2015. már 09.

Rések a nyugati médiapajzson

írta: Kabai Domokos Lajos
Rések a nyugati médiapajzson

Szabadabb az orosz sajtó Ukrajna ügyében, mint az amerikai sajtó Oroszországéban – hangzott el az Euronews-ban, jóllehet a Krímmel kapcsolatos Putyin-mondatot ez a csatorna is hamis sugalmazásra használta.

euronews-emblema.jpgPár percre rés támadt az Euronews védelmi rendszerén, amely eddig határozottan arra volt hivatott, hogy fenntartsa Európa lakosságában azt a hitet, hogy az EU világa minden világok legjobbika. A The Network című műsorban vitatkozók: Elmar Brok, az Európai Parlament német képviselője, a külügyi bizottság elnöke, a jobbközép néppárti frakció tagja, Fraser Cameron, egykori brit diplomata, a nyugati értékrendet képviselő EU-Oroszország Központ igazgatója, továbbá Gilbert Doctorov, akit az amerikai Committee for East-West Accord, azaz a Kelet-nyugati Egyetértés Bizottság képviselőjeként aposztrofált a műsor. Egyébként a Harvard College egykori hallgatójáról van szó, aki a New York-i Columbia Egyetemen szerzett történész doktori címet, majd negyedszázadon keresztül dolgozott amerikai és európai multinacionális cégeknél, hogy elősegítse azok oroszországi és kelet-európai terjeszkedését. Ezen túlmenően cikkeiben, könyveiben követi térségünk eseményeit.

A műsorvezető villámkérdéseire épülő beszélgetés azt volt hivatott feltárni, kinek állhatott érdekében a Vlagyimir Putyin elnököt élesen bíráló politikus, Borisz Nyemcov halála. Hogy e tekintetben mire jutottak a vitatkozók, azt nézze meg a műsor magyar változatában és leirásában az érdeklődő. Én itt és most csupán a putyini Oroszországot mindenestől elítélő, ellene újabb és újabb szankciókat követelő német Elmar Brok és az ő oldalán megnyilatkozó Fraser Cameron, illetve a velük szemben állást foglaló amerikai Gilbert Doctorov pourparler-jára hívom fel a figyelmet.

Doctorov azzal kezdte borzolni a kedélyeket, hogy a merénylet után a nyugati sajtó azzal volt tele: a Kreml a felelős a gyilkosságért, de ennek nem volt tényleges alapja. Emellett azt állította, hogy amikor a nyugati sajtó az oroszországi ellenzékről beszél, teljesen figyelmen kívül hagyja a valódi orosz ellenzéket, nevezetesen a Kommunista Pártot. Azt a kommunista pártot, amit 1996-ban még az oroszok 40 százaléka támogatott, de most csak 17 százalék. Ez Putyin sikere! – emelte ki Doctorov, egyszersmind érzékeltetve, hogy a nyugatnak valójában hálásnak kellene lennie ezért, hiszen eközben Nyemcov és társai csupán 1 százalék körüli eredményt értek el.

Az igazi mélyütést azonban akkor vitte be az amerikai, amikor kijelentette: „Szabadabb az orosz sajtó Ukrajna ügyében, mint az amerikai sajtó Oroszország ügyében.” Hogy ez mennyire így van, arról magam is naponta győződöm meg. Belátom azonban, szinte villámcsapásként érheti egy ilyen mondat azt, aki eddig hittel hitte, hogy a nyugati média sokoldalúan, tárgyilagosan, manipulálástól mentesen mutatja be a világ eseményeit. Nem is tudott értelmesen reagálni a provokatív kijelentésre a német Elmar Brok. Magát felszíva csupán annyit mondott: „Úristen, mekkora hazugság! Elképesztő állítás, hogy szabadabb a média Oroszországban, mint az Egyesült Államokban. Magát nyilván az oroszok fizetik.”

Végre helyben vagyunk! – gondoltam. Édes mindegy, hogy az Európai Parlament jól fizetett képviselője nyomja a szöveget, vagy a Bekiáltás blogon egy névtelen kommentelő! Amikor kifogynak az észérvekből, mindketten csak annyit tudnak mondani: magát oroszok, Moszkva, Putyin, a KGB-utód FSZB fizeti... Az ugyanis meg sem fordul a fejükben, hogy az ember több forrásból tájékozódva jut olyan következtetésekre, amelyek nem csak Oroszországot, hanem gyakran a nyugati világot is rossz fényben világítják meg. Doctorov is csak ennyit vágott oda elfogult vitapartnerének: „Ön olvassa az orosz sajtót? Nem hinném. Én olvasom.”

Ehhez képest az után lövés – Oroszország egyszerűen megtiltotta egy sor prominens európainak, hogy részt vegyen Nyemcov temetésén Moszkvában. – oly erőtlen volt, hogy már szót sem érdemelt. Mert válaszként kezdje felsorolni az ember, hogy ki mindenki volt jelen a temetésen a nyugati politikusok közül? (Mellesleg Putyin is képviseltette magát, és rózsacsokrot küldött.) Vagy kezdje boncolgatni, hogy miközben állítólag a szabad sajtó világába, azaz Nyugatra tart Ukrajna, lényegében kitiltották az országból szinte az összes orosz újságírót? Kezdje előszedni, hogy miért vették ki az ukrán és egyes balti országok televíziós program-előfizetéseiből az orosz csatornákat? Kezdje mondani, hogy a kijevi kormány, sok orosz könyv és film között, betiltotta még az olyan alkotás sugárzását is, mint amilyen például Bulgakovnak a Fehér Gárda című művéből készült film? Beszéljen arról, hogy ma Ukrajnában börtön jár azért, ha valaki a kijevi kormányt bírálja, vagy arról, hogyan lehetetlenítik el például Nagy-Britanniában azokat az újságírókat, akik a kelet-ukrajnai felkelők oldaláról próbálták tudósítani az angol közönséget, ha másként nem, az interneten keresztül? Érveljen azzal, hogy miközben az ukrán kormány hívei, továbbá a Putyin rendszerét bíráló amerikai újságírók, a NATO moszkvai irodavezetője, vagy az Európai Parlament több képviselője is rendre résztvevői az orosz állami tévé vitaműsorainak, ugyanezt nem tapasztalni a nyugati médiumokban? Vagy talán emlékszik a magyar olvasó bármely magyarországi televízió csupán egyetlen vitaműsorára, amelyben a jelenlegi orosz hatalom indítékairól beszélhetett volna a magyar közönségnek egy moszkvai szakértő?

Apropó! Mielőtt még beleélné magát valaki abba a hírbe, hogy Putyin beismerte: parancsba adta a Krím elszakítását, kérem figyelmesen hallgassa meg az eredeti hanganyagot, vagy olvassa el a szövegrészlet korrekt magyar fordításait! Ha az olvasó így tesz, kiderül, hogy amikor nyilvánvalóvá lett: a Kijevben hatalomra törők végeznek a törvényesen megválasztott Janukovics elnökkel, ha nem menekítik ki őt Ukrajnából, Putyin távozóban (az eredeti szöveg szerint: „szétoszolván″) csupán annyit mondott az elnökmentési akcióval megbízott vezetőknek: „мы вынуждены начать работу по возврату Крыма в состав России”. Azaz – abban az USA által már évek óta, több milliárd dollár felhasználásával, Victoria Nuland koordinálásával előkészített helyzetben, amikor Ukrajnát a NATO Oroszország elleni eszközévé akarták tenni, amikor az USA valamelyik kormányzati hivatala már pályázatot írt ki (aztán ez eltűnt a netről) a Krím félszigeten létesítendő objektumokra, ami egyértelművé tette, hogy az orosz Fekete-tengeri Flotta bázisa veszélybe került, s amiről a Kreml vezetőinek titkosszolgálati forrásokból is nyilvánvalóan tudomásuk volt – Putyin csak annyit jelentett ki: „kénytelenek vagyunk megkezdeni a Krím Oroszországhoz való visszatérésének munkáját”. Ez ugye nem egészen felel meg annak, amit szinte a magyar sajtó egésze, meg az Euronews is sugalmazott ma reggel: Putyin: Én adtam parancsot a Krím elfoglalásához; „Vlagyimir Putyin orosz elnök egy televíziós interjúban nyíltan beszélt arról, hogyan adott parancsot egy éve a Krím félsziget Ukrajnától való elszakítására.”

Persze, ha mindebből azt a következtetést vonná le valaki, hogy a bevezető mondatban olvasható Voltaire-parafrázissal szemben azt akarnám állítani, hogy Oroszország világa lenne minden világok legjobbika, ki kell ábrándítanom. Intelmem csak arra vonatkozik, hogy mindenki legyen kicsit óvatosabb, amikor készpénznek veszi a nyugati média állításait. És például Oroszországgal kapcsolatban olvasson olyan bejegyzéseket is, mint például azt, ami most jelent meg a Danube Institute honlapján. Címe: A NATO épít birodalmat, nem Putyin. Igaz, ez is üt egy újabb rést a nyugati médiának azon a bizonyos pajzsán. A többivel együtt meglehet akkorát, hogy rajta keresztül egyszer tán még a szabad, pártatlan és tárgyilagos sajtó is visszatörheti magát hozzánk, és legalább részben kiváltja ennek a mostani bulvármédiának és a politikai propagandát szolgáló sajtónak a helyét.

#

Szólj hozzá

média propaganda szabad sajtó USA Európai Unió Oroszország Ukrajna NATO Euronews Putyin Krím Nuland Nyemcov