Nem folytatható az erőpolitika, amivel mindent uralma alá akar hajtani az országvezető!

„Az ország nem olyan, amilyennek ismerjük” – jelentette ki letörten Orbán famulusa, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének birtokosa, Bayer Zsolt, a Hír párttévé október 14-i, esti, Sajtóklub nevű adásában. Természetesen, az előző napi önkormányzati választások tapasztalata indította erre, a számára lehangoló következtetésre az igen gyakran mosdatlan szájú véleményvezért. Pető Pétert, a kormány politikájával szemben álló újságírót egyetértően idézve azt is mondta:

A szélsőséges kifejezéseiről elhíresült publicista saját oldala szemszögéből kifejezetten vereségként értékelte, hogy a kormányzó Fidesz–KDNP jelöltjeire hozzávetőleg 1,8 millió szavazatot adtak le, s az ellenzékiekre immár 1,4 milliót. Késő este volt, ezért nem kellett attól tartani, hogy a falusi–kisvárosi törzsszavazók meghökkennek a búskomor hangvételtől, ami szöges ellentétben állt azzal, amit a Kossuth pártállami rádióból, a zenei adók hírblokkjaiból egész nap hallanak, s amit a megyei lapokból olvasnak. Engem például a hétfő reggel Kabán talált, és a szebb napokat is látott Hajdú-bihari Napló címlapján az fogadott: „Újra tarolt megyénkben a Fidesz–KDNP”.

A kormánypárti rádiókat – mert a Budapesttől kétszáz kilométerre lévő kisvárosban csak olyan adók foghatók a konyhában, meg a gépkocsiban, amelyekből az Orbáni propaganda zúdul a hallgatókra – az a Fidesz-propagandisták által uralt MTI által terjesztett megközelítés jellemezte, hogy „A Fidesz-KDNP továbbra is a legerősebb pártszövetség Magyarországon”. De akkor meg mire fel a jó Bayer úr búskomorsága? – gondolták volna sokan a vidéki rokonságból, ha hallották volna őt ezen a késői órán. De mert másnap mindig és szinte mindenkinek hajnalban, legalábbis kora reggel kell kelnie, szerencsére nem fenyegeti és most sem fenyegette őket a meghasonlás veszélye. Így aztán megint csak a magam számára rögzíthettem, hogy van némi ellentmondás a valóság, a valóságnak a tömeg számára történő értelmezése, illetve a stúdióban a szűkebb kör számára tépelődők mondatai között. Ezekből ugyanis megtudhatta a kormánypárti vidéki értelmiség is, hogy

A kérdések folytathatók azzal, hogy „Mi történt vidéken, ahol a 23 megyei jogú várost immár 11 ellenzéki polgármester vezeti? Mi zajlott le az emberek tömegeinek lelkében Budapesten, ahol Karácsony Gergely személyében mostantól a főpolgármesteri székben, a közvetlen választás miatt, a legnagyobb felhatalmazású magyarországi politikus ül? Ráadásul a 23 kerületből 14 élére szintén ellenzéki vezetőt választottak, s olyan, Fideszesnek számító, bázisok vesztek el a kormányzók számára, mint az I., a II., a III., a VIII. kerület, meg a többi.”

A válaszok folyamatosan születnek meg, de a már megszületettek fölött sem időznék el. Nézzük inkább, milyen tanulságokat kínál a helyzet a jövőre nézve, függetlenül attól, hogy az országot kormányzó erők, avagy az ellenzékiek vonják-e le a következtetéseket egy olyan program érdekében, aminek révén boldogabb Magyarország születhetne!

1.) Aki csupán a pártok köré tömörülő klientúrának akar kedvezni, hosszú távon vesztes lesz. Ennek jegyében a Fidesz-nek és az ellenzék önkormányzatokban pozícióhoz jutott képviselőinek meg kell érteniük, hogy lejárt a (nagy) mutyizások ideje. A közösség egészét kell szolgálniuk a közpénzeknek!

2.) Az ellenzéknek komolyan tanulmányoznia kell, hogy milyen kedvező változásokat tapasztaltak a kisvárosokban, a falvakban élők az elmúlt években! Ne becsüljük le, hogy rendezettebbé vált a főterek, az utcák képe sok-sok településen! Meg kell érteni, milyen pozitív szerepet játszanak sok helyen a közművelődésben ténykedők, a pedagógusok, a papok a közösségi élményteremtésben! Ez ugyanis az identitás, az önbecsülés erősödésben jelenik meg, s végső soron az államhoz való kötődésben kamatozik, hiszen a fesztiválok, a kiállítások, a kulturális körök működtetése nagyrészt állami pénzekből valósul meg. Ennek hasznát aztán a kormányzó párt élvezi a választásokon, amit a megyei és a helyi lapok, a vidéken elsősorban hallgatott és nézett országos rádió- és tévéadások nem csak a politikai, hanem a főző és más szórakoztató magazin műsoraikkal is felerősítenek.

3.) A közt foglalkoztató kérdések nyíltabb megbeszélésére van szükség! Nem lehet büntetlenül a szőnyeg alá söpörni azokat a témákat, amelyek az embereket foglalkoztatják! A Hír Tv kormánypárti megmondó emberei is szóltak erről az adásban, amikor elhangzott, hogy „Felül kell vizsgálni, helyes-e a Fideszen belüli, az emberek sokaságát foglalkoztató kérdésekről való viták lefojtása, mint például a klímaválság, a környezetvédelem!” Azzal egészítem ezt ki, amit a Fidesz szeptember 29-ei kongresszusáról írt, a „Féljen, aki nincs Orbánnal! című cikkemben szóvá tettem: „Orbán Viktor érzékelhetően csak olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek közvetlen nagypolitikai vetületük van”. Tízéves programjában mindössze öt témát tárt a nyilvánosság elé. Közülük négy nemzetközi vonatkozású volt, s csupán egy hazai: a szegénység, ezen belül a cigányság helyzete. Ezzel szemben, itt csupán felsorolásszerűen emlékeztetve az általam javasolt kérdéskörökre, az alábbiakat is meg kell(ene) beszélni (!) a társadalommal:

Mindehhez egészséges politikai közhangulatra is szükség lenne, ám ma még beláthatatlan, hogy a pártok képesek lesznek-e ennek kialakítására. Mindenekelőtt a Fidesz és vezetőjének erőfitogtatásával azonnal fel kellene hagyni! Előző „Orbán máris támad” című, a választások után, vasárnap, késő este elmondott beszéddel foglalkozó írásomban annak a feltételezésemnek adtam hangot, hogy a harcias országvezető „Szembefordítja egymással az alkalmi szövetségeseket  a baloldali bélyeggel, ami kommunistázásba csaphat át.” Mindenekelőtt tehát Orbán Viktornak kellene változnia. Nem folytatható az erőpolitika, amivel mindent uralma alá akar hajtani! Abban az országban, ahol olyan jelentős befolyása van az ellenzéknek, mint ami most kialakult az önkormányzatokban, a velük politikailag szemben álló kormány nem szankcionálhatja emiatt a lakosság csaknem felét.

Említett cikkem második részében oda lyukadtam ki: ugyanannak a kapitalista rendszernek kétfajta jobboldali képviselői gyakorolják a politikai-gazdasági hatalmat Magyarországon. A szélsőjobboldali, autoriter, sőt diktatórikus hatalomgyakorláshoz vonzódó Fidesz-KDNP, illetve a tényleges demokrácia hívének mutatkozó, mérsékelt jobboldali pártformációk, amelyeknek persze semmi közül nincs a társadalmi értelemben vett baloldalisághoz. A kétosztatú politikai váltógazdasági rendszer viszont bizonyos folytonosságot, együttműködést feltételezne főleg a váltások időszakában, de az említett önkormányzati sokszínűség miatt a hétköznapokon is.

Ehhez képest tegnap este azt érzékeltem, hogy Orbán szócsövei a Hír Tv stúdiójában még nem egészen értették meg ennek jelentőségét. Bár maguk is arra a következtetésre jutottak: meg kell békülni a két erőre szűkülő – az ő szóhasználatukban, a dichotómiára épülő – gyakorlattal, fogalmazásmódjuk gyakran még az előző hetek, évek konfrontatív beidegződéseit tükrözte. Kevésbé vehemensen ugyan, mint a választások előtt, de azért volt ott patkányozás, szennycsatornázás, lumpenezés, drogosozás, Sorosozás, hamiskártyásozás, szatócsboltosozás, szivárványtársaságosozás, urbánus–népi ellentétesezés. És persze migránsozás is egy meglepő fordulattal: immár az EU-ból érkezett, legálisan itt élő, az önkormányzati választásokon szavazókat kezdték kárhoztatni, mintegy rábökve az uszítás újabb lehetséges célpontjaira.

Láthatóan az útkeresés állapotában vannak a Fidesz-nél ugyanúgy, mint a másik oldalon. Magam – a régi mondás jegyében: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!”– arra figyelmeztettem: az ellenzéknek fel kell készülnie arra a helyzetre, amelyben az eddigieknél is ádázabb lesz a küzdelem. Mindenekelőtt azt ajánlottam: nézzenek már szembe azzal, hogy milyen értékeket is követnek valójában. Ne hazudják magukat baloldalinak, mert ezt Orbán és társasága kíméletlenül ellenük fogja fordítani! Emellett az alkotmánymódosítás, a médiatér további szűkítése, a költségvetési pénzek megvonása, illetve osztása is ott van az országot kormányzók fegyvertárában. Ilyesmi járhatott a korábbi, szerintem erényein felül értékelt, SZDSZ-es főpolgármester, Demszky Gábor fejében is, amikor így nyilatkozott a Klubrádióban:

Tegyük hozzá: Demszky az IMF-t is ajánlgatta, mint mentőövet, ami nem is biztos, hogy életszerű. Mindenesetre a belső feszültséget és az eladósodottságot tovább növelő tanácsait óvatosan kezelném. Ugyanakkor Orbánnak és körének végre fel kellene hagynia a minden áron való konfrontációval, s békésebb, együttműködőbb hangra, sőt tettekre kellene váltania. Nem véletlen persze, hogy itt is Orbán Viktor nevét említem, hiszen a kezdeményezés csak tőle jöhet. Egyszerűen azért, mert ő uralja az ország erőforrásait, amelyeket láthatóan annyira szeret önkényesen pazarolni, s mindenekelőtt annak érdekében felhasználni, hogy ez életfogytiglani hatalmat jelentsen számára. Ám amint láttuk október 13-án, vasárnap: van még nála is hatalmasabb erő, amely megtorpanásra késztetheti. Az emberek csendes, a szavazó urnáknál megmutatkozott tiltakozása az ellen, hogy az életüket önkényesen, gyakran ellenükre, ám rájuk hivatkozva akarta átformálni. Kérdés, hogy a tömegek e visszafogott figyelmeztetéséből milyen tanulságot von le. Rálép-e végre a kompromisszumok útjára, avagy még harciasabb énjét engedi szabadjára, minden eddiginél féktelenebbül. #

CÍMKÉP: Orbán Viktor bejelenti a Fidesz–KDNP vereséggel felért győzelmét vezetőtársai körében Fotó: Index, Németh Sz. Péter