Mihail Misusztyin orosz kormányfőjelölt, aki a Financial Times-t is lenyűgözte az adózási rendszer elektronizálásával.

Vlagyimir Putyin továbbra is kézben tartja a gyeplőt. Nekem, aki figyelmes műkedvelőként igyekszem követni az Oroszországban zajló történéseket, mindenekelőtt ez jutott eszembe mindarról, ami január 15-én, Moszkvában történt. Aki még nem tudná: a föderáció szokásos, éves gyűlésén az orosz államfő üzenetet intézett az állami és közélet szereplőihez, a törvényhozás, az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, az országos és regionális társadalmi szervezetek, a legnagyobb tömegtájékoztatási eszközök vezetőihez, körülbelül 1300 személyhez. (13:15 - a megadott linkekkel elérhető honlapon angolra is átállíthatók a szövegek.)

A hagyományos eseménynek közvetlenül a pravoszláv új év utánra időzítése szokatlanul korai. Ráadásul az orosz államfő, továbbá a civil és a katonai diplomácia rendkívüli aktivitást tanúsított az elmúlt napokban a közel-keleti és az észak-afrikai válságok kezelésében. A nagygyűlés ilyen körülmények közötti megtartása a sürgető belpolitikai és társadalmi feladatokkal, illetve az alkotmány módosításával összefüggő népi egyeztetés, netalán népszavazás tervével függhet össze. Az orosz államfő határozottan közölte:

Hogy aztán mi teljesül ebből, az még a jövő titka. Mindenesetre ezt követően Putyin négyszemközti munkamegbeszélést folytatott Dmitrij Medvegyev kormányfővel, (15:10), majd találkozott a kormány tagjaival. (16:30) Közölte velük: „Dmitrij Anatoljeviccsel elég részletesen megtárgyaltuk azokat a kérdéseket, amelyek a beszédben felvetődtek. Sok a megválaszolandó kérdés, s ahhoz, amit már korábban elterveztünk, sok mindent kell tennünk. Többek között ennek megfelelő módon kell a munkát megszervezni.”

Az oroszok reménykedhetnek

Medvegyev nem teketóriázott sokat. Könnyedén és magabiztosan – ami azt jelzi, hogy helyzetét rendezettnek tarthatja – azt mondta: „Ilyen körülmények között feltételezem, hogy helyes lenne, ha az Oroszországi Föderáció Alkotmányának 117. paragrafusa alapján a kormány jelenlegi összetételében lemondana.”

A következő lépés: Putyin egyeztetett Mihail Misusztyinnal, a föderáció adóhatóságának vezetőjével, akinek azt javasolta, vállalja el a kormányfői tisztséget. Miután az érintett – aki az elmúlt években a Financial Times-t is lenyűgöző módon valósította meg az oroszországi adózási rendszer elektronikus alapokra helyezését – ezt elfogadta, az államfő a parlament elé terjesztette a javaslatot. (19:10) Gyorsan ki is adták az elnöki rendelkezést, amely szerint Medvegyev és kormánya ügyvezetőként folytatja tevékenységét.(19:15) Putyin megbízást adott az alkotmány módosítását előkészítő 75 tagú munkacsoport létrehozására. (22:00) Érdemes megnézni a foglalkozásokat! Egy biztos, nem a Brüsszelbe tartó vonaton írja egyetlen ember – már aki érti, mire gondolok.

Óraműszerűen peregtek az események, ami önmagában is jelezte az országnak és a világnak, amit a címben és az első mondatban jeleztem: Putyin ura a helyzetnek. Amit pedig mondott, tetszhet az embereknek, akik a kormány átszervezése miatt abban reménykedhetnek, lehet foganatja a nagy ívű terveknek. Az ország vezetője a demográfiai mutatók javítását helyezte a következő évek tennivalóinak középpontjába az ezt elősegítő családpolitikával, a családi jövedelmek jelentős emelésével, egyebek között az anyák támogatásával, nagyszabású egészségügyi és közoktatási program megvalósításával, a pedagógusok, az orvosok fizetésének emelésével, az életkor növelésével, a lakásproblémák enyhítésével.

Mint mondta: a saját technológiai fejlesztésekre kell építeni a jövőt, amelyben a mesterséges intelligenciáé, a genetikai megoldásoké, az új anyagoké, energiaforrásoké lesz a főszerep. Putyin kifejezte meggyőződését, hogy ezen a területen ugyanolyan áttörést érnek el, mint amivel megelőzték a világot  a védelmi-fegyverfejlesztési területen. Ehhez a kutatóknak, akiknek átlagéletkora az évtized közepére negyven év alatt lesz, minden feltételt biztosítani kell, hogy a legambiciózusabb elképzeléseiket is valóra válthassák. Az internethez való hozzáférést pedig az ország egész területén ingyenessé kell tenni!

Erős marad az elnök szerepe

És ez csupán néhány kiragadott példa a programból, amelynek markáns, de nem túlhangsúlyozott része volt Oroszországnak, mint atomnagyhatalomnak a szerepe a stabil világ megteremtésében, amely egyúttal a hazai békés fejlődésnek is feltétele. Aki még ezek után is azt állítja, hogy a putyini rendszert másolja Orbán, ahhoz nekem már nincs több szavam. Pláne, hogy a negyedszázados oroszországi alkotmány átalakítása révén a parlamentnek, az ellenzéki pártoknak nagyobb beleszólást engednének a miniszterelnök-helyettesek, a miniszterek kiválasztásába. Amit viszont a nyugati média nyilván fanyalogva fogad majd: az alkotmányban rögzítenék, hogy az országban ténykedő nemzetközi szervezetekre is vonatkoznának az alkotmány kitételei. Oroszország és hatóságainak vezetői nem lehetnének más államok polgárai. Az elnök jelezte: egyetért azzal, hogy az államfő legfeljebb két cikluson át tölthesse be ezt a tisztséget, de továbbra is erős elnöknek kell vezetnie a köztársaságot.

Az ördög persze a részletekben rejlik. Ám itt még nem tartunk. Továbbra is nyitott kérdés – bár erre vonatkozó feltételezések már felröppentek –, milyen szerepet játszik a jövőben Medvegyev, s miként őrzi meg befolyását mindenekelőtt a fegyveres testületek felett Vlagyimir Putyin. Ugyanis ez dönti el, sikerül-e elérnie azt a célját, amit akkor tűzött ki, amikor Borisz Jelcin zűrös elnöksége után, egy szétesett, elszegényedett, belső polgárháborúkkal szaggatott, az államtól függetlenül működő tolvajvilág, vagyis a maffiaszervezetek által uralt, a főleg amerikai-orosz tőkés-oligarchák alávetettségében vegetáló Oroszországot vett át. Húsz évvel ezelőtt kijelentette: egyszer s mindenkorra véget kell vetni annak, hogy szmúták, azaz zavargások, lázadások, véres események, illetve a vezetőkkel való durva leszámolások kísérjék az oroszországi hatalomváltásokat.

Ennek jegyében kerülte el a bírósági eljárást Jelcin, az első oroszországi államfő, noha volt a fáján rovás bőven. Ma múzeum és szobor őrzi emlékét. De ugyanígy részesült kegyben Jelcin embere, Jurij Luzskov, aki 1992–2010 között vezette Moszkvát, s fővárosi főépítész felesége révén nagyszabású ingatlan panamáknak volt részese. Leváltása után Nyugaton élt, de végül hazatelepülhetett, s birtokán gazdálkodva lótenyésztéssel, méztermeléssel foglalkozott. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából, 2016-ban Vlagyimir Putyin állami kitüntetésben részesítette. Münchenben halt meg szívinfarktusban, műtéti komplikáció következtében. Temetésére 2019 decemberében egyházi rítus szerint került sor a Megváltó Krisztus katedrálisban, a főváros legfőbb pravoszláv templomában. A ma már a hírességeknek fenntartott Novogyevicsi temetőben helyezték végső nyugalomra.

Jó időben jöttek a bejelentések

Amit megérzéseimre is támaszkodva gondolok minderről: az ország irányításának szempontjából több okból is jó időben jött mindez:

♦ Az államfő  immár maga is felvetette az utódlás kérdését. Ezzel a személyét illető találgatásoknak egyrészt elébe ment, másrészt új vágányra is terelte a gondolkodást, s egy időre bizonyára kifogja a szelet az őt támadók vitorlájából a 2021-es parlamenti választások előtt.

♦ Azzal, hogy határozott hangot ütött meg, s ezt mindjárt intézkedések is követték, dinamizálhatja az államapparátusokat, amelyek malmai igen lassan őröltek már a számukra évtizedes nyomasztó-nyugalom időszakában. (Azért lehetett nyomasztó, mert örökké Putyin szoros, személyes számonkérése mellett kellett ténykedniük, ugyanakkor rettegtek attól, hogy a kormányhatározatokat elszabotálják a hatalmas országban a távoli főhivatalnok-kiskirályok, hozzá helyi holdudvarukkal együtt a költségvetési pénzek jelentős részét is lenyúlják.)

♦ Az államfő villámgyors cselekvése egyúttal azt az érzetet keltheti a nagyvárosokban és a távoli vidékeken élő, gyakran a csinovnyikoknak, a banditákként viselkedő nagyvállalkozóknak, a hatóságoknak kiszolgáltatott tömegekben, most talán ismét jobbra fordulnak kissé a dolgok.

♦ Hozzá az elnök maga jelezte mindenkinek: ma nem özönlik el fegyveresek a fővárost, nyugalom van a Kaukázusban, nem úgy, mint 1991-ben. Ha nem akarják, hogy megismétlődjön a Szovjetunió széthullását követő visszaesés, a még orosz ésszel is mindenki számára elképesztő méretű, sokaknak szó szerint a létét fenyegető időszak, akkor előre kell mindenkinek átgondolnia, mi is a teendője ennek érdekében.#

CÍMKÉP: Mihail Misusztyin, az orosz föderáció adóhatóságának vezetője, a kormányfői tisztség várományosa – Putyin egyik célja, amit húsz évvel ezelőtt fogalmazott meg, hogy véget kell vetni a hatalomváltásokat kísérő véres zavargásoknak (Fotó forrása: orosz elnöki honlap)