Kezdődik Orbán Canossa-járása

Orbán Viktor mintha nem vette volna észre, hogy túlfeszítette a húrt. A katonai vonatkozású összefüggések alábecsülése mellett az igazságszolgáltatás kormány alá rendelésének szándékából azt olvashatták ki a multinacionális cégek, hogy itteni befektetéseik bármikor veszélybe kerülhetnek. (Előre figyelmeztetek: hosszú írás.)

orbanjunckertusk_tasli.jpg

Amiként 1077-ben Canossa várába kellett elzarándokolnia IV. Henrik német császárnak, hogy VII. Gergely pápa feloldozza őt az egyházból való kiközösítés alól, úgy indul május 2-án, szerdán Brüsszelbe Orbán Viktor. Bár a magyar miniszterelnök sajtófőnöke valamifajta viszont látogatásról tájékoztatta az MTI-t, de több német lap is úgy tudja: a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) vezetősége hívta őt tisztázó beszélgetésre. A most újraválasztott magyar kormányfőtől meg akarják tudni, folytatja-e Magyarország átalakítását „illiberális demokráciává”. Világossá kívánják tenni előtte: vannak határok, amelyeket Orbán Viktor sem léphet át.

Hiába a magyar magyarázkodás, az Euronews hétfőn délután már fő hírei között szerepeltette Orbán utazását, ami egyértelműen jelezte: nem szokványos vizitről van szó. És tegyük hozzá azt is, hogy ugyancsak hétfőn a Financial Times megszellőztette: szerdán az Európai Bizottság olyan tervezetet készül bemutatni, amely lehetővé tenné, hogy ne egyhangú döntéssel függeszthessenek fel bizonyos pénzügyi támogatásokat azoknak a társállamoknak, amelyekben úgymond jogállamisági problémák veszélyeztetik az eredményes pénzgazdálkodást. Állítólag ilyenkor is lehetővé tennék az agrártámogatásokat és a már megkezdett beruházások finanszírozását. Ezen túlmenően azonban erőteljesen korlátoznák a renitens állam brüsszeli forrásból származó bevételeit. Egyes hírek szerint akár a támogatási-ellenőrzési mechanizmus brüsszeli centralizálására is sor kerülhetne.

Bayer kitiltaná az országból az ellenzéket

Voltak ennek előzményei. Ha most nem is részletezzük az évek óta zajló purparlét a hazai kormány – elsősorban annak vezetője –, illetve az unió különféle képviselői között, a választások óta megszaporodtak az orbáni gyakorlat nyugati bírálói. Ilyen előzmények után jött el április 26., csütörtök, amikor az Európai Parlament LIBE-bizottságában Judith Sargentini előterjesztette a Magyarországgal kapcsolatos jelentést. Benne ilyen megállapításokkal:
– Sérülnek a demokratikus értékek, az alapvető emberi jogok.
– Veszélyben van a felsőoktatási rendszer és a vallásszabadság.
– Gátolják a szabad véleménynyilvánítást.
– Sérülnek a menekültek és a romák jogai.
– Túlságosan erősen lép fel a kormány a civil szervezetekkel szemben.
– Indokolt Magyarország szavazati jogának felfüggesztése.
– Meg kell vonni az EU-forrásokat az országtól!

Szíjjártó Péter külügyminiszter olyannyira nekirohant a jelentés előterjesztőjének, hogy az elnöknek kellett figyelmeztetnie az oda nem illő hangvétel miatt:
– A magyar külügyér illetéktelenséggel vádolta az előterjesztőt.
– A jelentést minősített hazugsággyűjteménynek mondta, amely koncepciós eljárás kelléke is lehetne.
– Hangoskodva utasította vissza, hogy Magyarországon ne lenne sajtószabadság, s hogy a civileket elnyomnák.
– Tagadta, hogy a kormány rájátszana az antiszemitizmusra, és így tovább.

A budapesti reagálások sem maradtak el. Április 29-én, vasárnap – a felkonferálás szerinti – „higgadt, mérsékelt és megfontolt” Bayer Zsolt az Echo tévében sugárzott show-műsorában egyrészt „Európa, ha nem a világ legjobb külügyminiszterének” nevezte Szíjjártó Pétert, majd kijelentette, hogy „Brüsszelben mindenki hülye”. Aztán „hazugoknak, becsteleneknek, gazembereknek” nevezte a magyar kormány gyakorlatát a vitában bírálókat, akik „felhúzták az európaiság és a demokrácia álarcát”. Velük szemben természetesen a magyar „tisztességesek mondták el az igazságot”. És ha már, akkor Bayer egy füst alatt meg is kérdőjelezte két magyar ellenzéki képviselő magyarságát, akiket már vissza se engedne az országba. Ezzel – a kormány félhivatalos médiumában, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének birtokosaként, – a showman mindjárt példázta is, hogy mire gondolhatott a LIBE-bizottság, amikor a magyar kormánypárti oldalnak az emberi és a politikai szabadságjogokról vallott felfogását és gyakorlatát bírálta.

Ujhelyi szerint Orbán a balhéban érdekelt

Magamat sem fárasztanám Bayer trágárságokkal tűzdelt szövegének további citálásával. De megjegyzem: amint várható volt, épp csak kezdetén vagyunk az újabb kampánynak. Vakarózni, szitkozódni, átkozódni fognak majd, s legfőképpen: másokat hibáztatni” – írtam valakinek a Facebookon másfél napja. Amikor pedig elolvastam az MSZP EU-parlamenti képviselője, Ujhelyi István nyílt levelét, azt így kommentáltam: „Nem igazán kedvelem Újhelyi úr pótcselekvéseit, de ebben azért van valami: pártunk és kormányunk, no és a kedves vezető végre ismét őrjönghet az elbódított tömegek előtt”. Ujhelyi ebben a szövegben többek között azt írta: „Orbán Viktor és a Fidesz alig várja, hogy az Európai Unió valamilyen szankciót szavazzon meg Magyarországgal szemben a jogállamiság sérülése miatt. Azt állítom – jelentette ki Ujhelyi –, hogy Orbán Viktor és a Fidesz politikusai azért támadják soha nem látott arroganciával az európai intézményeket, mert a minél nagyobb balhéban érdekeltek”.

A miértre válasz az elmúlt évek folyamatos gyűlöletkampánya, amelyek leghatékonyabb eszközei a mindenütt jelen lévő óriásplakátok, a miniszterelnökinek álcázott, névre szóló, pártvezéri levelek voltak. És persze az a magyar médiarendszer, amelynek az otthonokba eljutó hagyományos formái és a vidéket elsősorban lefedő elektronikus, közvetlenül és közvetve közpénzből finanszírozott változatai szinte teljes egészében a Fidesz-állampárt céljait szolgálják. A parlamenti választások megmutatták, hogy az általuk jól kimérten kiválasztott rétegekben az emberek félelemérzetére apelláló, végtelenül lebutított propagandának mekkora hatása volt és van. A mostani helyzetben, amelyben várhatóan tovább növekszenek a gazdasági és szociális feszültségek, a magyarországi kormánypártnak kifejezetten jól jön, hogy újult hangerővel kiabálhatja tele az országot: Látjátok Magyarok! Már megint nyomják Krahácsot! Ha nem tartunk össze elveszünk, elvesztek!

Az ellenzék történelmi felelőssége

Ebben az újból és újból ismétlődő helyzetben ismét megbizonyosodhatunk arról is, mekkora történelmi felelősség terheli az ellenzék pártjait amiatt, hogy hagyták magukat lemorzsolni. Egyszerűen nincs az országban olyan számottevő politikai erő, amely ellensúlyozhatná a csaknem mindenkit elérő, mindent megmételyező állampárti propagandát. A mai ellenzék – amikor egy része kormányon volt valaha, illetve kormányon kívülre szorulva még képes volt erőt felmutatni, a főváros és a vidék minden pontján jelen lenni – akkor sem az ország egészének felemelését állította cselekvésének középpontjába. Hovatovább az a benyomása az embernek, hogy lényeges különbség a múltban sem volt a két politikai térfél szándékai között. Talán csak az különböztette meg őket egymástól, hogy amíg Orbán Viktor és famulusai legalább arra voltak képesek, hogy viszonylag nagy tömegekkel hitették el: a haza, a nemzet érdekét szolgálják, a mai és korábbi ellenzék még ezt sem.

Az orbáni retorika a nepotizmusra épülő, a több milliós kiszolgáltatott, kisemmizett tömeg rovására történő zabolátlan harácsolási téboly elfedését szolgálta és szolgálja. Ehhez társ tettesként kiváltságos helyzetbe hozták számos országos intézmény vezetőjét, az új földesurak és a polgármesterek nagy részét, az állami megrendelésekre épülő vállalkozások tulajdonosait, a kegyenceknek tömegesen juttatott koncessziók haszonélvezőit, az értelmiség, a művészeti élet külön havi járandóságban részesített talpnyalóit, az élsport körül lebzselők tömegeit, hogy az egyházaknak szinte számolatlanul juttatott sok milliárdról említést se tegyek. Összességében néhány százezer emberről, családtagokkal együtt is legfeljebb egy–másfél milliós rétegről van szó, amellyel azonban kéz kezet mos alapon befolyás alatt tartható az ország, sőt a határon túli diaszpóra.

Az ellenzéknek lett volna feladata, hogy leleplezze ezeket a folyamatokat, és az országot behálózó szervezetein, a megvédett médiumokon keresztül megismertesse a sokasággal a visszásságokat. Csakhogy több jel mutat arra: ők maguk is hasonló cipőben jártak, amikor kormányon voltak. Nem egy intézkedésüket már csak kiteljesíteni kellett a képmutatóan nemzeti együttműködésnek nevezett rendszerben. Hiszen nevükhöz is fűződik az egészségügy gyengítése, az oktatás szegregálódásának elnézése, az ország fővárostól távoli térségeinek magára hagyása, a továbblépésre alkalmatlan közmunka előformájának létrehozása, az állami és egyházi feladatok összemosásának megalapozása, a kétharmados törvények farigcsálása. Azóta pedig ez az ellenzék pótcselekvésekkel, erőtlen ágálásokkal múlatja az időt idestova egy évtizede. Tehetség híján, a Kádár-rendszerből megörökölt eszközrendszert felélve arra sem volt képes, hogy hitelét megőrizze. Ma már a létezéséért, pártfunkcionáriusainak puszta egzisztenciájáért küzd.

Az Európai Uniót nem a nemes eszmék miatt alapították

Hogy ez mekkora baj, most látszik igazán, amikor az önmagán túlnőtt Orbán Viktor megfékezésére készülnek a nyugati döntéshozók. Persze, ne legyenek illúzióink, nem miattunk teszik! Ám ezt végképp nem láthatják át a manipulált tömegek mindaddig, amíg nem jelenik meg a magyar, sőt az európai horizonton egy valódi rendszerkritikus ellenzék, amely más megvilágításba helyezhetné a folyamatokat. Mert az ilyen ellenzékből aztán tényleg hiány van a mai világban! Ennek a nem létező ellenerőnek itt és most azt kellene megértetnie az emberekkel: az Európai Unió lényege nem a nyugati eszmények terjesztése. Még akkor sem, ha a fentebb emlegetett LIBE-bizottság a demokratikus értékek, az emberi jogok, a szabad véleménynyilvánítás követelése jegyében lép fel a nyilvánosság előtt, amit persze egyáltalán nem becsülök le magam sem. Sőt! A Nyugatnak ezek az értékek adják a legfőbb vonzerejét azok számára, akik részesülhetnek eme áldásokból. Közép-Kelet-Európában viszonylag kevesebben, még keletebbre annyian sem.

Látnunk kell azonban, hogy ezek az értékek egyre inkább arra hivatottak, hogy fügefalevélként takarják el azt a kínos tapasztalatot, miszerint a demokrácia mai formája nem más, mint egy olyan mechanizmus, amellyel elérhető, hogy a tőkés rendszer intézményeinek működtetésére hajlandónak mutatkozó és ezért pompás jólétben tartott politikusi réteg garantálja a multinacionális cégek által uralt világ minél zavartalanabb fennmaradását. Szemükben Orbán Viktor legfőbb bűne, hogy az e feladat megoldására a nyugati tőkés érdekek képviseletére létrejött két legfontosabb szervezet – az Európai Unió, illetve a nyugati tőke globális működését a fegyverek erejével is biztosító NATO – nézőpontjából kiszámíthatatlanná vált. Láthatóan már kevés az a mérhetetlen mennyiségű csemege – adókedvezmény, állami támogatás, a multikat előnyben részesítő jogszabály – amivel az Orbán-kormány kedveskedett nekik az évek során.

Mikós atya izolálná Magyarországot

Meglehet, maga a miniszterelnök sem érti, mi lett a baj hirtelen. Hiszen eddig olyan jól működött a Brüsszelben, az ottaniak szájíze szerinti lózungokkal és szavazási hajlandósággal képviselt politika. Ennek fejében szemet hunytak afölött, hogy itthon épp az ellenkezőjével hergelte választóit. Csak ezzel az értetlenséggel tudom magyarázni, hogy Orbán és köre most is a sérelmi politizálás módszerével, az országa egészét maga elé tartó magatartással reagál a támadásokra, mint már annyiszor. Idehaza sikeresen manipulálja híveit, akik vezérük védelmében immár odáig mennek el, hogy elképzelhetőnek tartják Magyarország teljes izolálását a Nyugattól. A forrongásnak induló mostani légkörben, a Fidesz-fanok fanatizálásában élenjáró, egyelőre csak Budapesten és környéken fogható KarcFM rádióban, a hétvégén már egy bizonyos Miklós atya arról papolt, hogy Magyarország szakadjon ki a szövetségi rendszerekből. Épüljön az ország összes határára kerítés! – hangzott el. Ergo, mutassuk meg mindenkinek, hogy a magyarok önmagukra támaszkodva is képesek megélni!

A műsorvezető helyeselt hozzá, mit sem törődve a javaslatnak a külföldön dolgozó százezrekre és családjaikra való hatásával. Nyilvánvalóan egyik zseni sem mérte fel, hogy a magyar gazdaság ezer meg ezer szállal kapcsolódik a külföldihez. Emiatt már a bezárkózás első napján lehetetlenné válna a lakosság élelmiszer-ellátása, leállna a bankrendszer, pillanatokon belül elfogyna a termeléshez szükséges energia és nyersanyag. És ez csak néhány kiragadott példa a Magyarországot a Honfoglalás korába visszavető, a következményekkel nem számoló, a felelőtlenek fülében jól hangzó korszakos ötlet következményeinek, amelyek forrása maga a kuruc módra hetvenkedő miniszterelnök. Ideje hát hogy felhívjuk a figyelmét, s mindenki másét is, akit illet, néhány alapvető összefüggésre!

Először is tudatosítanunk kell, hogy a Nyugatról beszedem a pénzt, de közben Keleten keresek védelmet magatartásával mára eljátszotta a hitelét a kormányfő. Márpedig ez a hitel az ország hitele. Az ország mindenkori vezetőjének kell garantálnia a szövetségi hűséget egy olyan időszakban, amikor beláthatatlan, hogy mi lesz a következménye az USA nyomására az Európai Unió által Oroszország, illetve Kína irányba tett konfrontatív lépéseknek. Még nem dőlt el, hogy a kard ki kard politikája érvényesül majd, vagy az együttműködni akarók szándéka. Egy ilyen helyzetben minden szervezet összezár, számba veszi erőit, kiveti magából a bizonytalanokat, a megbízhatatlanokat. Pontosan úgy, ahogyan ezt Orbán maga is teszi a pártjában, kormányában és környezetében évtizedek óta. És akármit is gondolunk az Oroszország ellen az elmúlt hétvégén Brüsszelben, az amerikai külügyminiszter Mike Pompeo által immár csaknem leplezetlenül meghirdetett keresztes hadjáratról, ezzel kapcsolatban még az olyan államok, mint Németország, vagy Franciaország is csak módjával taktikázhatnak. Viszont bizonyosan nem fogják eltűrni a kisebbeknek, hogy Moszkvával kokettálva játsszák ki őket egymás ellen.

Másodszor rá kell mutatnunk, hogy amikor a szövetségi hűséget említjük, nem fikcióra, nem elvont fogalomra gondolunk. Bármilyen kicsi is Magyarország piaca, a ténylegesen hét-nyolcmilliós itteni vásárlóról, akik 70-80 százalékban nyugati, vagy nyugati közvetítéssel értékesített árucikkeket, élelmiszereket vásárolnak, nem fog lemondani a Nyugat. Emellett az Európa Unió meglehetősen sokat fektetett már be a Magyarországot átszelő autópályákba és vasútvonalakba annak érdekében, hogy biztosítsa a multinacionális cégek zavartalan áruszállítását a kelet-nyugati és az észak-déli irányokban, illetve adott esetben a fegyverzetek, a lőszerek, a csapatok továbbítását keletre. Mint ismeretes, Romániában amerikai támaszpontok, Oroszországra irányuló rakéta-kilövő állások létesültek, s a román kormány épp a közelmúltban kérte, hogy az USA még több amerikai csapatot telepítsen a területére. Csak nem képzelik a Miklós atyához hasonlók, hogy a NATO eltűrné, hogy ezeket az alakulatokat ne közelíthessék meg zavartalanul a német hátország irányából Magyarországon keresztül? És akkor még nem is említettük a hasonló okokból amerikai befolyás alá került Ukrajna ügyét. No meg, talán, ami mindennél fontosabb, az esetleges dominóhatást... 

Harmadszor itt van a munkaerő szabad áramlása. A Nyugat nem fog lemondani a mi családjaink, a mi országunk ráfordításaival kiképzett, fiatal, energikus vendégmunkásokról, akikhez viszonylag olcsón jutnak hozzá a munkaerőhiánnyal küzdő ottani egészségügyi intézmények, a szálloda- és a vendéglátóipar, a szolgáltatók, a feldolgozóipar. A külföldön munkát vállaló, az értéktöbblet jelentős hányadát nyugati országokban hagyó néhány százezer magyar száma természetesen eltörpül a lengyelek, s lassan az ukránok millióihoz képest, de kint pontosan tudják, mit ér nekik ez az agy- és kézelszívás.

Nem esett le a tantusz Orbánnál?

Orbán Viktor mintha nem vette volna észre, hogy szüntelen kuruckodásával túlfeszítette a húrt. Ráadásul a katonai vonatkozású összefüggések alábecsülése mellett a választási hadjáratban tett egyik kijelentésével azon a területen is sokakat elbizonytalanított, ahol eddig úgy gondolhatta, a legteljesebb rendben áll a szénája. Az igazságszolgáltatás kormány alá rendelésének szándékából azt olvashatták ki a Magyarországon berendezkedett multinacionális cégek központjaiban, hogy az itteni befektetéseik bármikor veszélybe kerülhetnek, ha a miniszterelnök szeszélye szerint dönthetnek a magyar bíróságok a kormány akaratából kiemelt ügyekben.

Nem is érti az ember, hogy a jogász végzettségű miniszterelnöknél miért nem esett le a tantusz időben: a hatalmi ágak – parlamenti törvénykezés, kormányzás-közigazgatás, igazságszolgáltatás – szétválasztásának az a legfőbb értelme, hogy a kapitalizmus pilléreiként működő cégeket ne rángathassák, ne hozhassák lehetetlen helyzetbe a hatalmi szempontokat előtérbe helyező, netán csak egyszerűen a konkurencia által lepénzelt politikusok. Szó se róla, lesz mit átgondolnia a szerdai brüsszeli elbeszélgetés előtt Orbán Viktornak. No de volt rá ideje: az egész május 1-jei ünnepnap rendelkezésére állt ehhez. #

UTÓIRAT:
Vártam, vártam, május 2-án reggelig vártam, hogy hátha valaki szóvá teszi. De ez elmaradt, ezért én vagyok kénytelen ideírni a slusszpoént. 1077-ben, Canossa várában a pápa
– főleg Hugo clunyi apát és Matilda toszkániai őrgrófnő sürgetésére – kénytelen volt feloldozni a császárt, és visszavenni az egyházba. VII. Gergely ugyanis nem zárkózhatott el a szabályszerű vezeklés elismerése és az azt követő feloldozás alól. IV. Henrik császár megalázkodása azonban csak politikai időhúzás volt, rövidesen harcba bocsátkozott a pápával, és miután 1080-ban a pápa másodszor is kiközösítette, ellenpápát állított III. Kelemen személyében. Mint tudjuk, Orbán is az időhúzás mestere, és olyan még nem volt, hogy ne tudott volna ígérni olyat bárkinek, amit az hallani akart. Aztán történt, ami történt. Ez a magatartás húzódik végig egész politikai pályáján. Talán ezt még hívei is belátják. Ellenfeleinek pedig számolniuk kell ezzel az opcióval. A malmok persze ettől még őrölni fognak... #

CÍMKÉP: „Itt jön a diktátor” – mondta az érkező, itt már háttal álló Orbánra utalva Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, majd egy taslival nyomatékosította a szavait 2015. május 22-én, Rigában. De a vicceskedő korszaknak lassan vége. A képen a harmadik személy: Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel származású elnöke

karomkodnitilos142x142szovegesfekvoxxxx.JPG