Támad az orbáni háztáji ellenzék

Márki-Zay lejáratásával szolgálják a nemzeti együttműködés rendszerét.

2018-04-21ellenzekituntetesfotodimeny_andras_kepszerkesztoseg.jpeg

Az orbáni médiumok és trollok azonnal megkezdték Márki-Zay Péter lejáratását azt követően, hogy beszéde elhangzott az április 21-ei fővárosi tüntetésen. Ha valaki a támadások mikéntjére kíváncsi, elég, ha belenéz az eseményről írt előző, Márki-Zay választásra készül” című posztom kommentjeibe. Mára azonban az is kiderült, hogy az országgyűlésbe most bekerült ellenzék legalább ilyen elszántsággal fogott hozzá az újdonsült, gyorsan népszerűségre szert tett politikus kikezdéséhez.

Nem minden kockázatot nélkülöz Márki-Zay Péter vállalkozása – írtam előző cikkemben közvetlenül az után, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester a demonstráción bejelentette: kész részt venni az egységes ellenzék létrehozásában „a magát kereszténynek és nemzetinek hazudó” Orbán-rezsim ellen. Voltak tehát kétségeim, de arra magam sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan és ilyen egységesen indul meg ellene az ócsárolás. Naivitásomban nem számoltam azzal, hogy azok, akik Márki-Zay szerint az „Oszd meg és uralkodj!” politikájával szolgálják a Fidesz hatalmon maradását” ennyire hamar kimutatják foguk fehérjét annak ellenére, hogy a polgármester jelezte: számít a minden pártban jelenlévő tisztességes és tehetséges emberekre. 

Ízekre szedik a programját

Ám ez a gesztus kevésnek bizonyult, s Márki-Zay azonnal egy kétfrontos harc kellős közepén találta magát. A Klubrádió hétfő reggeli adásában megszólaló parlamenti (ál)ellenzéki politikusok, illetve az ebben a médiumban szokásosan szereplő szakértők közül senki nem mondta, hogy örül, mert a hazai viszonyokkal elégedetlen milliók érzései nyilvánosságot kaphattak annak révén, hogy – az átfedéseket is beleszámítva – eddig úgy százötvenezer ember vonult utcákra a parlamenti választások óta. Az (ál)ellenzéki pártok vezetői és a szószólók általában még a fanyalgásnál tartanak, de már ebben a körben is megjelentek a tömeg által Polgármester! –  megszólítással éltetett férfiú képességeit kétségbe vonó hangok. Mi több, megkezdődött a Márki-Zay által előadott program (ál)ellenzékiek általi ízekre szedése.

Persze, érthető ez a magatartás a részükről. Végtére is, lezárult az idegtépő választási háború. Eldőlt, hogy ki húz busás jövedelmet újabb négy éven át az országgyűlés büdzséjéből. És akkor, amikor már ilyen jól elrendeződtek a dolgok, egyszer csak feltűnik szinte a semmiből egy ember, s azt indítványozza: előrehozott választásokra kell készülni. Méghozzá oly módon, hogy annak az álellenzéknek a helyére kell lépni, „amely nemhogy a haza és a nemzet, de saját érdekében sem volt képes az összefogásra”. De még itt sem áll meg, mert – korántsem egyedül – azt állítja: a jelenlegi ellenzékben beépített árulók vannak, akik a Fidesz hatalmon maradását szolgálják.

Természetesen, az éles vádakkal illetettek vitatkozhatnának is. Esetleg cáfolhatnának szóban, vagy – uram bocsá’ – tettekkel válaszolhatnának. De nem ezt teszik, hanem – miután odasompolyogtak a tüntetésekre és rezzenéstelen arccal végighallgatták, hogyan állítják ki róluk az alkalmatlansági bizonyítványt a szónokok és a szónokokat éljenző, az orbáni renddel valóban szemben álló tömegek – kapva kaptak az alkalmon, s többen is interjút adtak arról, miként is kell értelmezni az elhangzottakat, s mit is kell tenni a jövőben.

A pozíciókon osztozkodnak

Meg sem fordult a fejükben, hogy eljátszották a hitelüket. Vagy, ha igen, akkor átléptek ezen a kínos mozzanaton. És nyilván jönnek a reggelek, a késő délutánok, meg az esték, amikor ugyanők osztják majd az észt a nekik fenntartott két-három fővárosi rádióban, meg a két tévécsatorna rétegműsorában. Akárhogy is, a szememben egyre szégyenteljesebb szerepben szolgálják a nemzeti együttműködés rendszerét, amelynek az orbáni parlament háztáji ellenzékeként ugyanúgy részei, mint a legvérmesebb Orbán-fan.

A választási vereség miatt a Lehet Más a Politika (LMP) társelnöki posztjáról korrekt módon lemondott Hadházy Ákostól tudjuk, hogy ennek a háztáji ellenzéknek ma az a legfőbb gondja, hogy ki milyen tisztséget fog betölteni a hamarosan megalakuló országgyűlésben. Ki lesz a ház alelnöke, ki, melyik bizottságnak lesz elnöke, és tagja? Mindegyik tisztség után többlet jövedelem jár ugyanis.

Ha gerincesek lennének, az utcákon ágáló tízezrekkel együtt állnának azok mellé, akik helyettük végzik most a valódi ellenzéki munkáját. Velük együtt előrehozott választásokat kényszerítenének ki, hogy teret nyissanak egy tisztességes, az emberek közötti esély egyenlőségre építő kormányzásnak, egy olyan programnak, amely megakadályozza, hogy bármilyen politikai erő, gyakorlatilag kontrollálhatatlan túlhatalmat szerezzen mások fölött. De nem. Amikor végre van valaki, aki a tömegek elé áll ezekkel a követelésekkel, ők fanyalognak, majd támadnak. És az első dolguk, hogy kétséget támasszanak például a szombati tüntetésen megfogalmazott program egyik külső feltételével kapcsolatban.

Márki-Zay megjelölte, hogy a belső elégedetlenség kifejezése, a csendes polgári ellenállás és a bátor szervezkedés mellett, mi az ország új pályára állításának külső feltétele. Így fogalmazott: „vannak eszközök, amivel az Unió elvághatja az európai értékeket eláruló Fidesz köldökzsinórját: az uniós pénzek felhasználásának ellenőrzése, a források elapadása, vagy a jelen uniós gazdasági fellendülés kifulladása mind fenntarthatatlanná teheti a Fidesz működési modelljét”. Természetesen, nem a felismerés az új, hanem a környezet volt az, amelyben mindez kimondatott. Hiszen jó ideje mindenki előtt világos, hogy az Orbán-rezsim – a még megmaradt hazai vagyonelemek, illetve a vagyoni értékű jogok klientúrájának tagjai közötti szétosztása mellett – főként az uniós forrásoknak a kegyencekhez terelésével teremtette meg politikai–gazdasági erőfölényét.

Egy brüsszelita javaslatai

Ennek ismeretében eléggé kézenfekvő, ha egy valódi ellenzéki ezeknek a pénzfolyamoknak az európai ügyészségi ellenőrzését, az ország egészét szolgáló új mederbe irányítását, sőt elzárását követeli. Ezt tette ugyanis Márki-Zay. És akkor mit látok a Mérce internetes újságban? Jávor Benedek, az LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért párt európai uniós képviselője kimondva kimondatlanul megtámadja ennek a koncepciónak a leglényegesebb elemét. A vasárnap éjszaka a portálra került, angolból magyarra fordított írásában arról értekezik, hogy az Unió kohéziós politikájának célja a kevésbé versenyképes gazdaságok kompenzálása. Ám „a kifizetések esetleges felfüggesztése e tagállamokban nem csupán a kormányokat bünteti, hanem az ott élő állampolgárokat is, akiknek nem kellene az országukat vezető kormány cselekedetei miatt ilyen módon bűnhődniük” – írja.

Már-már meghatódtam ennyi érzelemtől, ennyi aggodalomtól. És magam is sajnálkozni kezdtem az állampolgárok jövendő sorsa fölött, mikor eszembe ötlött, hogy Magyarországon a lakosság döntő része ezeknek az összegeknek az elköltéséből alig érzékelhetett valamit. A hatalmas pénztömeg nagy része látványberuházásokra ment el, nem pedig olyan alapok megteremtésére, amelyek a valódi értékteremtést, a felzárkóztatást szolgálhatták volna. Persze, lehetséges, hogy a távoli Brüsszelben és Strasbourgban minderről mit sem tud Jávor Benedek, de természetesen ez nem így van.

Az EU-képviselő cikkében maga is sajnálkozik amiatt, hogy „a legkritikusabb állapotokat kialakító tagállamok némelyike (pl. Magyarország és Lengyelország) nem csatlakozott az európai ügyészséghez (EPPO), az uniós intézmények kezében pedig nincs jogi eszköz arra, hogy erre kényszerítse őket. Mivel a korrupt elit gyakran képes befolyásolni a tagállami igazságszolgáltatást (például az ügyészséget), az EPPO-nak fokozott szerep jut az uniós pénzeket elcsaló korrupt bűnözők felelősségre vonásában”. Ezen a ponton tehát Jávor nézete megegyezik Márki-Zay javaslatával. Ám, hogy miként lehet ezt kivitelezni, rávenni erre az érintett országokat, s mikor, arra egy szót sem veszteget, pedig már évek óta ezen töpreng ott, az EU hatalmi központokban. Viszont felállítana egy újabb bürokratikus, központi ellenőrző szervezetet, amelynek egységeit a tagállamokba telepítenék a brüsszeli pénzek ellenőrzésére. Esetleg szóba jöhetne még külső, úgymond független cégek bevonása ugyanerre a feladatra. Hurrá!

Ez nem az utca hangja

Hát, ez bizony nem az utca hangja! Jávor javaslata akarva akaratlanul azt szolgálja, hogy radikális lépések helyett beláthatatlanul hosszú időkre állandósítsa a korrupció kezelésével kapcsolatos brüsszeli vitákat és bebetonozza a jelenlegi magyarországi viszonyokat. Ráadásul, bizonyára van annyira politikus, hogy tudja, sokak fülének lesz kedves a nép jólétére apelláló hangja. A szombati tüntetésről írt, itteni előző posztom több hozzászólásából is kiviláglik: a legtöbben úgy szeretnének demokratikusabb, kiszámíthatóbb és nyugatosabb életszínvonalat és viszonyokat, hogy közben ne kelljen érte küzdeniük, áldozatot hozniuk. Csakhogy immár igazán látni, hova vezetett ez a passzív, „Lakjék jól a mohó kecske, hátha hagy nekünk egy kis káposztát!”– magatartás.

Hogy ne hagyjak kétséget senkiben, megválaszolom, hogy hova. Elsősorban a magyar lakosság nagy részének lecsúszásához. Szerintem az ország szellemi-erkölcsi és anyagi erőforrásainak lassú feléléséhez asszisztálunk. A beáramló uniós pénzeső nagyrészt a hatalmi helyzetben lévő családok, oligarchák és kliensek vagyonosodását, luxus fogyasztását, külföldi bankszámláinak mérhetetlen gyarapodását szolgálta. A túlárazott infrastrukturális beruházásoknak, autópálya- és vasútépítéseknek nagyrészt az áruikat gyorsabban célba juttató multinacionális cégek a nyertesei, no és a NATO az esetleges majdani csapatmozgatások miatt. De nézzünk csak rá a vidéki alsóbb rendű, hovatovább járhatatlan utakra! Viszonylag kevés olyan munkahely jött létre, ahol nagy tere lenne a kreatív, ezért nagy értéktöbblettel járó munkának. Az oktatási rendszer zsákutcájában kétségessé válik a legtöbb gyerek jövője, a nyugdíjalapok megszüntetése és a szociális ellátás alulfinanszírozottsága miatt bizonytalan a rászorultak és a nyugdíjba vonultak sorsa. Hogy az egészségügyi ellátás mindenkit sújtó gondjairól említést se tegyek.

Ma még nem tudható, hogy Márki-Zay Péter és köre valóban ezeket tekinti-e az ország fő problémáinak. Azt pedig végképp nem tudjuk, hogy milyen gyógymódot alkalmazna ezekre a bajokra. Azt azonban tudjuk, hogy a rendszerváltozás óta hatalmon lévők mindannyian neoliberális szemüvegen keresztül nézték a világot és az országot, akiknek látókörén kívül estek és esnek a fent felsoroltak. Kormány és ellenzéke ugyanannak a szisztémának két egymást feltételező vége. Nálunk csupán abban különböztek és különböznek egymástól, hogy egyik csoportjuk nemzeti demagógiával fedi el az ügyleteket, a másik a demokrácia, meg az emberi jogok álságos hangoztatásával.

Ezért van az, hogy az ellenzék – álellenzék. Ha úgy tetszik, a NER rendszerében kézből etetett háztáji ellenzék, amely csak szavakban támadja a korrupt, az ország legföljebb húsz százalékának kedvező kormányzási rendszert, és az ezt lehetővé tevő gazdasági alapok fenntartása mellett érvel. Márki-Zay Péter problémája, hogy valódi ellenzéki politikusi vénája is van, és át is lát a szitán. Emiatt gondoltam a szombati tüntetés hevületében: „Nem kizárt, hogy korszakváltás kezdetének voltak tanúi azok a fővárosiak és vidékiek, akik a Kossuth tértől a Ferenciek terén át csaknem az Erzsébet hídig tartó menetben haladtak az Astoriáig feltorlódva, majd meghallgatták a szónokokat”.

Ennek a korszakváltásnak a levezénylése nem akármi lenne – véltem a szombatról vasárnapra virradó éjszaka, ezért is utaltam a vállalkozás kockázatára. Meg kell vallanom, hogy akkor még csak a szinte korlátlan erőforrások fölött rendelkező kormánnyal való szükségszerű küzdelemre gondoltam. Most, hogy eltelt csaknem negyvennyolc óra, be kell látnom, a helyzet ennél súlyosabb. A háztáji ellenzékkel is meg kell küzdenie Márki-Zaynak és híveinek. Ha elbukik, bizonyára sokan jelentik majd ki: én előre megmondtam. Ám az ilyenek csak egyet szoktak elfelejteni: abban a lehetséges bukásban ők is benne lesznek. Úgyhogy az az esetleges jövőbeni büszkélkedés, a bolond ember büszkélkedése. Óvakodni kellene hát az önbeteljesítő jóslatoktól! #

CÍMKÉP: Az április 21-ei tüntetés résztvevői – eddig már legalább százötvenezren vonultak utcára (Fotó: Dimény András / Képszerkesztőség, 444.hu)

karomkodnitilos142x142szovegesfekvoxxxx.JPG