak le. Mindannyiuknál fénymásolt papírok, menekültügyi eljárási tartózkodási igazolások voltak. Minderről egyébként napokon át az Internet is hallgatott.

Említett értetlenségem leginkább a következőkből fakad:

Hát nem arról volt szó eddig, hogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban fokozott készültségben állnak, őrjáratoznak, megfigyelnek, megelőző óvintézkedéseket tesznek a biztonságiak a terrorveszély miatt? Hogy karácsonykor, meg december 31-én különösen odafigyelnek minden rezdülésre? Persze, száz százalékos biztonság nem garantálható, de ők mindent…, sőt annál is többet…, az emberileg lehetségeset…, már-már emberfelettit…, hatalmas költségvetési summák átcsoportosításával…, minden bevethető erő mozgósításával…

Ha emlékeim nem csalnak, akkor Köln nem éppen kisváros. Ezen belül az egymás közelében lévő főpályaudvar és a dóm igazán frekventált helyek. Hogy a csodában történt, hogy a rend éber őrei nem voltak jelen ezeken a helyeken megerősített járőrökkel, egyenruhásokkal, civil nyomozók, besúgók tömegével? Abból ugyanis, hogy a kölni rendőrség nem a város legforgalmasabb pontjain elhelyezett járőreitől, megfigyelőitől értesült a kialakuló vészhelyzetről, hanem közelebbről meg nem nevezett bejelentőktől, az következik, hogy a hatóság emberei nem az utcákon, a tereken cirkáltak.

Talán civilként is megegyezhetünk abban: ilyen vészterhes időkben bizony ott kellett volna posztolniuk a fakabátoknak, de legalább a városi rendészet egyenruhás embereinek. Nem azért, hogy holmi észak-afrikaiaknak, más híradások szerint közel-keletieknek kinéző 18 és 35 év közötti, bandába verődött emberek – négyszáz, ezer, vagy tetszés szerint kétezer fős – tömegének esetleges randalírozását megfékezzék, hanem azért, hogy időben észleljék, majd megelőzzék a lehetséges terrorakciók végrehajtását.

Ha úgy ítélték meg, hogy nem kell készültségben lenni, akkor jó ideje átverik a népeket.

Mindenekelőtt a németeket, s persze bennünket, az Európa Unió más részeiben élőket is a fenyegetettség mértékének riogatásával, meg az ehhez szabott rendkívüli óvintézkedések rizsájával. Ha viszont jelen voltak ezek a tapasztalt elhárítók, akkor miért nem gondoltak arra: a csőcselékben potenciális öngyilkos robbantók is lehetnek. Ha gondoltak erre, akkor miért nem tettek az ellen, hogy az események elfajuljanak?

Amint a híradások állítják: a tehetetlenség egyik oka az volt, hogy a zavargásokban résztvevő fiatalemberek nem értettek németül. Aha! A kölni rendőrségnek nincsenek eszközei ahhoz, hogy a bejelentések után egy órával arab, pastu stb. nyelven beszélő tolmácsokat mozgósítson. Annak az országnak az egyik legnagyobb városában, ahol színes bőrűek tömegei élnek…

Szóval, igen sok itt a kétség a történtekkel kapcsolatban.

Arra azonban gondolni sem merek, hogy Németországban – mi több, az azon kívüli hatalmi tényezők között – lehetnek olyan befolyásos személyek, akiknek nagyon is jól jött, a jövőben is jól jön néhány ilyen balhé. Szalagcímekben hírül adható molesztálásokkal, kisebb-nagyobb verekedésekkel, némi vérpatakkal, letartóztatásokkal, bírósági hercehurcával. Mindez elősegítheti egyes politikusok – az őket mozgató globális gazdasági szereplők – helyzetének stabilizálását, netán a regnáló, de vonakodásra hajlamosak megbuktatását, helyükbe mások emelését. Mit ne mondjak: láttunk már ilyet, amikor a helyzet fokozódik. Pláne, ha valaki kifejezetten fokozni akarta… #

karomkodnitilos142x142szovegesfekvoxxxx.JPG