BEKIÁLTÁS: A kasztosodott Magyarország

A középosztály is felelős a magyar társadalom posványosodásáért a politikai-gazdasági elit mellett.

grecsokrisztianatv2020-09-08.jpg

Akkora a baj, hogy szeptember 8-án már az ATV is fontosnak tartotta felrázni az általában struccként viselkedő, a bármilyen társadalmi betegségről szóló hír hallatán magát megnyugtatni igyekvő törzsnézőjét:

Azok, akiket szinte szentként tiszteltek az MSZP-SZDSZ-kormány időszakában, Horn Gyulától Bokros Lajosig, maguk is hozzájárultak a magyar társadalom mára visszafordíthatatlannak látszó kasztosodásához.

Ez persze tételesen nem így hangzott el az adásban, csupán utalás volt rá a nevek efféle összefüggésben való említésével. Ráadásul a műsorvezető Rónai Egon szerint hasonló beszélgetésre sor került már az Egyenes Beszéd című műsorban. Vagyis már a kezdet kezdetén vissza akarta tuszkolni a szellemet a palackba: mindjárt le is beszélt arról a gondolatról, ami például bennem azonnal feltolult.

De ha így, akkor így. Mindenesetre, nem emlékszem a magyar média elmúlt három évtizedéből olyan markáns, főleg következetesen képviselt, és folyamatosan napirenden tartott megnyilatkozásokra, amelyekből az derült volna ki, hogy már a Kádár-rendszer utolsó éveiben kezdett kialakulni ez az áldatlan állapot, s azóta gyorsuló ütemben szakadt kasztokra a társadalom.

Nyilván figyelmetlen voltam. Viszont tény, hogy kedd este Grecsó Krisztián író azzal szembesítette a közönséget: a mai Magyarországon a fiatalok tömegeitől veszik el annak lehetőségét, hogy megvalósítsák álmaikat. Azt már én teszem hozzá: Orbán Viktor csak bevégezte ezt a gyalázatosságot, s hogy ebben a középosztály gyakorlatilag egésze az elejétől a politikai elit partnere volt. Már jóval Orbán előtt maga is elősegítette, helyenként egyenesen kikövetelte a szegregált oktatási rendszert, minden bajok legfőbb okozóját. Anélkül persze, hogy a többség tudta volna, mi fán terem ez a micsoda.

Hogy is tudhatta volna, hiszen sem a szavakban népboldogításra szerveződött pártok, sem a média meghatározó alakjai nem verték éjjel-nappal a dobokat. Ebben talán a főszereplők családi érintettségének is szerepe lehetett. Esetleg az immár eljött a minden világok legjobbika bigott hitének. Vagy a cinizmusnak. Esetleg a restségnek... Akárhogy, de ott tartunk, hogy a mindezek következtében kialakult helyzet a közép nagy részének utódait is kezdi bedarálni.

Egészen a legutóbbi évekig a legtöbben azt gondolták, velük nem történhet meg, ami a lúzerekkel.

Ehhez képest ma már szinte mindenki fizeti az árát annak, hogy a magyar társadalom bénult állapotba került. Mert szerintem a szegregáltság kórjának pusztítása az egyik fő oka a szolgáltatások, az egészségügyi és a szociális ellátás személyi feltételeinek drámai romlásának. Amire persze a  kőgazdagok legyintenek. Ma még. Mert ők sem mindig kerülhetik ki a hétköznapi viszonyok elposványosodását. Nekik is óhatatlanul érintkezniük kell a mindennapi kapcsolatokban egyre bárdolatlanabbnak, frusztráltabbnak, a környezet iránt egészen közönyösnek, vagy éppen az önpusztításig agresszívnek mutatkozó pórnéppel.

Számokkal ezúttal nem állok elő. A számok ugyanis ott vannak a magyar társadalom mélyének állapotát kendőzetlenül feltáró szociológusok kisebb könyvtárt megtöltő tanulmányaiban, köteteiben. Ferge Zsuzsa, Andorka Rudolf, Bass László, Havasi Éva, Ladányi János, Márton Izabella, Spéder Zsolt és mások fémjelzik a listát. Néhány közgazdász, történész szintén megkongatta a vészharangot a tudomány elefántcsonttornyaiban már évtizedekkel ezelőtt.

Ám ahogy elnéztem, a társadalom egészéért felelősséget érző kutatók közös sorsa, hogy a magukat baloldalinak nevező formációk sem igazán keresték és keresik velük a kapcsolatot.

Ha ez a múltban mégis megtörtént olykor, mint a Gyurcsány-kormány idején Ferge Zsuzsa akadémikussal, szakítás lett a vége. Hamar kiderült, hogy csak a nevére volt szükség nem a javaslataira. A mostani kormányzók pedig már a látszatra sem adnak. Egyenesen politikájuk alfájává és ómegájává tették a társadalom kiváltságosakra és kiszolgáltatottakra roppantását.

És ez így is marad mindaddig, amíg a többség nem érti meg, hogy amíg a mégoly lelkesítő megmozdulások, amelyeknek olykor Budapesten szemtanúi vagy részesei vagyunk, nem jutnak el az alapkérdések feltevéséig, sőt kiélezéséig, addig azok csupán az eliten, a felső középosztályon belüli hatalmi pozíciók megtartását, illetve az átrendezést szolgálják egyeseknek szimpatikusabb, másoknak kevésbé elfogadható eszmék jegyében.

Éber Márk Áron nemrég megjelent könyvének alcímére utalva: amíg nem a félperifériás magyar társadalom cseppformájú osztályszerkezete felől közelít az oroszlánkörmeit próbálgató fiatal értelmiség az országot szétfeszítő ellentmondásokhoz, addig a lényeget tekintve ez az állapot marad fenn. Minden más, ami innen van, csupán illúziókeltés. A társadalom egészétől elszigetelt, a társadalmi cseppformáció felső, elnyúló, felfelé egyre szűkebb részén az érvényesülésért küzdő kisebb csoportoknak, rétegeknek a (tőkés) rendszeren belüli, egymással szembeni érdekérvényesítő képességének próbája, semmi több. #

CÍMKÉP: Grecsó Krisztián szerint már tíz-tizenöt évvel ezelőtt elkezdett lefelé szivárogni az az üzenet, hogy ahová születtél, maradj ott… (Képernyőkép: ATV Esti Egyenleg, 2020. 09. 08.)