„2035-re szabadulna meg a Tisza az orosz energiafüggőségtől, felülvizsgálnák Paks II-t” – olvasom a kiegyensúlyozottságával hivalkodó, mégis az új megváltó közéleti szerepvállalásának első pillanatától Magyar Péter mellett kampányoló Klubrádió internetes oldalán annak apropóján, hogy a pártvezető bemutatta a Fidesz kihívójának programját. Ám legyen, de van egy tiszteletteljes kérdésem:

Mi lesz a következménye az immár csak a Nyugattól való energiafüggőségnek?

Ugyebár, a Nyugatról irányított rendszerváltoztatás sokkoló következményei – köztük a 90-es évek elején a másfél millió munkanélküli, a magyar élelmiszer-gazdaság, az ipar nyilvánvalóan teljesítőképes részeinek letarolása és a gyakorlatilag totálissá vált piacszerzés, vagyis a profit nagy részének az országból való folyamatos kitalicskázása, a versenyképes munkaerő- és agyelszívás – után, épeszű ember nem hiheti, hogy a tőkeérdeknek alárendelt külföldi cégek és az azoktól függő nyugati intézmények és politikusok nem a saját malmukra hajtják majd a vizet, s nem használják ki a kiszolgáltatott helyzetbe hozott országokat, társadalmakat?

Ehhez képest nagyon is kezd zavarni, hogy az árakról, az egymással összefonódott norvég, amerikai, brit stb. energetikai cégeknek való egyoldalú kitettség következményeiről hallgatnak a boldog jövőt ígérők. Mint ahogy arról sem esik szó, hogy az USA részben ma is az oroszoktól veszi az atomerőművi fűtőelemeket, meg a platinát, meg a… Hogy a zavartalan űregyüttműködésről ne is beszéljek.

No és, ki fogja elszállítani Magyarországról és mennyiért a kiégett, részben katonai célokra hasznosítható fűtőelemeket, s ki fogja tárolni a sugárzó hulladékot, s ez mennyibe fáj majd nekünk? Én ehhez sem értek, de több mint nyugtalanító, hogy az ilyen kérdéseket senki nem tárgyalja nyilvánosan sem pro, sem kontra. Csupán politikai meggondolásokból folyik a mellébeszélés – az általam hallott szakértőké is – és a sunyítás minden oldalon… Merthogy, miért, miért nem – az állítólagos, bár logikusnak látszó, áremelkedés említésén kívül –

ezek a felvetések a mai kormányzó párt vezetőinek érveiből is hiányoznak.

Minthogy e gondolatokat először a Facebook Bekiáltás-ajánló oldalán tettem közzé, az egyik hozzászóló többek között azt vetette fel, hogy „Olcsó az orosz energia, de 2027-től vége. Ha el tudják érni (értsd: a tiszások – KDL), hogy 2035-től legyen csak vége, nyertünk. Hallgattam Kapitány Istvánt Paks 2-ről. Nem betemetni akarják a paksi gödröt, hanem felülvizsgálni a szerződést. Mert ott minden titkosított, és senkinek nincs fogalma arról, mit csinálnak”.

Igencsak megszokott facebookos szokás szerint, a kommentelő nem annyira a poszt felvetésére reagált, hanem más irányba kezdte terelni a szót, aminek a végén a MOL balkáni szerepvállalására, s az ezt szerinte nehezményező amerikai adminisztrációra jutott ki. Csakhogy az orosz féllel kötött megállapodások tényleges tartalmáról a döntéshozókon, s környezetük szűk körén – esetleg egyes külföldi titkosszolgálatokon – kívül aligha tudnak mások. Én biztosan nem, ezért értelmetlennek tartom az árakkal kapcsolatos dilettáns polemizálást. Csupán azt vethettem az oldalam követője ellen, ami a megalapozott híradásokból tudható:

a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos titkolózásnak kézenfekvő korlátai vannak.

Ugyanis az illetékesek jóval korábbi nyilatkozataiból úgy tudom: megállapodások vannak arról, hogy egyes fontos berendezéseket nyugati cégek szállítanak Paksra, értelememszerűen az oroszokkal egyeztetve. Arról már nem is beszélve, hogy minden a bécsi központú Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrzése mellett zajlik, amelynek vezetője a múlt héten, az alapozás megkezdésekor, Magyarországon méltatta a beruházást.

Ennyit az építkezés és a szerelés abszolút titkosságáról, amivel, ha oroszokról van szó, a propagandisták előszeretettel szeretik borzolni a nagyérdemű idegeit. Holott, például a dél-franciaországi Cadarache-ban, most is épül a világ legnagyobb kísérleti fúziós reaktora, amelynek bizonyos, meghatározó elemeit Oroszországban gyártják, s a helyszínen szuperképzettségű oroszok szerelik.

Szóval van némi ellentmondás a politikusoknak a választók agyát mosó üzenetei és a valóság között. E tekintetben a fent jelzett facebookos, egymás melletti elbeszélés szüneteiben olvastam egy orosz internetes újságban, hogy „az Európai Unióba szállított orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) mennyisége januárban történelmi csúcsot ért el, miközben az EU 2027-től teljes tilalmat vezet be az orosz gázra”. Forrásként a TASZSZ hírügynökség összefoglalóját adták meg, megjegyezve, hogy az állítás az európai Bruegel elemzőközpont adatain alapul. Ennek már nem mentem utána, de

ennek alapján is bizton állítható az ismert közhellyel, hogy a világ bonyolultabb annál, mint ahogy azt a tömeg előtt megjelenítik.

Miként – ha már szóba hozta a nevet a kommentelő – Kapitány István  bekapcsolódása a magyar nagypolitikába is felvet kérdéseket. Ugyanis a Tisza gazdaságfejlesztési szakértője, korábban a Royal Dutch Shell holland–angol multinacionális olajvállalat üzemanyagok és kenőanyagok üzletágának Észak- és Latin-Amerikáért felelős elnöke, majd a Shell globális kiskereskedelmi ágazatának 85 ország 45 ezer benzinkútjáért felelő, továbbá közel 500 ezer munkavállalójával rendelkező alelnöke volt.

Ebből az életútból akár az is következhet, hogy ha ő valamit felül akar vizsgáltatni – miként azt a posztomhoz hozzászóló magabiztosan leszögezte –, azt feltehetően azok érdekében teszi, akiknek eddig is vezető alkalmazottja, lobbistája volt. Mi több, egyes állítások szerint, az egyik leányvállalat felügyelő bizottsági tagjaként még ma is az – gondolom, arra az esetre, ha a Tisza még sem nyer. Vagyis, legfeljebb óvatos megállapításokat tehetünk, még az olyan helyzetekben is, amelyekben meglehetősen kézenfekvőnek tűnhetnek fel az összefüggések. Mert a világ nem úgy működik, hogy az egyik oldalon az angyalszerű jók küzdenek a másikon lévő ördögi gonoszok ellen, jóllehet a lelki békéjük érdekében az efféle ámításokra vágynak a tömegek. És meg is kapják őket a hatalmat gyakorlóktól és a hatalomra törőktől, hogy aztán a végén mindig csalódjanak...#

Kabai Domokos Lajos