Kirekesztő felfogást sugall a Közszolgálati Egyetem plakátja.

Vitába keveredtem a Facebookon a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel. Ugyanis megosztottam az intézmény Ludovika Szabadegyetemének egyik plakátját. Ezen egy szeptember 3-ai előadásra invitálnak. Rajta egy férfiú, feltehetően Prof. Dr. Kiss György, akinek neve alá idézőjelben azt írták, hogy „Az ember annyit ér, amennyit használ”. Karcolatok egy új foglalkoztatáspolitikáról.

A baj azzal kezdődött, hogy a plakátot azzal a megjegyzéssel terjesztettem: „És ki mondja meg hogy mi a hasznos? És aki a felsőbbrendűek szerint nem hasznos, azzal mi lesz? Ez a (kirekesztő) felfogás maga a náci gondolkodásmód!!! Ennek az országnak már végképp elment az esze?” Néhány óra elteltével válasz jött: „Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kedves Lajos! A plakáton szereplő idézet Széchenyi Istvántól származik”.

Ezt nem kellett volna! Mert lehetetlen nem lecsapni egy ilyen magasra dobott labdát. Úgyhogy kénytelen voltam válaszolni:

„No, ez az igazi szemfényvesztés! Kiragadni valamit a kontextusából, figyelmen kívül hagyni, hogy Széchenyi mit sem tudhatott a fasiszta és a náci ideológiáról, aztán vele takarózni, vele igazolni magunkat. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek magyarázzam (Konkrétan kinek is? Ki bújik itt az intézmény tekintélye mögé?), hogy Széchényi nem a szolgáknak – Werbőczy törvénykönyve alapján a nemzet fogalmába nem beleértett, szavazati jog nélküli jobbágyoknak, iparosoknak – üzent akkor, hanem az adófizetés ellen tiltakozó nemeseknek és arisztokratáknak, meg a hatalmas vagyon fölött uralkodó egyházfőknek, akiknek eszük ágában sem volt részt vállalni a közterhekből?

Az egyetemnek mondjam el, hogy a fasizmus, a holokauszt után az antiszemitizmusnak, s ezzel együtt mindenfelé rasszista, vagy más okra visszavezetett kirekesztésnek is más az értelme? Neki ismételjem a közhelyet: a II. világháború után előjönni a 19-20. század fordulójának antiszemitizmusával nem ugyanaz, mint annak előtte? Jóllehet még az sem biztos, hogy Deák Ferenc, báró Eötvös József, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Szász Károly, gr. Széchenyi Béla, Trefort Ágoston – vagyis az 1865-ös országgyűlésben a zsidók egyenjogúsítását követelő képviselők – ma osztanák ezt a felfogást arról a kérlelhetetlen elvi alapról, amelyen álltak.

Mindezen túlmenően a toborzó plakát szövege a plágiumnak is ékes példája. Ha ugyanis az idézet Széchényitől való, akkor miért nem írják alá, mellé, akárhová, apró betűkkel. Így ugyanis az a látszata, hogy Prof. Dr. Kiss György gondolatáról van szó, ami egyébként emlékeim szerint rímel valami kormányzati tótumfaktumnak (Esetleg magának Orbán Viktornak?) korábban a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban sugalmazott víziójára.

Egyébként mi lett volna ha a válaszoló, a rejtélyes Nemzeti Közszolgálati Egyetem, nem Széchényivel hozakodik elő, hanem vitatkozik azzal az állásponttal, amivel közreadtam ezt a plakátot. De nem, az egyetem nem érvel, az egyetem tekintélyre hagyatkozik, s azt gondolja, ezzel minden meg van oldva. Ez a felfogás magával az egyetemi szellemiséggel is szembemegy – szerény véleményem szerint. Arra már gondolni sem merek, hogy ezt a szellemiséget – Ha a feljebbvaló rendelkezett, kinyilatkoztatott, akkor egy dolgod van, gondolkodás nélkül hajtsd végre! – plántálják a hallgatóikba. És persze rejtőzködj, majd mindig hivatkozz arra: én csak parancsot hajtottam végre a tömegben rejtőzködő névtelen szolgaként!”

Barátom, aki ezt a posztot olvasod, talán megérted miért ismételgetem újra és újra: a közerkölcsben megrendülve nagyon nagy a baj! #