Miközben a szeptember 18–20. között lezajlott parlamenti, regionális és helyi választások győztes pártjaihoz való viszonyáról ír, félti a putyini időszak utáni Oroszországot a nyugati erők befolyásától moszkvai értelmiségi ismerősöm. Nálunk, ahol sokszorosan hamis történelmi tudásra épülő, torz képzetek élnek arról a világról, bizonyára sokan viszonyulnak értetlenkedve gondolkodásmódjához. A neve említése nélkül, hozzájárulásával közreadott levelet az ottani élethelyzetekbe való megértés szándékával érdemes átgondolni. Ha erre nem kész az olvasó, inkább bele se kezdjen e cikkbe! (CÍMKÉP: Szavazatszámlálók egy oroszországi szavazókörben – Fotó: Vitalij Ankov, Ria Novoszty-Szputnyik-Profimedia)

Az oroszországi szavazásokon megjelentek aránya a kimagasló évekéhez volt hasonló. A józan elemzőt nem érheti váratlanul, hogy az eddig is kormányzó putyini párt ismét alkotmányozó többséget szerezhet. Ám ennek nem az állítólagos csalások a fő okai, hanem a sajátos oroszországi történelmi feltételek között formálódott, úgynevezett orosz mentalitás mellett – ami Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov műveiből is kihámozható – számos jel szerint a putyini rendszernek a többség érdekeit szolgáló politikája. Ebbe a sokunk által idegenkedve szemlélt világba való bepillantást, a saját érdekünkben szeretné szolgálni a szokásosnál is tömegesebb dróntámadásokkal megzavarni szándékozott választások néhány kulcsmozzanatával foglalkozó írás. (CÍMKÉP: A Központi Választási Bizottság központjának képernyőfalán folyamatosan jelentek meg az Oroszország valamennyi részéből, napokon át befutó adatok – Fotó: Artyom Geodakjan/TASZSZ)

Hiú reményeket ébreszt, aki azt sugallja, hogy a kárpátaljai magyarok jogainak érvényesítése elválaszthatatlan a többi ukrajnai nemzetiség autonómiájának megadásától, a minden területen erőltetett, az újfasiszta–banderista eszmeiséget hivatalossá tett ukranizálási folyamattól. Az pedig végképp nem vetődik fel a magyarországi közbeszéd fősodrában, hogy az Ukrajnában – s többek között az elénk gyakran példaként állított Baltikumban – egyre nagyobb tér nyílik az újfasizmusok előtt, amit a tőkés átrendeződés nyugati oldalán a globális Kelet és a Dél elleni harc hibrid háborújának részévé tettek és tesznek. A címképen: Az ukrajnai államfő a banderista-fasiszta Melnyik közelmúltbeli újratemetésén (Kép forrása: Zelenszkij elnöki irodája)

A techcégek és a politikusok, köztük szerintem Messiás Magyar Péter is, az őt rajongva propagáló médiacelebek mindent elkövetnek azért, hogy megfosszanak bennünket a valóság érzékelésétől, a mérlegeléstől, az önállóbb gondolkodás lehetőségétől, s így tesznek bennünket alattvalóvá. (A montázs forrása az internet több portálja, köztük a Cenzúra Műhely 2021. június 25-ikei bejegyzése)

CÍMKÉP: A különleges katonai művelet (SZVO) Ukrajnában elhunyt oroszországi katonájának temetése Tatárföld egyik muszlim temetőjében, 2022. márciusában. Azóta csalásrendszer is kialakult a kártérítés legalább egy részének megszerzésére. Az összeállítás erről, illetve a „fekete özvegyek” jelenségéhez kapcsolódva a háborút kísérő információs hadviselés körülményeiről ad vázlatos áttekintést. (Fotó: Jegor Aleejev)

Kénytelen vagyok árnyalni Hegyi Gyula barátomnak az alábbi MÉM-ben közreadott megközelítését:

CÍMKÉP: Magyar Péter az országgyűlés június 29-ei ülésén – Az autoriter hatalomgyakorlás veszélye nem csak a személyiségjegyek, vagy a fejlettnek tekintett nyugati demokráciák politikusi visszaélésekkel bőven terhelt módszerei miatt állhat fenn. Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke azzal a kéréssel fordult a képviselőkhöz, hogy politikai haszonszerzés érdekében ne csorbítsák az Országgyűlés tekintélyét nem megfelelően megválasztott kifejezésekkel, műfajokkal, méltatlan, sőt embertelen internetes tartalomgyártással (Képernyőkép az ülés közvetítéséből)

CÍMKÉP: Senki ne üljön fel az indulatait saját parlamenti párti elnökének figyelmeztetései ellenére is fékezni képtelen, egyébként jogász végzettségű kormányfőnek a 444-ben megjelent állításának, hogy az Alaptörvény nem jogszabály! (Fotó forrása: Index)