Minthogy „a magyar nép leváltotta az ellenzéket”, kézenfekvő a feladat: annak az ellenzéknek a helyére kell lépni, „amely nemhogy a haza és a nemzet, de saját érdekében sem volt képes az összefogásra”.

Jegyezzük meg ezt a 2018. április 21-ikei napot! Ezen a szombaton mutatkozott be Budapesten, tehát az országnak, az a férfi, aki a jövőbeni Magyarország egyik vezetője lehet. Nem kizárt, hogy korszakváltás kezdetének voltak tanúi azok a fővárosiak és vidékiek, akik a Kossuth tértől a Ferenciek terén át csaknem az Erzsébet hídig tartó menetben haladtak az Astoriáig feltorlódva, majd meghallgatták a szónokokat. Közöttük is elsősorban a kormánypártiak jelöltje ellenében nemrégiben megválasztott hódmezővásárhelyi polgármestert.

Márki-Zay Péter – amiként maga mondta az újabb, sok tízezres fővárosi tüntetés pódiumáról – egy hete még maga is a tömegben hallgatta tulajdon üzenetét, amit más olvasott fel helyette. Afféle álruhás Mátyás királyként arról akart meggyőződni: van-e elszántság a sokaságban. Nyilván, úgy ítélte meg, hogy igen. Másként a következő hétvégén aligha állt volna ki a színpadra az emberek elé, hogy kijelentse Péter apostol szavaival: „Uram, jó nekünk itt lenni!”, hogy ezt követően egy professzionális módon összerakott, szónoki beszéddé gyúrt programot hirdessen. Vértanúságra talán nem kell gondolnia, amint az példaképével történt, de azért nem minden kockázatot nélkülöz a vállalkozása...

A cél: egységes ellenzék létrehozása „a magát kereszténynek és nemzetinek hazudó” Orbán-rezsim ellen. Ez ugyanis, Márki-Zay szerint, sem nem keresztény, sem nem nemzeti. Esetében azonban ezek nem szóvirágok, hiszen családjában és templomi közösségében hívő és cselekvő katolikusként élte eddigi életét. A nemzeti értékekhez való kötődését pedig felmenői alapozták meg. Lássuk be, hogy van abban valami meghökkentő, ha egy ilyen ember, tizenegy nappal a parlamenti választást követően, egy nagygyűlésen azt üzeni a furfangos törvények révén kétharmados országgyűlési többséget szerzett politikusoknak és „a félelem által összetartott” politikai erőknek: „Mi vagyunk a többség!”

Bár senkit nem áltatott azzal, hogy változtatni lehetne a választási eredményeken, de azt állította híveiről, hogy mégsem egy vesztes sereg részei. A Friedrich Nietzschétől vett mondással biztatta őket: „Ami nem öl meg, az megerősít”. S minthogy „a magyar nép leváltotta az ellenzéket”, kézenfekvő a feladat: annak az ellenzéknek a helyére kell lépni, „amely nemhogy a haza és a nemzet, de saját érdekében sem volt képes az összefogásra”. Márki-Zay bejelentése szerint, ennek a már formálódó, a Rendszerváltás 2018 honlapon regisztrált ellenzéknek tízezernyi tagja van, s egyre többen ajánlják fel segítségüket olyan szakértők, akik eddig nem aktivizálták magukat.

Márki-Zay Péter Magyarország újraegyesítéséről beszélt a demokrácia, a jogállam, a piacgazdaság, az európai integráció elvei jegyében. Winston Churchill világháború alatti elszántságára utalva sorolta, hogy harcolni fognak:
– az ellenzékbe beépített árulók ellen, akik az „Oszd meg és uralkodj” politikájával szolgálják a Fidesz hatalmon maradását;
– az állami médiatúlsúly, a hazugsággyárak ellen, amelyek miatt gyűlöletkampányok áldozatává lett a vidéki magyarság,
– a megfélemlítés ellen, dokumentálva a Fidesz minden jogtiprását és korrupcióját,
– a bíróságok függetlenségért,
– az önkormányzatokért, hogy a helyi ügyekben a helyi emberek maguk dönthessenek.

Ebben a szövegben szinte mellékesen húzódott meg egy gyakorlatias tennivaló: „Harcolni fogunk mind a 106 választókörzetben! Biztosítani fogjuk, hogy minden körzetben egymásra találjanak a szabad magyarok, minden körzetben egyetlen esélyes jelölt vegye fel a küzdelmet a korrupt hatalom ellen, és minden szavazatszámláló bizottságban legyenek képviselőink”. Aztán ettől távolabb, ám egy ezzel összefüggő gondolatfutam: „egyik elnyomó rendszer sem tart örökké, és még az sem biztos, hogy a bukásához a választásokig kell várni”. Ha az ember egy puzzle részének tekinti az egységes, a parlamenten kívüli ellenzék létrehozásának szándékát, meg az itt kiemelt két beszédrészletet, arra kell gondolnia, hogy békés úton ugyan – amire Márki-Zay nyomatékosan felhívta a figyelmet –, de olyan helyzet keletkezhet Magyarországon, amelyben belátható időn belül új választásokat kell kiírni.

Lesznek persze önkormányzati, meg európai parlamenti választások is, de itt többről lehet szó. A kormánybuktató, leendő ellenzék lehetséges emblematikus alakja – akit Polgármester! Polgármester! skandálással éltetett többször is a közönség – arra figyelmeztette a hallgatóságát: „NE kívülről várjuk a segítséget! Szabadságát minden nép csak saját bátorságával szerezheti meg!”. De nem hagyott kétséget aziránt sem, hogy külső erőkre is számít. Mint mondta: „El fogjuk érni, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez, hogy legyen olyan ügyészség Magyarországon, amelyik nem a bűnösöket védi – igenis lesz elszámoltatás!” És láss csodát, épp egy ilyen feliratú, gondosan elkészített táblát osztottak ki egy kis teherautóról a felvonulás kezdetén, ami aztán unos-untalan feltűnt a nagygyűlésről készült televíziós felvételeken!

Márki-Zay persze maga is tudhatja, hogy a korrupt közbeszerzési eljárások tömegének európai ügyészségi feltárása önmagában nem rendíti meg az Orbán-rezsimet. A nagy kérdés tehát az, hogy csak reménykedik-e ebben, vagy már konkrét ígéreteket is tettek neki valamely nyugat-európai hatalmi központból. Mindenesetre ezt mondta: „vannak eszközök, amivel az Unió elvághatja az európai értékeket eláruló Fidesz köldökzsinórját: az uniós pénzek felhasználásának ellenőrzése, a források elapadása, vagy a jelen uniós gazdasági fellendülés kifulladása mind fenntarthatatlanná teheti a Fidesz működési modelljét”.

Ha így történik, akkor valóban kialakulhat olyan helyzet, amelyben a növekvő anyagi nehézségek miatt a tömegek kormányellenes indulatai fenntarthatók lesznek. Ennek következtében újabb és újabb megmozdulásokra kerülhet sor. Viszont a folyamat végén helyreállhat az a jogbiztonság, amelynek teljes megrendítésére, az újbóli kétharmados parlamenti többség birtokában, most készül érzékelhetően nagy elánnal Orbán Viktor és környezete. Ha az orbáni parlament törvényt hozna a nyugati támogatást élvezők teljes ellehetetlenítésére, főként, ha a kormány közvetlen hatáskörébe kerülnének a bíróságok is, akkor kiszámíthatatlanná válna a nyugati vállatok, szervezetek, intézmények magyarországi működésének feltételrendszere. Természetesen a hazaiak helyzete is még bizonytalanabb lenne, nem beszélve az egyes emberről, de ez önmagában még nem indítaná részvétre Nyugat-Európa hatalmasait.

Alighanem azért válik egyre tűrhetetlenebbé a nyugati központok vezetőinek szemében a jelenlegi magyar kormány gyakorlata, mert egy olyan időszak kezdetén vagyunk, amikor az Európai Unió gazdaságának és politikájának meghatározó szereplői önálló tényezőként kísérlik meg pozícionálni – Nagy-Britanniától és az USA-tól távolítani, Oroszországhoz és Kínához közelíteni – a kontinenst. Ezért jó okunk van feltételezni: egyre kevésbé tolerálják majd, hogy egy önmagában jelentéktelen ország, csak azért, hogy vezetője – aki, Márki-Zay szavai szerint „ázsiai diktátorok oldalán képzeli el a jövőnket”, aki annak érdekében, hogy kiélhesse hatalmi ambícióit, továbbá dúsgazdaggá tehesse családját és környezetét –, különállásának szüntelen hangoztatásával elvonja az energiákat a nyugatiak, sőt, talán a világ egésze számára igazán fontos ügyektől.

Ami pedig bennünket, magyarokat illet, tetszik, nem tetszik, csak egy ilyen Márki-Zay által vázolt, nyugatos program révén remélhetjük, hogy végre valahára talán révbe érünk azon az Ady által is említett, a keletivel szembeni parton. Még az sem kizárt, hogy az eurázsiai gazdasági övezet részeként Oroszországgal többé-kevésbé együtt, esetleg csak hasonló módon, már ha valakinek ez is szempont. De hogy ebben a globalizált világban a szereptévesztésben lévő kisjátékosoknak egyre kevésbé osztanak lapokat a jövőben, abban bizonyosak lehetünk. Hagymázas ábrándok helyett végre egy ilyen, a realitásokkal számoló világban elhelyezve kellene építgetni a magyar jövőt! Már, ha egyáltalán. #

CÍMKÉP: Transzparensek az április 21-ei ellenzéki tüntetésen, Márki-Zay Péter portréjával