Eltűntek a bogarak

A földmennyiség-alapú támogatások veszélybe sodorják a mezőgazdálkodást, s ezen keresztül az élővilágot.

bogarak_-bugs-wallpapers.jpg

Az idén már nem foghatom a véletlenre, amit tavaly még megtehettem: csak elvétve csapódik az autóm szélvédőjéhez nagyobb testű rovar. Pedig a napokban is átutaztam a fél országot. Oda reggel indultam, s délre érkeztem meg. Vissza néhány nap múltán, késő délután ültem a kocsiba, s már sötétedett, amikor hazaérkeztem. Kisebb muslicák ugyan nekicsapódtak az üvegnek, meg a kocsi elejének, de az a néhány egy csöppet sem zavarta a kilátást. Miattuk ugyan akár üres is lehetett volna az ablaktörlő-tartály.

A testesebb rovarok közül, írd és mondd, egyetlen egy lepke keresztezte az összesen ötszáz kilométernyi utat. Persze vesztére. Kitinpáncélos bogarat is csak a kertben láttam az idén. De miattuk igazán kár volt megvenni a bogároldóval dúsított ablaklemosó folyadékot. Noha főleg szántóföldek mellett vezet a hosszú út, egy ideje nyoma sincs annak a rovartömegnek, ami még öt-tíz éve is annyi bosszúságot okozott.

De amondó vagyok, ne örüljünk ennek! Mi több, itt az ideje, hogy aggódni kezdjünk!

Időről időre egy-egy poszt egy-egy mondatában már utaltam arra, hogy a vidéket járva szembetűnő, milyen gyors ütemben zajlik a birtokkoncentráció. A rendszerváltozás után felosztott földek kis parcellái lassan betagozódtak a már-már végeláthatatlan szántókba. Az új földbárók rohamtempóban tüntették el a dűlőutakat, az azok mentén húzódó mezővédő erdősávokat, hogy minél akadálytalanabbul szelhessék át a határt a nagyteljesítményű gépek. Sok helyütt azt is látom, hogyan falják fel a birtokok a közutak menti földcsíkokat, amelyeken addig fasorok, bokorcsoportok húzódtak, otthont adva az avarban, a talajban megannyi apró állati életnek, az ágak között, az odúkban pedig madarak fészkeinek.

A nagybirtokosok ügyködésének egyetlen célja van: a monstrumokat kezelő néhány gépésszel búza, kukorica, napraforgó, repce stb. termesztésével, nem utolsó sorban az Európai Unióból érkező mezőgazdasági támogatások földmennyiség-alapú szétosztási rendszere révén, mielőbb nagy vagyonra szert tenni. Vidéki beszélgetéseim során újabban látom megjelenni a félelmet a családi gazdálkodók szemében, amikor arra fordul a szó, hogy meddig hagyják még élni őket az erőszakosan terjeszkedők, akik skrupulus nélkül adják tudtukra, hogy hány év alatt akarják megszerezni egy-egy kisebb folyó mentén a falvak sorának termékeny földjeit, egy-egy hajdani egyházi, vagy főúri uradalomhoz tartozó, több falu határát felölelő birtoktesteket.

A magyarországi mezőgazdálkodás egyensúlya megbomlott az  utóbbi negyedszázadban.

Kézimunka-igényes gazdálkodás alig folyik. A jelentős feldolgozóüzem ritka, mint a fehér holló. Az egymást váltogató kormányoknál lobbizók elérték, hogy a támogatások döntő hányada ne ilyen célokat szolgáljon, hanem azt részesítse előnyben, aki minél több földet harácsol össze az ország (a korona!) vagyonából. Szántót, rétet, legelőt – egyre megy. Sőt, bizonyos esetekben még jobban is járhat valaki, ha művelésre alkalmatlan szikes vagy mocsaras területet szerez.

Az állatállomány esetenként a korábbinak a fele. Mert az állattenyésztés különösen kockázatos. Sajátos szakértelmet feltételez és sok, gondos munkás kezet, állandó törődést igényel. Ezt pedig nem vállalja a nagybirtokosok többsége. Csakhogy az állatlétszám csökkenése miatt alig keletkezik szerves trágya. Ennek beláthatatlan következménye lesz a föld termőképességére. Ugyanakkor a trágyából-trágyában élő-szaporodó rovarok száma is megcsappan. Hozzá a hatalmas táblák csupán gazdaságossági szempontoknak alávetett művelésekor vegyszerekkel igyekeznek kiirtani mindent, ami a kultúrnövény intenzív fejlődését akadályozhatja: gyomot, rovart, kisállatot. És akkor még állítólag nincsenek is itt az úgymond kártevők elleni mérgező anyagokat kibocsátó, génmanipulált fajták vetőmagvai.

Mindez együtt a tápláléklánc megszakítását jelenti a madarak számára, illetve eltünteti a mezei rágcsálókat.

Ezzel viszont veszélybe kerülnek azok az állatfajok is, amelyek léte az előbbiektől függ. Egészen az emberig, aki most azt hiszi, hogy uralma alá hajtotta a termőföldet, sőt a Földet. Csak az unokái, dédunokái, ükunokái átkozzák majd érte, hogy mohóságában egy elpusztított világot hagyott rájuk. Legalábbis így látom én ezt tudós urak tanulmányai, politikusok hordószónoklatai nélkül, csupán naiv magyarországi utazóként a volán mellett józan paraszti-polgári ésszel gondolkodva. Cáfoljon meg valaki, ha tud! #

STATISZTIKA (Az 1988-as adatok forrása: Tények könyve ’90, a 2014-eseké: KSH) Az elmúlt negyedszázadban több mint 1 millió hektárral csökkent a mezőgazdasági terület nagysága az autópálya-építések, az üzem- és raktárbázis-építkezések, ipari parkok, lakóparkok, víztározók létesítése, kis mértékben erdősítések, parlagon hagyott területek miatt.

Az adatok jól szemléltetik a tömegtermelés irányába tett elmozdulást. Kikövetkeztethető az is, hogy az utóbbi időszakban a szemes termény nagy részét itthoni hasznosítás nélkül, alacsony hatékonysággal exportálták az állatállomány drámai csökkenése miatt. (V.ö.: ’A gabonát bőrben kell eladni’, azaz legalább vágóállatokkal feletetve, még inkább feldolgozott élelmiszeripari termékekként kell értékesíteni.) A pillanatnyi haszon azonban a kormányzat esetében is felülírja a hosszú távú érdekeket.

Miközben a jobb fajták, az intenzívebb műtrágyázás, a vegyszerezés miatt nőttek a tömegtermékek hektáronkénti átlagai (s egyúttal nőtt az ezzel okozott környezeti terhelés), a munkaigényes zöldség- és gyümölcstermesztés mutatói számottevően csökkentek. A gyárak privatizálással történt felszámolása miatt szembetűnő a cukorrépa-termesztés visszaesése. Mindez együtt érthetővé teszi azt is, hogy az adott közgazdasági feltételek mellett, azaz többek között a foglalkoztatottak túladóztatása következtében, miért csökkent drámai mértékben a falvak eltartó képessége.)

A MEZŐGAZDASÁG SZÁMOKBAN

1988

2014 (különösen kedvező időjárás volt)

Mezőgazdasági terület (ha)

6 millió 497 ezer

5 millió 346 ezer

Egy főre jutó gabonatermelés (kg/fő):

1 410 (Összesen termett: 14 millió 536 ezer tonna)

1 681 (Összesen termett: 16 millió 613 ezer tonna.)

Búza termésátlaga (kg/ha)

5 440 (Összesen termett: 6 millió 962 ezer tonna)

4 730 (Összesen termett: 5,2 millió tonna.)

Kukorica termésátlaga (kg/ha)

5 470 (Összesen termett: 6 millió 27 ezer tonna)

7 820 (Összesen termett: 9,3 millió tonna.)

Napraforgó termésátlaga (kg/ha)

1 940 (Összesen termett: 705 ezer tonna)

2 490 (Összesen termett:1,5 millió tonna.)

Cukorrépa (kg/ha)

39 260 (Összesen termett: 4 millió 504 ezer tonna)

52 600 (Összesen termett: 1 millió 066 ezer tonna.)

Burgonya (kg/ha)

18 600 (Összesen termett: 887 ezer tonna)

21 690 (Összesen termett: 487 ezer tonna.)

Egy főre jutó zöldségtermelés (kg/fő):

214 (Összesen termett: 2 millió 140 ezer tonna)

153 (Összesen termett: 1 millió 513 ezer tonna.)

Egy főre jutó gyümölcstermelés (kg/fő):

157 (Összesen termett: 1 millió 664 ezer tonna)

101 (Összesen termett: csaknem 1 millió t.)

Szarvasmarha-állomány (db)

1 millió 690 ezer

802 ezer

Sertésállomány (db)

8 millió 327 ezer

3 millió 136 ezer

Juhállomány (db)

2 millió 216 ezer

1 millió 185 ezer

Baromfiállomány (db)

35 millió 607 ezer

30 millió 521 ezer

 

Fotó forrása: http://www.bstlhj6.com/bugs-wallpapers.html

karomkodnitilos142x142szovegesfekvoxxxx.JPG