– állítják a kormányzó párt propagandistái a jászberényi polgármester-választás hideg zuhanyának hatására.

Már A „három B” a Fidesz teendőiről című jegyzetben megírtam: a Hír TV-n Bayer Zsolt, az 5-ös számú párttagkönyv-tulajdonos vezetésével futó beszélgető-műsorok jó támpontokat nyújtanak ahhoz, hogy felmérjük, milyen lelkiállapotban van Orbán Viktor kormányfő környezete. A november 11-ei Sajtóklubban elhangzottak szerint katasztrofális hangulatban.

Bayer Zsolt a műsorvezető-propagandista a Fidesz által Jászberényben kierőszakolt, az előző nap megismételt polgármester-választás eredményének ismertetésével kongatta meg a vészharangot. Nagyjából 3500-zal több szavazatot kapott a nem kormánypárti jelölt, aki mindössze 14 többlet vokssal győzött október 13-án, az eredeti fordulóban. Ezt – mit tehetett volna mást? – maga is katasztrofális vereségként értékelte. Történt mindez úgy, hogy a Fideszes jelöltre is csaknem 800-an szavaztak többen, mint előzőleg. Egy 28 ezres kisvárosban mindez azt jelzi, hogy a választók tekintélyes hányada valamiért bedühödött. Ahogy Bayer fogalmazott: „protest szavazás zajlott”, s megállapította: „Baj van!”, s ezt többek között „a kommunikációs stratégia hiányára” vezette vissza a záró részben.

A felvezető utáni első megszólaló, Szentesi Zöldi László, a Magyar Demokrata főmunkatársa egyenesen „bosszúhadjáratról” értekezett, majd leszögezte, hogy ami történt, „országos jelentőségű”, ezért mindenekelőtt azt kell megérteni, „miből van elegük az embereknek vagy mit értettek félre”. Szerinte a „hazugságözönnek felülő, tapasztalatlan” fiatalok nyerték meg ezt a választást az ellenzéknek. Ezért vissza kell találni úgymond a néphez, az emberekhez, akik „részben ostobaságból, részben tájékozatlanságból” a kormánypárt ellen voksoltak.

Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője tovább sokkolta a híveket, mikor bevágta: „egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fidesz egyre súlyosabb vereségeket szenved”. Egy általuk megrendelt közvélemény-kutatásra hivatkozott, mely szerint két héttel ezelőtt már csak 38 százalékos volt a Fidesz támogatottsága. A szekszárdi, a komlói, a jászberényi megismételt választások eredményei azt mutatják: „elmúlt az aranykor”. Rámutatott arra is, hogy a párton belül lévők elzárkóznak attól, hogy új emberek kerüljenek közéjük. A beszélgetés más részében is előkerült ez, azzal kiegészítve, hogy nem egyszerűen a mézes bödönhöz való hozzáférést akadályozzák a kamrában lévők, hanem attól is félnek: beférkőzik az ellenség, ha kinyitják az ajtót.

Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője korábbi megnyilatkozásaihoz képest meglepő felismerésre jutott, mikor kijelentette: „elég sok sértett embert hagy maga mögött a kormányzás” például a nyugdíjasok körében. Hiszen nyugdíjprémiumok és kisebb emelések ellenére „mindenki tudja, hogy nem emelkednek a nyugdíjak a bérszínvonalhoz képest”, „kárpótolni kellene az átkozott előző rezsim, a rendszerváltás veszteseit”. Rámutatott arra is, hogy sok helyen a vezetők nem tartják a kapcsolatot az emberekkel, urambátyám módon viselkednek. Emellett rosszul működik a közigazgatás, amely immár nem helyi, hanem kormányzati rendszer. Szentesi Zöldi szerint „vissza kell térni a nép közé”. Huth  később azt is boncolgatta, miért akadt el a kultúrharc.

Nem dolgom, hogy idézzem itt, milyen ötleteket kínáltak fel pártjuk vezetésének a változtatáshoz, mert ez már a Fidesz belügye. Az árnyékpárt, a KDNP neve ugyanis egyszer sem hangzott el. A korlátokat azért jelezte: most sem bírták megállni, hogy ne használják az annyit hallott szitkozódást a „gonosz Gyurcsányról”, az „aljas Sorosról”, a „kispesti tolvaj komcsikról” az olyan vállalkozókkal ellentétben, mint például a „bűbájos, kedves, rokonszenves és eszes” Mészáros Lőrinc, aki egyike azoknak, aki „nem lop, hanem szerencsésen versenyez és nyer. Elvégzi a munkát kiváló minőségben, és természetesen zsebre vágták ezzel járó hasznot”. Mert „ne a Strabag (?! – KDL), ne egy francia cég nyerje meg az útépítést, hanem egy magyar cég. És ha már egy magyar cég, akkor mégse egy komcsi, egy Gyurcsány cimborája nyerje meg, hanem egy jobboldali érdekkörhöz tartozó ember. Nincs ebben semmi rossz!” A mondatok önmagukért beszélnek, de mégsem tudom megállni: Bencsik úr! Azt gondolja, tényleg így van rendjén? Hogy tényleg ez lenne a becsületes, tiszta piaci verseny?

Új elemként jelent meg a „közigazgatásban meglapuló, hozzá nem értő, alkalmatlan, sértett ellenség” rémképe, ami a másutt előkerülő más rétegekkel együtt – ukrajnai vendégmunkások, melegek, cigányok – azt jelzi, hogy a Fidesz köreiben folyik annak a keresése, mely társadalmi csoporttal szemben lehetne uszító kampányt indítani, ha a helyzet úgy kívánja, minthogy menekültek tömegével évek óta senki nem találkozik idehaza. Azért a fényezés sem maradt el. Huth Gergely szerint „eddig is tisztességesen és őszintén beszélt a jobboldal”. Bencsik a Millenium korához hasonlította azt a „magyar történelemben egyedülálló csodát”, ami 2010-től máig történt az országban. Bayer – tekintet nélkül a valóságos helyzetre – a magyar mezőgazdaság elképesztő fejlődéséről zengett ódát.

Íme a látlelet. Nem az én dolgom, nem az én gondom, hogy megmondjam, mit kell tenniük a kormányzóknak. Azt pedig számtalanszor megírtam már, hogy mi lett volna dolguk ahhoz, hogy a nemzeti együttműködésnek hazudott rendszerben ne megtűrtként érezze magát az ország nagyjából fele. Hát igen! Azok, akik ilyen-olyan okok miatt nem voltak hajlandók észrevenni, hogy a sikerpropaganda ellenére az ország a legtöbb ember számára élhetetlenné vált, hogy a családok nyolcvan százaléka egyik hónapról a másikra él, hogy a leginkább elszánt százezrek külföldön látják a boldogulás esélyét, hogy a fiatalok egyre nagyobb hányada szembesül azzal: a lebutított oktatási rendszer, az egekbe szökő tandíjak, ehhez képest családjuk anyagi körülményei miatt nincs esélyük a kitörésre, a kasztosított magyar társadalomban való előrelépésre, tényleg ideje, hogy észrevegyék azt, ami a műsor elején elhangzott: „Baj van!” Más kérdés, hogy ami az egyik oldalt rémülettel tölti el, a másikat, az eddig kitaszítottat reménnyel. Bár mindenkit óva intenék attól, hogy azt higgye, mostantól minden másképp lesz. A rendszer ugyanis marad, ami volt. Megváltoztatására – ahogy minden rendszer megváltoztatására – egy újabb nemzedék élete biztosan rámegy, ha majd ismét eljön ennek az ideje. #

CÍMKÉP: A Hír TV Sajtóklubja 2019. november 11-ei adásának résztvevői az osztott képernyőképen