Azt sugallta, hogy egyformán felelősök vagyunk a természeti környezet megóvásáért, miközben hallgatott a konkrétumokról.

Először tavaly ütötte át az ingerküszöbömet az államfő újévi beszéde annyira, hogy írjak is róla. „Áder János dörgedelmei” címmel emlékeztem meg a prédikációról, amelyben csak azért nem kaptunk tőle szemrehányást, hogy élünk. 2019. január 1-jén többek között arra intett, hogy összetartó közösségen munkálkodjak. Korholt az elaljasult közbeszéd, a saját felelősségem palástolása, a mindenkin áttörtető magatartásom, az igénytelenségem, az ünnepekből gúnyt űző cinizmusom, a rövidlátó gondolkodásom, sőt a becstelenségem miatt, s mert felelőtlenül kirabolom a környezetet, megmérgezem a vizeinket, szennyezem a levegőt. Az egy évvel ezelőtti köztársasági elnöki beszéd elemzésvázlatát azzal zártam:

Ki-ki döntse el, hogy Áder János szavai nyomán változott-e a világunk! Mindenesetre nekem már annyira elegem lett e várban élősködő, csak a pártját, pontosabban csupán Orbán Viktor és udvartartásának, meg csatlósainak érdekeit kiszolgáló alakból, hogy amikor a Himnusz után elindították az előre rögzített köszöntőt, s megpillantottam az államfő szenvtelen arcát, inkább unokámra csörögtem rá a Skype-on. Így aztán a csillogó szemek, a csengő gyerekhang jelentették számomra a 2020-as év első élményét, nem pedig Áder kifejezéstelen tekintete, és érzelmek nélküli szövegelése.

Csak egy délelőtti telefonhívásból tudtam meg, hogy jól döntöttem. Aztán rá is kerestem a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján a beszédre. Elolvasván, nyilvánvaló volt, hogy az újév első perceiben biztosan dühbe jöttem volna tőle. Először is azért, mert Szabó Zoltán, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Kányádi Sándor, Szabó Magda sorait, vagyis nem kevesebb, mint öt költő és író mondatait használta abban a lassan hömpölygő, mindössze öt percben, hogy leplezze velük szokásos semmit mondását. Másodszor azért, mert miután elalélva dicsérte a valóban csodálatos magyar tájakat, egy ostoba kérdéssort indított el:

Máris mondom: nem, nem és nem. Nem lesz ilyen már holnap sem a magyar táj, mint amilyen tegnap volt. Ahogyan az ember, mióta betette a lábát a Kárpát-medencébe, s bárhová máshová, mindig alakította, változtatta a természetes környezetet erdőirtással, mocsarak lecsapolásával, folyók szabályozásával, a földek felszántásával, tanyák, falvak, városok, üzemek, utak, autópályák, vezetékek építésével. Vagyis a kérdés eleve botorság. Költőinek is mondhatnám, ha nem lenne ennyire szellemtelen…

Ám, ha ennyire telik, hát ennyire. Erre legföljebb rámordulnék, de nem ülnék le a számítógép elé, hogy szóvá tegyem. Az azonban tényleg felhúzott, hogy Áder is azt a marhaságot mantrázta: a mostani nemzedék – alig egyetlen emberöltő alatt – elherdálja az emberiség évezredes, évmilliós örökségét. Nem így van! Egyszerűen mostanság csúcsosodik ki mindaz, amit az előző évezredekben, évszázadokban – különösen az ipari és az élelmiszer-gazdasági forradalom óta tartó időszakban – műveltünk generációról generációra. Bizony ükapáink és ükanyáink, dédszüleink, nagyszüleink alatt is.

Szó se róla, a mi nemzedékünk saját maga, illetve a most bennünket kárhoztató gyerekei kényelmére, nem ritkán kifejezett követelésére (!) szintén megtette a magáét. Az persze egyre kevésbé kérdés, hogy ez a folyamat vezetett oda a klímaügyben, ahol most vagyunk. Ha azonban azt akarják elhitetni velünk, hogy ezt a helyzetet az utóbbi fél évszázad hozta létre, az nem egyszerűn hazugság, hanem egyben olyan hibás kiindulópont, amire aligha épülhet hatékony cselekvés. Hogy mennyire nem, azt Áder János intelmei szintén visszaigazolják. Az államfő, aki kezdettől fogva a környezetvédelmet emelte cselekvési szándékának gyújtópontjába, ezúttal sem jutott tovább annál, hogy általánosságban leszögezze:

Nos, Köztársasági Elnök Úr, Ön csúnya játékot játszik! Azt sugallja, hogy mindannyian egyformán felelősök vagyunk azért, hogy mi történik a természeti környezet megóvásáért. Nem így van.

♦ Nem rajtunk múlik, hogy a kormány az Európai Uniótól a lakóházak hőszigetelésre szánt pénzt a középületeknél használja fel – gyanítom azért, mert az állami beruházásokat könnyebb túláraztatni, és a célzatos közbeszerzésekből egyes érdekcsoportoknak a többletpénzt kiemelni.

♦ Nem rajtunk múlik, hogy hány települést és utcát kötnek be a gázhálózatba, hogy megszüntessék a szénnel, a fával, mit ne mondjak, a rákkeltő anyagokkal telített hulladékokkal való fűtést.

♦ Nem rajtunk múlik, hogy a nemzeti burzsoázia egyes nagyüzemeiben, például a Mátrai Hőerőmű mellé felhúzottban, vagy a már bezárt hulladéktárolókban megakadályozzák-e a mérgesgáz-szivárgásokat.

♦ Nem mi vagyunk azok, akik kiemelt beruházásnak minősítve egy-egy építkezést, lehetetlenné tesszük országos és a helyi természetvédelmi területek megvédését. Nem mi építettük le a környezetvédelmi és építésügyi hatóságokat, hogy az újgazdagok tetszésük szerint grasszáljanak az országban.

♦ Döntő többségünk nem tehet semmit az ellen, hogy a szavakban már-már szentként emlegetett magyar termőföldön az újdonsült földbirtokosok, köztük az oligarchák olthatatlan nyereségvágya miatt az utóbbi egy-két évtizedben olyan mértékűvé vált a műtrágya- és a vegyszerhasználat, hogy az megsemmisüléssel fenyegeti a talaj mikro-élővilágát, kipusztulnak a mezőkön vackoló kisállatok, számottevően meggyérül a rovarállomány, s ennek következtében nem jutnak elég táplálékhoz a madarak…

Áder úr, akinek ehhez apparátusa is van, nyilvánvalóan sok konkrétummal tudná ezt a sort kiegészíteni. De mint ahogy korábban nem, az idén sem volt ehhez bátorsága. Vagy csak egyszerűen, van az a családjának - személyesen Önnek, feleségének, külföldön tanuló gyerekeinek - juttatott többlet állami pénz? Talán tudja is, hogy emiatt már rég nincs hitelük a környezet- és természetvédelmet érintő szavainak. És ezúttal sem volt képes változtatni ezen az állapoton a csupán általánosságok szintjén mozgó buzdításával. Mert most is ugyanolyan képmutató volt, mint amikor egyrészt a nemzet közös céljairól, egységének, erőforrásainak gyarapításáról kenetteljes szavakkal szól, másrészt szemrebbenés nélkül ellen jegyzi például az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelmi apparátusok leépítését, a dolgozók gúzsba kötését szolgáló jogszabályokat, a természetvédelmi előírásokat fellazító törvényeket.

Elnök Úr! Ön rendkívül sajnálatra méltó…#

CÍMKÉP: Áder János a 2020. január 1-jei újévi köszöntője közben. Oldalt a jeltolmács, Weisz Fanni (Képernyőkép a Köztársasági Elnöki Hivatalon elérhető videó alapján) – Az idén sem volt bátorsága ahhoz, hogy konkrétumokkal álljon elő