977.BEKIÁLTÁS: Az ukrajnai fegyverbiznisz hordalékai

Mindegy hány életbe kerül, a lényeg, hogy a fegyverszállító országok kétszeresen is jól járjanak.

odesszakikitobenkirakodjasamerikaikatonaijarmuveket.jpg

És mi van akkor, ha azért ömlik a rengeteg fegyver és lőszer Ukrajnába, hogy végre ellövöldözzék, elhasználják őket, és helyet csináljanak az amerikai, az angol, cseh stb. ipar termékeinek? Arról jutott eszembe mindez, hogy az Euronews hírül adta:

Csehország fegyverekkel is hajlandó támogatni Kijevet az orosz határánál kialakult feszültségben.

Ezt az újdonsült cseh külügyminiszter, Jan Lipavský nyilatkozta. A tudósításban az is szerepelt, hogy „a múlt héten három balti állam, Észtország, Litvánia és Lettország is úgy döntött, fegyvereket küldenek Ukrajnába”. A berlini kormány azonban némi józanságot is megcsillantott – de lehet, hogy csak a német gyártók érdekeit védték –, mert közölték, hogy „Észtország esetében Németország nem ad hozzájárulást ahhoz, hogy német gyártású fegyvereket adjanak Ukrajnának”.

Előzőleg Berlin azt sem engedélyezte, hogy az ország légterén átrepüljön az az Ukrajnába tartó brit gép, amely szintén fegyverekkel volt tele. De persze egy fecske nem csinál nyarat. És ami az észteket illeti, nyilván ők sem a legújabb beszerzéseikkel sáfárkodtak volna. Hiszen bőven lehet ott a szovjet időkből hadianyag. Miként a volt Varsói Szerződés más országaiban. Ezektől szabadulhatnak meg most a lengyelek, a baltikumiak, a csehek, hiszen

az ukrán hadsereg fegyverzete nagyrészt a Szovjetunió hagyatéka, tehát szabványproblémák nem merülhetnek fel.

Ukrajna egyébként más módon is alkalmas a selejtezésre váró készletek befogadására. A nyár elején, az odesszai kikötőben nagy helyi hírverés közepette rakodták ki az amerikai páncélozott katonai járműveket, amelyeket már nem lett volna értelme visszaszállítani az USA-ba a Közel-Keletről. Ehhez hasonlóan, selejtezésre várt katonai őrnaszádokat szintén kapott az ukrán flotta az Egyesült Államok kormányától.

A fegyverbiznisz pikantériája, hogy a vissza nem térítendő támogatások mellett újabb és újabb hiteleket kap a vásárlásokhoz a folyamatosan pénzügyi nehézségekkel küszködő Ukrajna. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke január 24-én jelentette be, hogy „Új, sürgősségi kölcsönökből és támogatásokból álló pénzügyi támogatási csomagot nyújt Ukrajnának az Európai Unió”. Mint mondta: az első körben egy 1,2 milliárd euró összegű, makroszintű (? – KDL) sürgősségi támogatási csomagot javasolnak ennek

„a szabad és szuverén országnak, amely saját döntéseket hoz”.

Egyébként 2014 óta az EU és az európai pénzügyi intézmények több mint 17 milliárd eurót juttattak az országnak hitelek és támogatások formájában. A nyilvánosságnak szánt közlésekben persze nem szokott szerepelni, pontosan mire is fordították, s hol költötték el a pénzeket. Azt is csak külön kutatással lehetne kideríteni – már ha egyáltalán –, mekkora a támogatások és a hitelek aránya, s az utóbbiak kamatterhe. Ezekből kik és milyen jutalékokat kaptak, esetleg a végén mennyit engedtek el belőlük.

Nem új jelenség ez. Hiszen arról is csak véletlenszerűen, Vlagyimir Putyin egy tavalyi mellékmondatából értesülhettek a nem bennfentesek, hogy a II. világháború alatt a Szovjetunió által az Amerikai Egyesült Államoktól hadianyagra és élelmiszerre felvett hitelek utolsó részletét – a kivált utódállamok helyett is – valamikor 2004 táján fizette vissza Oroszország. Nem is volt ennek visszhangja, hiszen az emlékezetpolitikusok azt sulykolják, hogy az USA önzetlenül segítette a hadban állókat. Winston Churchill emlékirataiból tudjuk, hogy még Nagy-Britanniát sem… Ukrajna és az Amerikai Egyesült Államok viszonyában ugyanez a helyzet:

adnak ugyan ajándékba ezt, azt, de ily módon csak megolajozzák a gépezetet, egyébként a pénz beszél, a kutya ugat.

Az amerikai törvényhozók erre az évre 300 millió dolláros katonai támogatást szavaztak meg Kijevnek, ami önmagában nem igazán jelentős összeg. Miként a Newsweeknek adott interjúban fanyalgott is emiatt Ukrajna londoni nagykövete. Mindenesetre, három napja valószínűleg ennek a keretnek a terhére érkezett meg az a fegyverszállítmány, amit az „első” jelzővel illettek a médiumaink.

Valójában, mint a fentiekből is kiderült, a hadfelszerelés-küldemények rendszeresek. Orosz források legalább 3 milliárd dollárra teszik az Amerikából Ukrajnába 2014 óta került, részben használt fegyverek értékét. Gyanítom, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Főleg, ha arra gondolok, hogy Victoria Nuland, aki némi megszakítással legalább egy évtizede intézi az ukrajnai ügyeket a washingtoni adminisztrációban, anno azt nyilatkozta: 3 milliárd dollárt fordítottak az ország 2014-es úgymond demokratizálásának előkészítésére. (A linkem megvan ehhez, ám természetesen[?] ma már láthatatlan a videó a YouTube-on, bár utalnak rá, hogy van ott valami.)  

Nuland úrhölgy azt a banderista-fasiszták közreműködésével végrehajtott államcsínyt értette demokratizálás alatt, ami után amerikai állampolgárokat ültettek a kijevi kormányba. Meg aminek következménye lett a mai helyzet immár tízezernél is több ember halálával, az odesszai élve elégetésekkel, az autonómiajogoktól megfosztott Krím elcsatolásával, az Ukrajnán belül – az akkori alkotmány értelmében – autonómiát követelt Donyeck és Luganszk ellen küldött büntető zászlóaljakkal, az azóta is tartó ágyúzásokkal, az ellenzéki újságírók meggyilkolásával, az orosz nyelvű, akár ukrán klasszikus irodalom betiltásával, az ellenzéki médiumok bezáratásával, s mint azt az államfő külön is hangsúlyozta: akinek jobban tetszik Oroszország, ott keressen magának helyet, mert minden oroszbarát megnyilvánulást üldözni fognak.  

S persze, mostanában bontakozik ki ennek az egésznek az értelme: valóra vált az egykori amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó Zbigniew Brzezinski álma, Oroszország bekeríttetett.

Kerül, amibe kerül mindenki másnak, ha egyébként ez előnyös Amerikának. Mindenesetre a fegyverszállítók kétszeresen is jól járnak. Először azért, mert a pénzt nyilvánvalóan nem Moszkvában költi el a kijevi kormány; az összegek végül a támogató, illetve hitelnyújtó országok fegyvergyártóinál kötnek ki. Másodszor pedig – amiként Kelet-Európa lett a lerakata a Nyugaton már elhasznált személygépkocsiknak, autóbuszoknak, villamosoknak, tűzoltóautóknak, kukásautóknak, hogy azok itt múljanak ki teljesen, nálunk szennyezve a környezetet – a fegyverzetekkel is ez a helyzet. Ráadásul velük előtte még meg is tizedelik az itt élőket. De éljen az áruk, a munkaerő és a tőke szabad áramlása, vagyis a szabad piac! És éljenek Ursula von der Leyen szavaival a saját döntéseket hozó a szabad és szuverén országok, melyek népei, internetes kommentelőinek többsége lelkesen szurkol ehhez az egészhez.#

CÍMKÉP: Az odesszai kikötőben 2015. március 25-én 35 amerikai, eredetileg a sivatagi használatra szánt, homokszínűre mázolt katonai járművet rakodtak ki – Az USA a Közel-Keleten használt hadianyagtól szabadulhat meg, a lengyelek, a baltikumiak, a csehek a szovjet időkből megmaradt lőszerektől, fegyverektől (Kép forrása: / Facebook Embassy of Ukraine in the USA)

UTÓIRAT: Ajánlom olvasóim figyelmébe Az orosz–amerikai háborúság háttere című, a geopolitikai szempontokat és a tőkeérdekeket is áttekintő, a moszkvai szempontokat is megjeleníteni igyekvő, hosszabb írásomat. Ezt olyan apróságok színesítik, hogy miért tért vissza önkéntes varsói száműzetéséből az előző elnök Petro Porosenko. Ellene hazaárulás a vád, de most mégsem tartóztatták le, sőt rendre tartja nagygyűléseit. Nem úgy, mint Grúziában a szintén amerikai báb Miheil Szaakasvili, aki hazai leszereplését követően az ukrajnai Odesszában lett kormányzó. Ottani kudarcai után Lengyelországba menekült, s jelenleg eredeti hazájában van letartóztatásban sikkasztás miatt.