A múlt heti amerikai-japán katonai megállapodás, illetve a kínai és indai fegyveresek mai Vörös téri masírozása újabb katonai tömbök formálódását vetíti előre.

A II. világháború befejezésének 70. évfordulóján, az orosz fővárosban zajlott díszszemle egyik célja nyilvánvalóan az volt, hogy a Kreml demonstrálja: az ország fegyveres erejével ismét egyenértékű tényezőként kell számolnia a világnak. De lehetetlen volt nem észrevenni, hogy a pattogó indulók hangjaira masírozó katonák mosolyogva verték a díszlépést. Nyilván parancsra tettek így. Moszkva azt üzente velük: ez a hadsereg kész együttműködéssel kombinálni az elrettentést.

Hogy aztán ki teszi magévá ezt az olvasatot, az más kérdés. Mindenesetre az Amerikai Egyesült Államok befolyása alatt álló ukrán és grúz vezetés helyében nem gondolnék erre. Annál kevésbé, mert győzelem napi ünnepi beszédében Vlagyimir Putyin orosz államfő valahogy kihagyta e kettőt abból a felsorolásból, amelyben a II. világháborúban áldozatot hozott népeket sorolta fel. Tette ezt úgy, hogy maga az akkori legfőbb szovjet vezető, Sztálin is grúz volt.

Az ukránok többségének háborús helytállása, vesztesége miatt magam is méltánytalannak éreztem, hogy szóba sem került az Oroszországgal másfél éve enyhén szólva feszült viszonyba került Ukrajna. (A Putyin által május 1-jén aláírt, Ukrajna polgárainak szóló köszöntő levél, amit ehhez hasonlóan, más egykori köztársaságoknak címezve szintén nyilvánosságra hoztak, az ünnepi beszédbeli gesztust aligha pótolta. - KDL) Az ukrán államfő, Porosenko is szóvá tette már ezt. Ám vele meg az a baj, hogy tavaly épp az ő javaslatára vált nemzeti ünneppé a nácik oldalán ukránok, oroszok, lengyelek, beloruszok, zsidók ellen rémtetteket elkövető Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) megalakításának dátuma. Az ukrán parlament által szentesített törvényjavaslat elfogadásával államilag ismerték el, hogy náluk immár követésre méltók az 1943-as fasiszta-banderisták utódai.

Maradjunk annyiban: az oroszországi néplelket bizonyára jól ismerő Putyin feltehetően tudja, hogy mit, miért mondott és nem mondott. Ráadásul voltak országok, amelyek magán a katonai parádén mutatták meg az Oroszország iránti elkötelezettségüket. A felvonulás történelmi részét követően és a mai orosz hadsereg bemutatkozása előtt külföldi díszegységek masíroztak a dísztribün előtt. A Vörös téren vágták ki a díszlépést Azerbajdzsán, Örményország, Belorusszia, Kazahsztán, Kirgízia, Tádzsikisztán – és innentől érdemes figyelni – India, Mongólia, Szerbia és Kína díszelgő csapatai. Ehhez képest számomra még az új harckocsiknak, a taktikai és stratégiai rakétaegységeknek, a légierő legkülönfélébb típusainak felvonultatása is másodlagosnak tűnt fel.

Egyébként Oroszország vezetője, az orosz hadsereg főparancsnoka a nácizmus feletti grandiózus győzelemként aposztrofálta a hetven évvel ezelőtti eseményeket, amelyek a Föld lakosságának nyolcvan százalékát érintették, s amelyekben a Szovjetunió népei hozták a legnagyobb áldozatot. Bár e felfogás ellen bizonyára sokan berzenkednek, tény, hogy – az azóta kivált köztársaságbelieket is beleértve – a 25-30 millió halott és az akkor Ukrajnát, Belorussziát, Moldáviát, a balti köztársaságokat is magába foglaló ország Volgáig elterülő részének elpusztításához képest minden más résztvevő vesztesége nagyságrendekkel kisebb volt. Arányaiban csak Lengyelországé és a háborút kirobbantó Németországé mérhető ehhez. Mint ahogy az is tény, hogy a Vörös Hadsereg vette be Berlint, amellyel – amint erre az államfő nyomatékosan rámutatott – pont került a hitleri Németország elleni háború végére.

Putyin a győzelemhez való hozzájárulás háláját az országok orosz megnevezése szerinti sorrendben nyilvánította ki Nagy-Britanniának, Franciaországnak és az Amerikai Egyesült Államoknak. Szólt az antifasiszta erőkről, amelyek tagjai a földalatti ellenállásban önfeláldozó módon vették ki részüket a háborúból, még magában Németországban is. Mint mondta, a Hitler ellenes koalíció szövetséges csapatainak az Elbánál való találkozásában olyan bizalom és egység nyilvánult meg, amely megvetette a háború utáni béke és stabilitás alapját, megteremtette az Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozásának feltételeit annak érdekében, hogy a vitákat nemzetközi jogi normák alapján lehessen rendezni.

Persze volt ebben némi diplomatikus, vagy ha úgy tetszik, retorikai szépítés, mert aztán a dísztribünön helyet foglaló ENSZ-főtitkár is hallhatta az orosz vezető szemrehányását: az utóbbi évtizedben mind gyakrabban maradnak figyelmen kívül azok az alapelvek, amelyek segítségével eddig elkerülhető volt a globális, totális háború. Az egypólusú világ létrehozására irányuló törekvésekkel szemben Putyin arra hívott fel, hogy ne feledkezzünk meg arról: a kivételezettség eszméi vezettek az eddigi legtöbb véráldozatot követelt háborúhoz. Az elmúlt század harmincas éveiben a művelt Európa nem ismerte fel azonnal a nácizmus ideológiájában a halálos fenyegetést – mondta az orosz államfő. Ehhez képest ma, hetven év elteltével, a történelem ismét próbára teszi józan eszünket, éberségünket. Ezért a katonai tömbökben való gondolkodás helyett a valamennyi állam biztonságát egyformán garantáló rendszer közös kidolgozására hívott fel.

Illúziói lennének Putyinnak? A múlt heti amerikai-japán katonai megállapodás tükrében aligha. Mert ez is újabb katonai tömbök formálódását vetíti előre. Mint ahogyan a kínai, a mongóliai, az indiai és a többi ország katonájának mai Vörös téri masírozása szintén lehet ennek jele. Ezért szép szavak, indítványok ugyan a jövőben is bizonyára elhangzanak majd a tömegek megnyugtatására, valójában sem az egyik, sem a másik oldal nem igazán fog teret adni holmi álmodozásnak. Amikor pedig már minden kétséget kizáróan le kell számolni az illúziók maradékával, majd jönnek az ellenfelet, sőt az ellenséget keményen elítélő, a fennkölt igazság nevében fenyegető szólamok.

Ezért én – bár mint mondani szokás: a remény hal meg utoljára – egyaránt óvatosan fogadom a Vörös téri katonák mosolyát, meg a japán és amerikai diplomaták derűs tekintetét. Ne legyen így, de alighanem most is csak annak vagyunk szemtanúi, hogy a régi-új hatalmi pólusok mentén szerveződik újjá a világ, amelyben – mint már annyiszor – a kárvallott szerepét osztják majd ránk. S hogy miért e pesszimizmuson? Arról, továbbra is a moszkvai díszszemle kapcsán, majd holnap...

#

A fotók forrása: orosz védelmi minisztérium honlapja, Postimees (Alekszander Zemljanyicsenko/AP, illetve a levél: orosz külügyminisztérium.)