1386. BEKIÁLTÁS: Trump szerint veszélyben az európai civilizáció
CÍMKÉP: Az elkerülhetetlennel való, már-már kétségbeesett szembenézés ösztönözhette a jelenlegi amerikai elnököt és a mögötte állókat arra, hogy a nemrég napvilágra került Stratégiában kendőzetlenül, sőt agresszív módon felhívják a figyelmet arra: a demokratizmusát és gazdasági erejét veszítő Európának és Európában menteni kell, ami menthető, mert az Egyesült Államok által vezetett nyugati világ egésze kerül hátrányos helyzetbe Európa centrumszerepének megszűnésével. Úgy látják: ha az itteni vezetők nem változtatnak többek között az Oroszországgal kapcsolatos politikájukon, az illegális bevándorláshoz való viszonyukon, az akár az USA-ra is végzetesen hathat.
Értem én, hogy bírálói szerint inkább külpolitikai célok gyűjteménye, nem pedig hagyományos értelemben vett távlati terv Az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiája (National Security Strategy of the United States of America, November 2025 – a továbbiakban: Stratégia) címet viselő dokumentum. De azért azzal mégsem lehet elintézni, hogy
egy hatalmi mámortól megittasodott, narcisztikus személy, azaz Donald Trump elnök agyszüleménye lenne – miként többen nyilatkoztak róla.
Hogy mi sokkolhatja a neoliberális „vallás” jegyében, a neoliberális tőkés köröket képviselő nyugat-európai vezetőket és elemzőket? Ahogy én látom: képtelenek szembe nézni azzal, hogy zátonyra futott a „Világ tőkései egyesüljetek!” kimondva-kimondatlan jelszó alatt elgondolt világkormányzási rögeszme, amivel a Trump-adminisztráció szembesíti őket. Pedig lett volna idő a felocsúdásra. Samuel P. Huntington 1993-ban, a Foreign Affairs folyóiratban közölt, „A civilizációk összecsapása” című tanulmányában, majd 1996-ban egy vaskos, a világrend átalakulását is a címbe foglalt kötetben, Vlagyimir Putyint és Hszi Csin-pinget is jóval megelőzve, rámutatott arra:
„A történelem folyamán először fordul elő, hogy a világpolitika egyszerre sokpólusú és sokcivilizációjú; a modernizáció nem azonos a nyugatiasodással, és semmilyen értelemben nem vezet egyetemes civilizációhoz, illetve a nem nyugati társadalmak nyugatiasodásához.”
Ennek a gazdasági összetevőkkel erőteljesen megspékelt folyamatnak a részeként következett be, illetve zajlik a Nyugat, mindenekelőtt a kontinentális Európa térvesztése, illetve az Indiai–Csendes-óceáni térség felemelkedése. Miként a Stratégiában is szerepel: „A kontinentális Európa veszít a globális GDP-ből – az 1990-es 25 százalékról mára 14 százalékra csökkent részaránya – részben a kreativitást és a szorgalmat aláásó nemzeti és transznacionális szabályozások miatt”. Ezzel szemben, szintén a Trump nevével fémjelzett dokumentumban az is olvasható, hogy „Az Indiai–Csendes-óceáni térség nominálisan a világ GDP-jének egyharmadát, vásárlóerő-paritáson (PPP) pedig csaknem a felét adja. Ez az arány biztosan növekedni fog a 21. században”.
Az USA szemszögéből ez azért lehet nyugtalanító, mert az Egyesült Államok által vezetett nyugati világ egésze kerül hátrányos helyzetbe Európa centrumszerepének megszűnésével. Ezért, nézetem szerint, az elkerülhetetlennel való, már-már kétségbeesett szembenézés ösztönözhette a jelenlegi amerikai elnököt és a mögötte állókat arra, hogy kendőzetlenül, sőt agresszív módon felhívják a figyelmet arra: menteni kell, ami menthető. Ennek jegyében, a Stratégiának a Mit akarunk a világban és mit várunk tőle? című alfejezetében többek között így fogalmaznak:
(…) • Azt akarjuk biztosítani, hogy a nyugati félteke viszonylag stabil maradjon és elég jól kormányzott ahhoz, hogy megakadályozza és visszaszorítsa a tömeges migrációt az Egyesült Államokba; egy olyan féltekét akarunk, amelynek kormányai együttműködnek velünk a kábítószer-terroristákkal, a kartellekkel és más nemzetközi bűnszervezetekkel szemben; egy olyan féltekét akarunk, amely mentes marad az ellenséges külföldieknek a kulcsfontosságú vállalataink tulajdonosi körébe való behatolásától, és amely támogatja a kritikus ellátási láncokat; és biztosítja a kulcsfontosságú stratégiai termékekhez való folyamatos hozzáférésünket. Más szóval, a Monroe-doktrína „Trump-kiegészítését” fogjuk érvényesíteni és kierőszakolni.
• Meg akarjuk állítani és visszafordítani a külföldi szereplők által okozott folyamatos károkat az amerikai gazdaságra, miközben megőrizzük az Indiai–Csendes-óceáni szabad és nyitott térséget, a hajózás szabadságát minden kulcsfontosságú tengeri útvonalon, és a biztonságos és megbízható ellátási láncokat, valamint a kritikus anyagokhoz való hozzáférést;
• Támogatni akarjuk szövetségeseinket Európa szabadságának és biztonságának megőrzésében, miközben Európa helyreállítja civilizációs önbizalmát és nyugati identitását; (…)
A Stratégiában rögzítettek szerint a kormányon lévő washingtoni körök úgy látják, hogy a kontinentális Európa gazdasági hanyatlását tetézi az európai civilizáció megrendülése. Az Európai Unió és más transznacionális szervezetek aláássák a politikai szabadságot és a szuverenitást a kontinenst átalakító és viszályokat szító migrációs politikák, a szólásszabadság korlátozása, a politikai ellenzék elnyomása, a születési ráta csökkenése, valamint a nemzeti identitás és az önbizalom elvesztése révén. „Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a kontinens 20 éven, vagy kevesebb időn belül felismerhetetlenné válik – olvasható Az európai nagyság előmozdítása című alfejezetben. Baljós feltételezése szerint:
„korántsem nyilvánvaló, hogy bizonyos európai országoknak lesz-e elég erős gazdaságuk és hadseregük ahhoz, hogy megbízható szövetségesek maradjanak. (…) Azt akarjuk, hogy Európa európai maradjon, visszanyerje civilizációs önbizalmát, és felhagyjon a kudarcot vallott, fojtogató szabályozási törekvésekkel. (…) Hosszú távon, legkésőbb néhány évtizeden belül, több mint valószínű, hogy bizonyos NATO-tag országok lakosságában többségbe kerülnek a nem európaiak. Nyitott kérdés, hogy vajon ugyanúgy tekintenek-e majd a világban elfoglalt helyükre, vagy az Egyesült Államokkal kötött szövetségükre, mint azok, akik aláírták a NATO Alapokmányát?
Kemény szavak, amelyek benyomásom szerint a dokumentum itthoni értelmezésben nem kapnak elég nyomatékot. Idehaza egyes elemzők, szószátyár influenszerek, internetes tartalomgyártók azon is csupán mosolyognak, sőt felháborodnak, hogy a jelenlegi washingtoni adminisztráció szerint kulcskérdés az eurázsiai szárazföld stratégiai stabilitásának helyreállítása. A Fehér Ház szerint ennek érdekében az Oroszország és az európai államok közötti konfliktust mérsékelni kell, többek között azért is, hogy Ukrajnának a háború utáni újjáépítése lehetővé váljék, egyébként nem fog fennmaradni életképes államként.
Nyilvánvaló, hogy mindezt nem úgymond Európa népei, s főleg nem az oroszországi lakosság iránti aggodalom fogalmaztatja meg az amerikai kormánnyal. Miként a dokumentum minden mondata mögött meghúzódik, és tételesen is olvasható többek között Donald Trump bevezetőjében: „Minden, amit teszünk, az Amerika az első felfogás jegyében tesszük”. Az Amerikai Egyesült Államoknak erős Európára van szüksége, amellyel együtt sikeresen helyt állhat a gazdasági versenyben, „és amely velünk együttműködve megakadályozza, hogy bármely ellenség uralja Európát.” Ám az európai szellemiség újjáéledéséhez úgymond segíteni kell Európát abban, hogy „korrigálja jelenlegi pályáját”. A Stratégia szerint e tekintetben a Trump-adminisztráció optimista, mert növekszik „a hazafias európai pártok” befolyása.
Sokak számára bizonyára illúzióromboló mindez. Ám, akik azt állítják, hogy egy beteg személyiség realitásoktól elrugaszkodott víziója az USA most meghirdetett stratégiája, a benne lévő állításokat vesse össze Huntingtonnak már a kilencvenes évek közepén megfogalmazott kijelentésével: „A világ eseményeinek főszereplői továbbra is a nemzetállamok”, merthogy „Az emberek az elődök, a vallás, a nyelv, a történelem, az értékek, a szokások és intézmények fogalmaival határozzák meg magukat. Kulturális csoportokkal azonosulnak: törzsekkel, etnikai, vallási közösségekkel, nemzetekkel, és, a legtágabb szinten, civilizációkkal”.
Akármi is a vélemény magáról Trumpról, a nevéhez kötődő intézkedésekről, azt nem állíthatja hitelesen senki, hogy a jelenlegi washingtoni adminisztráció világhoz való viszonyának ne lennének elméleti alapjai. Számos, más munka mellett – amelyekbe a Bekiáltásban Ferber Katalin gazdaságtörténész a „Trump kormányzási koncepciójának három pillére” című, 2025. április 8-án közölt cikke adott betekintést – Huntingtonnak, a Harvard Egyetem 2008-ban elhunyt professzorának alábbi megállapítását is érdemes figyelembe venni:
„A Nyugat életben maradásának feltétele az, hogy az amerikaiak megerősítsék amerikai identitásukat, a nyugatiak pedig elfogadják, hogy civilizációjuk egyedi, de nem egyetemes; ezért összefognak, hogy azt megújítsák és megőrizzék a nem nyugati társadalmak felől érkező kihívásokkal szemben. A civilizációk világháborújának elkerülése azon múlik, hogy a világ vezetői elfogadják-e a világpolitika sokcivilizációs jellegét, és együtt tudnak-e működni annak fenntartásában.”
Ehhez képest, az úgynevezett egyesített globalista tőkés erőknek a világ nyugati értékrend alapján, mindenekelőtt a Nyugat érdekében való kormányzásához rögeszmésen ragaszkodók – köztük az alapvetően a Washingtonhoz, a New Yorkhoz kötődő pénzarisztokráciának az európai intézményekbe, az európai államok vezetői székeibe beültetett képviselői és a nekik csápolók – még mindig abban bíznak, hogy legfeljebb három évet kell kihúzni, s Trump letűnésével helyre áll az általuk elképzelt felsőbbrendűségre alapuló világrend.
Mondatról mondatra áttanulmányozva a Stratégiát, amelyből – megpróbálván leküzdeni a bennem is feltörő ellenérzéseket – itt csak az európaiakat közvetlenül érintő részeket emeltem ki, azokat is csupán utalásszerűen. Ám Európának a világban való leértékelődését – amiről a Bekiáltás olvasója többször is képet alkothatott azokból a cikkekből, amelyekben Böröcz Józsefnek, az amerikai Johns Hopkins University immár emeritus professzorának ezzel kapcsolatos kutatásait ismertettem – a Stratégia azzal is érzékelteti, hogy amíg Ázsia öt és fél oldalt kapott benne, Európa csak két és felet, s ebben is viszonylag bőven és az együttműködési készség szükségességét hangsúlyozva (!) az Oroszországhoz, illetve az Ukrajnához való viszony taglalása. Igaz, a nyugati félteke kérdéseivel további három és fél oldal foglalkozik a dokumentumban, de ennek szemléletmódja, érthetően, nem Európa központú. (A Közel-Kelet 2 oldalt, Afrika egy felet kapott a Stratégiában, a borítót leszámítva tehát a szerzők 18 oldalon taglalják, hogy mit akar tenni az USA a világban, és mit vár el tőle (!), milyen eszközei vannak a prioritások érvényesítésére.) Mindez, szerintem, arra kell intsen, hogy
mielőtt valaki a szövegösszefüggésből kiragadott, célzatos sugalmazások alapján, érzelmi alapon vetné el a trumpi meggondolásokat, az egész helyzetértékelés és érvrendszer ismeretében mérlegeljen!
Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az USA érdekeinek elsőbbsége mellett, amit más elnökök után Trump is a Make America Great Again (MAGA – Tedd újra naggyá Amerikát!) szlogennel fejez ki, olyan program van előttünk, amelynek szerzői fel akarták rázni azokat, akik még mindig arról álmodoznak, hogy feltámasztható a Nyugat mára sok tekintetben letűnt hegemóniája, amelynek a trumpisták szerint meghatározó vonása volt, hogy az Egyesült Államok az utóbbi évtizedekben „az egész világrendet Atlaszként támasztotta alá”.
Mostanra azonban egyértelművé vált, – s erre hívja fel a figyelmet a Stratégia is –, hogy a világ többpólusúvá válásának, a „béke útján történő átrendeződés”-nek nincs alternatívája, egyébként elkerülhetetlen a III. világháború. Ebből azonban nem következik, hogy Washington feladná az erőpolitikát, az erőltetett ütemű fegyverkezést. Mi több, a békét is az erő révén akarja megteremteni, garantálni. Ez fejeződik ki a IV. fejezetben, a nemzeti érdek körülírása után másodikként kiemelt, a „Béke az erő révén” jelszóba sűrített gondolatban. Miként az ukrajnai rendezés washingtoni forgatókönyvét is ez a szlogen fémjelzi.
A koncepció készítői – ahogyan az USA történetének minden hasonló doktrínájának meghirdetői, a gazdasági erőfölényt szankciókkal, állami támogatásokkal, felvásárlásokkal, vámpolitikával, a külföldi tőke vonzásával, a versenytársak ellehetetlenítésével kívánják elérni, illetve ehhez kapcsolódva az amerikai értékrendet, szellemiséget, ethoszt „puha hatalmi” eszközökkel – filmekkel, zenével, fesztiválokkal, médiumokon keresztül, oktatási programokkal – közvetíteni. Ám mindezt, velük azonos súllyal, egyre modernebb fegyverekkel, erőteljes hadseregfejlesztéssel kívánják nyomatékosítani. Jól jelzi ezt, hogy a fedőlappal együtt 33 oldalas Stratégiában a military (katonai, hadi, harcias) kifejezés és a vele alkotott szóösszetételek 34 alkalommal, a defense (védelem) 26-szor, a war (háború) 17-szer, a strong (erős) 10-szer, a force (erő, kényszerítés) 6-szor, a NATO 5-ször, vagyis együttesen 98-szor fordul elő. Átlagosan minden oldalra három ilyen kifejezés jut!
Hogy mi lesz mindebből, az még a jövő zenéje. Mindenesetre, itt az ideje a sokféle illúzióval való szembenézésnek, az azoktól való megszabadulásnak! Már, ha valaki komolyan akarja venni önmagát…
Kabai Domokos Lajos
