Putyin nagyobb várakozással, Obama visszafogottabban nyilatkozott a szíriai fegyvernyugvásról, amelynek nem részesei a terrorszervezetek. Az is kérdés, hogyan viselkednek a zsarolási pozícióba került NATO-tag Törökország új oszmanista vezetői, akiknek családjai dollár milliárdokat kerestek a háborúval, a fegyver- és kőolajcsempészettel.

Ha a menekült- és az emigránsáradat sokkolja a Magyarországon élők többségét – márpedig állítólag sokkolja –, akkor most feszült figyelem kíséri idehaza, hogy február 27-én, szombaton, 0 órakor életbe lép Szíriában a tűzszünet. Miért, miért nem, mégsem tapasztalni a felfokozott érdeklődés jeleit. Holott hosszú évek után először ez az első olyan esemény, amelynek kedvező hatása lehet a legújabb népvándorlásra. Lassan még az is megtörténhet, hogy a táborokból nem Európa, hanem egykori otthonaik felé veszik az irányt a szenvedők. De lássuk be, a túlzott optimizmus valóban nem indokolt!

Mindenekelőtt azért nem, mert a Közel-Keleten és az Afrikában kialakult rettenetes állapotok előzményei legkevesebb száz évre nyúlnak vissza, amikor a nyugati hatalmak csak erőszakkal összetartható országokat teremtettek a helyi törzsi, vallási sajátosságokat figyelmen kívül hagyva meghúzott határokkal. Aztán azért sem, mert e térségekben, az utóbbi időben olyan népességrobbanás következett be, ami a klímaváltozással párosulva nem felel meg az ottani gazdaság eltartó képességének.

Ráadásul ezt tovább gyengítette, sőt rombolta az USA és szövetségeseinek katonai behatolása Irakba, Afganisztánba, Szíriába. Hogy a demokrácia legfőbb letéteményesei által világhatalmi okokból támogatott, középkori rendet fenntartó olajdiktatúrák bénító hatásáról, a demokrácia terjesztésének égisze alatt arab tavasznak nevezett észak-afrikai kormánybuktatásokról, államfőgyilkosságokról, polgárháborúk kirobbantásáról már említést se tegyünk.

Vagyis egy részleges tűzszünettel nem lehet orvosolni a helyzetet.

De talán nem is ez a cél. Az USA és Oroszország által tető alá hozott egyezség elsősorban a két hatalom térségbeli újrapozicionálását szolgálja. Az amerikai-orosz politológus Dmitri Simes véleménye szerint ez azért vált szükségessé, mert oroszországi és iráni támogatással tavaly ősz óta olyan sikereket értek el a síita–alavita szír kormányerők, hogy ezzel már nem tudtak lépést tartani az amerikaiak, akik a többségükben az iszlám szunnita ágához tartozó törökökre, szaúdiakra, szíriai ellenzékre stb. támaszkodnak. Tehát itt volt az ideje az elsősorban Moszkva által indukált lendület lefékezésének – mondja a washingtoni elemző. (Szpecialnij korreszpondent 43:10-től)

Az eseményeket befolyásoló másik szempont: a Nobel-békedíjas Barack Obama elnökségének végén illene már némi sikert is felmutatni, továbbá Izrael érdekeire is figyelemmel, párttársa Hillary Clinton elnökválasztási küzdelmét megtámogatni a demokrácia terjesztésének jelszava alatt romhalmazzá változtatott közel-keleti térség legalább korlátozott pacifikálásával. Annál inkább, mert egyre többen azt vizionálják: ha most nem sikerül gátat állítani az itteni konfliktusok terjedése elé, akár világháborúba is torkollhatnak az események.

Ami pedig Oroszországot illeti, naponkénti dollármilliókkal mérhető megtakarításokkal járhat a lélegzetvételnyi szünet akkor, amikor az alacsony olajár és a nyugati gazdasági szankciók egyaránt sújtják. De talán ennél is fontosabb, hogy a Kreml vezetői is felmérhessék: hogyan és milyen erőkkel lehetne kialakítani egy olyan szír politikai rendszert, amelyben

megőrizhetné meghatározó befolyását a Moszkva érdekeit szem előtt tartó Bassár el-Aszad elnök.

Ebben a pillanatban ő a garancia arra, hogy az orosz flotta szíriai ellátó bázisa megmaradjon. Nem mellékes az a szerep sem, amit a damaszkuszi vezetés játszik abban, hogy fékezzék a Törökországgal több mint 800 kilométeres határszakaszon érintkező Szíriából Ankara (hallgatólagos) támogatásával a Kaukázuson keresztül Oroszországba beszivárgó, ma már a legtávolabbi nagyvárosokba is eljutó terroristák, iszlámállamista toborzók aktivitását. Muszlim vallású orosz állampolgárok ezreit nyerik meg a szíriai háborúban való részvételre, hogy aztán visszatérve robbantásokat készítsenek elő.

Az akciók nagy részét meghiúsítják a biztonsági szolgálatok, de ezzel együtt is alig telik el olyan hónap, hogy ne követnének el, gyakran sok áldozattal járó, robbantást. Más kérdés, hogy ezekről a nyugati sajtó nem, vagy alig számol be. És Je suis-mozgalmak sem szerveződnek az itteni áldozatok elsiratására. Arról is csak az utóbbi napokban kezdenek csepegni a hírek nálunk, hogy az emigránsok egyik útvonala Oroszországon keresztül vezet, egyelőre Murmanszkon át Észak-Európába, de hamarosan talán Ukrajnán, Belorusszián át Lengyelországba és Magyarországra is.

E szempontokkal szemben áll az amerikaiak állítólagos B-terve:

– Bassár el-Aszad Szíriája helyén síita, szunnita, keresztény, esetleg Irak északi részén síita-, illetve szunnita-kurd stb. államocskákat lehetne létrehozni, s adott esetben őket egymás ellen kijátszva uralni a térséget;

– az ellenzéki csoportosulásoknak hatékonyabb fegyvereket kellene adni, hogy a jelenlegi szír állammal újból érdemben vehessék fel a harcot, s megdönthető legyen az Aszad-rendszer;

– a katonailag ismét megerősödött Oroszország ellen újabb gazdasági szankciókat kell foganatosítani, hogy a károkozással megtörjék erejét.

Emiatt nyilatkozta a kommunista párti Vlagyimir Komojedov tengernagy, az oroszországi parlament védelmi bizottságának elnöke: Szíriában még létre sem jött a béke, de a Pentagon és a CIA már azon mesterkedik, miként lehetne meghiúsítani. Egy szerda esti orosz televíziós vitában a mindig vehemens Vlagyimir Zsirinovszkij, a nevében liberális párt vezetője is azt üvöltözte: a folyamatok elkerülhetetlenül torkollnak az új államok létrehozásába, Oroszország szíriai fiaskójába, ha nem mutatnak elég katonai erőt.

Hogy ennek a felfogásnak a lakosság körében mekkora a támogatottsága, azt jól jelezték az orosz állami tévében az elmúlt hetekben lezajlott, gyakran telefonos szavazással is egybekötött viták. A csütörtök esti Párbaj (Поединок) című műsorban például 7:1 arányban (kerekítve 70 ezer 10 ezer szavazat ellenében) győzött az a vélemény, hogy Oroszország státuszát I. Péter óta a katonai erő, nem pedig a lakossági fogyasztásra szánt árucikkek és szolgáltatások biztosítják. Az USA katonai ereje, az Oroszország bekerítésére, gazdasági függésbe taszítására irányuló leplezetlen nyugati törekvések miatt a hadsereg fejlesztésének egyszerűen nincs alternatívája, amennyiben az orosz kultúra fenn akar maradni – állítja a nyilvános vitákban megszólaló véleményformálók többsége.

A lakosság nagy része is osztja azt a nézetet, hogy Szíria az első vonala az oroszországi terrorizmus elleni küzdelemnek.

Most azonban, hivatalosan, a békés szólamok időszakát éljük. A moszkvai héják megnyilatkozásainak taktikai ellensúlyozására az oroszországi külügyminisztérium, illetve Vlagyimir Putyin elnök szóvivője is kijelentette: semmilyen amerikai B-tervről nem tudnak. Maga az orosz elnök televíziós üzenetben méltatta a szakértők erőfeszítéseit, ismertette, hogy kijelölték a térképeken azoknak a fegyveres csoportoknak az állásait, amelyeket sem az egyik, sem a másik nagyhatalom és szövetségesei nem támadnak szombattól, amennyiben bejelentik a tűzszünethez való csatlakozást. Létrehozták azokat a mechanizmusokat, forró vonalakat, amelyek kölcsönösen lehetővé teszik a megállapodás betartásával kapcsolatos ellenőrzést. És megindultak a segélyszállítmányok is, bár ezek célba juttatását az iszlámállamisták és a hozzájuk hasonló erők a főbb útvonalak tűz alatt tartásával akadályozzák.

Putyinhoz képest Barack Obama amerikai elnök visszafogottabban, kételyeit is megfogalmazva szólt a megállapodásról. Nemcsak azért, mert érzékeli a hazai nyomást, de azért is, mert a tűzszüneti ajánlat nem vonatkozik az al-Kaida terrorszervezet helyi ágának tartott an-Nuszra Frontra és az Iszlám Állam nevű terrorszervezetre. Ezek máris jelezték: semmilyen tűzszünetet nem fogadnak el. Velük ellentétben Bassár el-Aszad szíriai elnök már kedden elfogadta a feltételeket. A mérsékelt ellenzék fő erejét képviselő Tárgyalási Főbizottság szerdán közölte, hogy előzetesen két hétre szintén támogatja a fegyvernyugvást.

Viszont továbbra is kérdés, miként reagál a helyzetre a zsarolási pozícióba került NATO-tag Törökország, amelynek vezető családjai dollár milliárdokat kerestek a háborúval, a fegyver- és kőolajcsempészettel. A bevételekből bőven jutott a terrorszervezetek tagjainak törökországi kiképzésére, gyógykezelésére, fegyverutánpótlására, sőt az oroszországi krími tatárok közötti lázadók és a balkáni befolyás növelésének támogatására. Ugyanis a gazdasági, társadalmi, sőt immár hadsereg-irányítási nehézségekkel is küzdő állam meghatározó politikusai, Recep Tayyip Erdogan államfő és a főideológus, Ahmet Davutoglu miniszterelnök

az egykori Oszmán Birodalomnak a mai országhatárokon túli területei felé akarnak terjeszkedni, hogy elfedjék-enyhítsék a belső nehézségeket.

Az új oszmanizmus ideológiai nyomulásával párhuzamosan minden irányban erőfeszítések történnek a gazdasági befolyás növelésére. A török hadseregnek az elmúlt hónapokban, hetekben zajlott támadásai és hadműveletei – amelyek a washingtoni adminisztrációnak alighanem sok fejfájást okoztak és okoznak – leplezetlenül mutatják, hogy Szíria és Irak területéből is ki akarnak szakítani egy-egy darabot. E törekvéseknek azonban nem csak az Aszad-rendszer áll ellen, hanem a kurd fegyveresek is. Jó ideje véres polgárháború dúl Törökország keleti területein és havonta robbantásos merényletek tucatjait hajtják végre az ország gyakorlatilag egész területén. Az Észak-Irakba behatolt török egységek pedig jól szervezett kurd felkelőkkel találták magukat szemben.

A tűzszünet tehát kihirdettetett, de a háború folytatódik. Halványabbnál is halványabb a remény, hogy csillapíthatók a térségben élők évek óta tartó szenvedései, s hogy a menekülttáborokból mind több faluba és városba térhetnek vissza az emberek. És nem csak a nagyok fogják méricskélni egymást, hanem a hatalmi ábrándoktól megrészegült térségbeli, közepes és kis államok vezetői is. És akkor még nem beszéltünk arról az ezernyi bandáról, amelyek tagjai minden kegyetlenségre képesek azért, hogy fenntartsák a rablásra, a civil lakosság kifosztására épülő életformát, amihez hozzászoktak az elmúlt években. #

CÍMKÉP: Jellegzetes szíriai városkép, 2016 (Forrás: Bloombergview)