„Most mindenki azon háborog, azok is, akik nem tudnak egy szót sem oroszul, hogy Orbán Viktor tolmácsa nem azt fordította, amit a főnök mond, hanem rögtönzött” – kezdte a jónevű újságíró eszmefuttatását arról a valóban meghökkentő helyzetről, amit még az orosz állami televízió december 30-ai, vasárnap esti Moszkva, Kreml, Putyin című műsorának riportere is dokumentált:

a magyar miniszterelnök tolmácsa enyhén szólva felszínesen, esetenként kifejezetten elnagyolva, az orosz államfő árnyalt fenntartásait figyelmen kívül hagyva fordította Vlagyimir Putyin mondatait Orbán Viktor számára.

Az interneten általam olvasott szövegek egyikében-másikában előkerült, hogy szerzője ugyan nem ismerheti a részleteket, ez azonban nem akadályozta abban, hogy véleményezze az ügyet. Megbocsásson mindenki, de ez a piaci kofák szintje. Egyébként az idézett kolléga maga is fabulálni kezdett arról, mi lehetett a sorozatos ferdítések oka. Feltevéseiben egészen odáig jutott, hogy a tolmács „volt az egyetlen, aki rájött, hogy nem is Putyinnal ül szemben, hanem az egyik klónjával és úgy gondolta, inkább azt mondja, amit a drága miniszterelnökünk hallani akar.” Igaz, ezt maga is „félig meddig vicc”-nek minősítette. De csak félig-meddig, tehát

mindent egybe vetve maga is gyarapította a konteózók népes táborát.

Ezt követően – sokakhoz hasonlóan – annak a nézetének adott hangot, hogy maga a tolmács is megszólalhatna. Következésképp, ő is tisztázhatná a nyilvánosság előtt, miért történt, ami történt. Különös módon, csupán a legkézenfekvőbbet nem vetette föl a tapasztalt kolléga: a tolmács talán nem is nyilatkozhat, mert esetleg ez áll a szerződésében. Persze, ha már mindez megtörtént, a közvélemény okkal várhatna magyarázatot. De nem a tolmácstól.

Ha ugyanis emlékeztem nem csal, és a tekintetben nem igen csal, a tolmácsok, köztük mindenekelőtt a politikusokéi, legfeljebb pályájuk végén, akkor is szőrmentén szokták közzétenni emlékirataikat – már ha közzéteszik. Munkájukra ugyanis a legteljesebb titoktartás vonatkozik, ami nyilvánvalóan megbízhatóságuk alfája és ómegája. Ez a beszélgetések körülményeire és az elhangozottakra egyaránt vonatkozik. Egyébként pedig egészen biztosan maguk sincsenek minden részletbe beavatva. Így egyes újságíróktól, az internet népétől eltérően sokkal felelősségteljesebbek annál, hogy azzal álljanak elő, mi járhat a megbízóik fejében.#

KDL