Ha a szíriaiak ismét fegyverrel esnek egymásnak, a moszkvai vezetők azt mondhatják: Obamáék baltázták el.

Szerte Oroszországban, a katonai repülőtereken sóval és kenyérrel, hősökként fogadják a Szíriából hazatérő pilótákat. Lassan itthon is vége lesz a tanácstalanságnak. Most, hogy már néhány nagy nyugati lap Oroszország sikeres szíriai akciójáról értékezik, csütörtökre nálunk is felszáll a füst, a kétkedő kommentárok helyét átveszik a reálisabb helyzetértékelések. Az első fecske, az Index újságírója, az oroszországi ügyekben valóban tájékozott Nyilas Gergely már szerda délután kapcsolt. Putyin sikeres háborút zárt Szíriában címmel, néhány perccel 18 óra előtt megjelent összefoglalója jócskán túllép a csak Washingtonra figyelő hazai újságíró és szakértői tábor nagy részének szokásos szajkózásán.

Kiegészítésként azt teszem hozzá, hogy az orosz állami tévében e sorok írása előtt úgy egy órával esett egymásnak két amerikai újságíró, akik Oroszország szíriai szerepvállalásáról, moszkvai szakértők társaságában vitáztak. Egyikük orosz fiaskót emlegetett, amit a másik visszakézből cáfolt, mondván: az Obama-adminisztráció szíriai tevékenységének következménye volt a lényegében amerikai üzleti érdekeltségek által támogatott, rémtetteket végrehajtó Iszlámállam-szervezet és a hozzá hasonló Dzsabhat an-Nuszra létrejötte és garázdálkodása. Ezzel szemben az oroszok „csak” a következőket érték el:

– bebizonyították, hogy nélkülük nem lehet megoldani a nemzetközi konfliktusokat, s ezzel kitörtek az ukrajnai ügyek miatti karanténból, miközben csapásokat mértek a szíriai területeken szerveződő, Oroszország ellen irányuló terrorizmus bázisaira, 

– négy hónap alatt véget vetettek a négy-ötéves amerikai tehetetlenkedésnek, tavaly szeptember 30-a óta sikerült megoldaniuk, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek az ellenfelek,

– megmentették a szövetségesüket, Bassár el-Aszad elnököt, akivel már nem elmozdítandó páriaként, hanem a rendezésben fontos szerepet játszó tényezőként kénytelenek számolni a többiek,

– továbbra is benn maradnak Szíriában, mi több az eddigi kikötő (Tartus) katonai célú használata mellett egy légi bázist (Hmejmim) is nyertek, tovább bombázzák a terrorista erők állásait, ezzel párhuzamosan pedig jelentős segélyszállítmányokkal segítik a háború által sújtott térségekben az életben maradást,

– sikeresen kipróbálták és prezentálták a világ előtt legújabb fegyvereik egy részét, éles hadműveletekben, több  mint kilencezer bevetésben trenírozták légi erejük személyi állományát, bonyolult katonai logisztikai feladatokat oldottak meg féltucatnyi saját veszteség mellett, s anélkül, hogy ez túl sok pénzükbe került volna.

Az elmúlt hetekben hatalmas nyugati propagandagépezet ügyködött azon, hogy az Európába irányuló menekültáradatot Putyin nyakába varrják, s hogy felnagyítsák az orosz légierő által okozott veszteségeket.

Történt és történik ez annak ellenére, hogy Libanonban, illetve Törökországban évekkel korábban jöttek létre a 4-5 millió embert befogadó menekülttáborok.

Történt és történik ez annak ellenére, hogy az emberáradat hónapokkal az orosz légierő tavaly szeptember 30-ai beavatkozása előtt indult Nyugat-Európába.

Történt és történik ez annak ellenére, hogy a városok nagy részét nem az orosz bombázások döntötték romba.

Szeretném a cinizmusnak még a látszatát is elkerülni, de mégis le kell írnom: történt és történik ez annak ellenére, hogy az orosz haderő számláját 1700 civil halott terheli, míg a korábbi, az amerikaiak által koordinált légi csapások miatt elhunytak száma 250 ezerre tehető.

Tárgyilagos nyugati elemzők kiemelik a kivonulás taktikus időzítését. Erre ugyanis a béketárgyalások megkezdésével párhuzamosan kerül sor. Vagyis Moszkva okkal állíthatja: a maga részéről sikeres volt a Szíria törvényes kormánya által kezdeményezett (!) katonai beavatkozás. Ha viszont ezt követően felállnak a tárgyalóasztaltól a felek, és fegyverrel esnek egymásnak, akkor azt lehet mondani: az amerikaiak már megint elbaltázták a dolgot.

Ami pedig az oroszországi hangulatot illeti: a közemberek szemében Vlagyimir Putyin ismét a mennybe megy. Oroszországban valóságos népünnepélyeken fogadják a hazatérő pilótákat. A közérzületet még a kormánypártot rendszeresen bíráló parlamenti és azon kívüli ellenzék sem hagyhatja figyelmen kívül. Mindez ugyanis nagy súllyal eshet latba a szeptemberi képviselőválasztások előtt, s akár a nyugati szankciók, a megcsappant földgáz- és kőolajbevételek miatti szociális feszültségeket is ellensúlyozhatja a lelki hatásokon keresztül.

Nem árt mindezt figyelembe venni a világ eseményeit mások szemüvegén keresztül néző, jó magyaroknak sem, akik higgadt elemzések helyett károgva putyinoznak és/vagy minduntalan Oroszország összeroppanását vizionálják. És nem azért, hogy ne illessék jogos kritikával az orosz államfőt, vagy az oroszországi viszonyokat. Csupán a magyar történelemben már annyiszor végzetesnek bizonyult, beteges önáltatás elkerülése érdekében. #

CÍMKÉP: Voronyezsben sóval és kenyérrel fogadják a Szíriából hazatért egyik repülőegység tagjait – Fotó: mil.ru/Olga Balasova