A Párbeszéd – Zöldek párt február 7-én közölte, hogy nem indul a 2026-os országgyűlési választáson. Szerintük, be kell látni, hogy a mostani politikai helyzetben „az autokrácia lebontásához több kell és más kell. (…) Olyasféle erő, amely nagyban és egységben képes fellépni a történelmi hibákat és bűnöket elkövető, Orbán Viktor vezette állampárttal szemben”. Szó se róla, érteni vélem a torzító választási rendszer miatti csapdahelyzetet – ami, nem mellesleg, a politikai-gazdasági osztály és az azt kiszolgáló értelmiség három évtizedes, külföldi mesterkedésektől sem mentes kufárkodása nyomán alakult ki –, de legalább tudatosítsuk:

itt és most az egyik kvázi egypártrendszer felváltásának előkészítése zajlik egy másik kvázi egypártrendszerrel.

Korábban a parlamenti pártok közül a Momentum és az LMP is jelezte, hogy nem méretteti meg magát. Olybá tűnik fel, mintha megtisztítanák az utat az új megváltóként kezelt, a globalista érdekeket vélhetően inkább kiszolgáló Magyar Péter és pártja, a Tisza előtt a jelenlegi, nagy vonalakban szuverenista felfogású, s az ezt, szerintem, önsorsrontó módon, harsányan képviselő Orbán Viktorral szemben. (Aki esetleg számon kérné rajtam, annak írom: minthogy az évek során többször is foglalkoztam a pávatáncos nemzetközi politizálás, továbbá a hazai nagyburzsoáziának, illetve a középosztályosodó nyárspolgároknak a társadalom peremére szorítottak rovására megnyilvánult bőkezűség hosszú távú következményivel, miközben a külföldi tőke itteni pozíciói sem rendültek meg, ezeket a vonatkozásokat itt és most nem taglalom.)

A globális tőkeérdekek nyugati letéteményeseinek nyilván semmi kifogásuk nincs az ellen, hogy Magyarországon is kialakul az egyre kevésbé teljesítő, a tömegek számára egyre inkább megfizethetetlen, szegregálásra építő oktatási és egészségügyi rendszer, ami több nyugati ország – mindenekelőtt az USA – sajátossága is. (Más kérdés, hogy nálunk, a létezett szocializmus gyakorlata miatt, ez már a középosztályban is elégedetlenséget vált ki, de ez egy bizonyos pontig belügy.) Mások mellett az izraeli kormányfő, Benjámín Netanjáhú ismétlődő és hosszú kormányzási időszakai is igazolják: az sem jelent gondot a régiónkat uralók számára, hogy több választási adok-kapok után ugyanazzal a politikussal kell alkudozniuk.

Ezt Orbán Viktor esetében sem kifogásolták egészen addig, amíg az ő szemszögükből nem kezdett elszabadult hajóágyúként viselkedni a magyarországi miniszterelnök. Kellett tehát egy kezelhetőbb személy! Kapóra jött Magyar Péter megjelenése, akit azonnal helyzetbe is hoztak. Először 2024. február 11-én a Partizánban biztosíttattak neki hosszú adásidőt, majd műsorvezetői kritikától mentes, rendszeres megszólalási lehetőséget a Klubrádióban. Minderre – a hírversenyből adódó kényszer miatt – másoknak is rá kellett mozdulniuk. Ennek nyomán aztán sorra jelezték támogatásukat az új idők fuvallatait mindig elsőként megérző, ismert elemzők, közéleti, szórakoztatóipari, sőt gazdasági szereplők. Most pedig, két év összehangolt, sok pénzt felemésztett kampányolása után eljött az a helyzet is, amikor

rá kell bírni azokat, akik akadályozhatnák a nemes cél elérését – az új messiás mögött felsorakozottak parlamenti többségbe kerülését –, hogy szálljanak ki a választási játszmából.

Ám vádoljanak meg konteózással, összeesküvés-elmélet gyártásával, konspirációs képzelgéssel, nehéz nem arra gondolnom, hogy ez lehet a magyarázata a Párbeszéd – Zöldek mostani, illetve a fent említett pártocskák korábbi döntésének, ami valószínűleg a felszámolódásukhoz vezet. E körben azonban vannak olyan személyek, akiket nem akarnak az út szélén hagyni, vagyis akiket, az esetleges jövőbeni mozgósíthatóságuk érdekében, érdemesnek látszik parkoló pályára tenni. Az értékesebb kádereket a nem sok vizet zavaró nemzetközi szervezetekbe, többek között az ENSZ, az Európai Unió megszámlálhatatlan testületébe, bizottságába, intézményébe delegálni, a kevésbé frekventált személyeket, az álcivil szervezetekbe menteni.

Más kérdés, hogy az eddigi, főleg a washingtoni mélyállami tényezők által kreált, a közvélemény előtt nemes célokkal igazolt, jelentékeny összegekkel fenntartott szervezetek működése idővel az USA kormányzatai számára sem volt átlátható. Ezzel indokolta a Trump-adminisztráció, hogy belenyúl a világot átfogó hálózatba. Visszafogta a finanszírozást, sőt többeket teljesen megfosztott az amerikai központi költségvetési forrásoktól. Persze, eléggé nyilvánvaló, hogy a Donald Trump által képviselt, a 2025 novemberében meghirdetett nemzetbiztonsági stratégia alapján részben ujjászervezik az amerikai puha érdekérvényesítés világrendszerét, tehát a lényeg nem fog változni.

E hálózat előnyeit nálunk is élvezték a rendszerváltoztatás komprádorai, s élvezik az azóta „utógondozásra szorulók” – lett légyenek a politikai, a gazdasági vagy a médiatér meghatározó szereplői. Ahogyan ez most a választási kampányból kiszállt Párbeszéd korábbi ügyvezető társelnökével, egykori és jelenlegi parlamenti képviselővel, Szabó Tímeával is történik. Ugyanis 2025. október 18-án maga jelentette be a Facebook-oldalán, hogy

a jövőben különleges képviselőként (?) irányíthatja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet és diszkrimináció elleni ténykedését.

Az EBESZ már csak azért is alkalmas menedékhely, mert nincs alapokmánya, s ebből következően, enyhén szólva, sajátos meggondolások alapján működik. Nekem például, jó ideje, először az jut eszembe róla, miként asszisztáltak munkatársai az ukrajnai Donyec-medence 2014 és 2022 közötti, több mint 10 ezer civil, köztük száznál bizonyosan több gyerek halálával, ezrek nyomorékká, százezrek földönfutóvá tételévvel járó pusztításához azzal, hogy békemissziózás ürügyén kiépített megfigyelőrendszerükön éveken át katonai adatokat továbbítottak Kijevbe, ahol már évekkel a 2014-es államcsíny előtt a NATO, főleg az USA kormányzatának képviselői instruálták az ukrajnai polgári és katonai intézmények vezetőit, no meg a Soros-alapítvány által finanszírozott médiumok és „civil” szervezetek manipulálták a tömegeket.

Többek között abban az ügyben is, miként kezeljék az eredeti alkotmány értelmében 2004-től, Ukrajnán belüli autonómiát követelő Donyec-medenceiek ellen. Végül, az egyik oldalon, ez torkollott Moszkva 2022 februárjában kezdődött „különleges katonai műveletébe”. Ugyanakkor az ellenoldalon, az Oroszország elleni háborúra való felkészülés jegyében, ez teremtett ürügyet a hatalmas összegeket felemésztő, nyugati fegyverkezésre, mindenekelőtt az amerikai, és részben az európai hadianyag-gyárak bővítésére, kapacitásaik hosszú távú lekötésére. Miként ez a múltban is történt, valójában reagálásként a kapitalista gazdasági válságra, hogy aztán ezt kövesse a többi lépés…

De vissza Szabó Tímeához, aki a Wikipédián olvasható életrajza szerint, nyilván megszolgálta az alighanem diplomáciai státusszal, nem elhanyagolható adómentes juttatással, méltányos költségtérítéssel járó EBESZ-kinevezést! Kezdődött azzal, hogy kommunikáció szakos diplomával nem sokat bíbelődött azzal, hogy a hazai médiavilágban őrlődjék. Brit és amerikai lapoknak, hírügynökségeknek tudósított Magyarországról. Ez egyébként nem kis teljesítmény. Többek között kapcsolatrendszer kellett hozzá. Ez, még ha ölébe is hullott volna, amit nehéz elképzelni, csaknem tökéletes angol nyelvtudást, és sok mást is feltételezett:

ha csak nem különleges státuszban volt, meg kellett felelnie a nagy nyugati médiumok, hírügynökségek által részletesen előírt nyelvi, magatartási előírásainak, a történelmi, a politikai eseményekkel, a nemzetközi szervezetekkel stb. kapcsolatos értékrendi követelményeiknek.

Tudom, miről beszélek, mert birtokomban van a Reuters 1991-es, A-4-es formátumú, 262 oldalas, a tudnivalókkal lexikonszerűen foglalkozó kézikönyve. De még ehhez képest is nagy fordulat volt, amikor a kommunikációs szakot végzett Szabó Tímea a Harvard Egyetem jogi karának (!) egyik kutatóprogramjához került – került! –, először kutatóként, majd kutatásvezetőként. Nyilvános életrajza szerint itt „az ENSZ megbízásából fegyveres konfliktus-megelőzési stratégiákról, illetve sérülékeny csoportok védelméről folytatott kutatásokat”. Ez bizony nem adatik meg akárkinek!

Mindenesetre, tény, hogy kormányzati megrendelésre a nagy amerikai egyetemek mindegyikén folytak, s bizonyára ma is folynak olyan titkos kutatások, amelyek az USA globális szerepének érvényesítéséhez szükséges, országonkénti, régiónkénti helyzetet tárják fel, megalapozva az esetleges erőszakos vagy kevésbé erőszakos beavatkozásokat. Az ilyen projektekről csupán évtizedekkel később, a titkosítás feloldása után szerez tudomást a világ. Magam egyébként egy, még a Szovjetunión belüli Ukrajnával kapcsolatos,

az ukránoknak az ország felbomlasztása érdekében való mozgósításának lehetőségeit taglaló, ötven év elteltével, 2020 táján nyilvánossá tett tanulmánnyal foglalkozó hírből értesültem az USA vezetésének erről a gyakorlatáról.

Feltételezem, hogy akár ilyen jellegű, akár másféle kutatásban vett részt Szabó Timea, erre aligha került volna sor különleges elköteleződés nélkül. Mindenesetre, a harvardi „kiképzést” követően, 2001-ben, három hónapon át Pakisztánban dolgozott az International Rescue Committee nevű „civil” szervezetnél, ahol többek között az afgán menekültek kérdéseivel foglalkozott. Az USA-beli Bostonba visszatérve az afgán konfliktus rendezésével kapcsolatban vizsgálódott. Az amerikai bombázások befejeztével Afganisztánba költözött, ahol, megint csak a Harvard megbízásából, az ENSZ afganisztáni missziójával dolgozott együtt. Feladata az új afgán kormány kapacitásfejlesztésének (?) elősegítése volt. Néhány hónappal később csatlakozott a CARE International nonprofit, magát kormányoktól függetlenként meghatározó, több mint száz országban jelen lévő, humanitárius szervezethez – eredeti nevén: Cooperative for American Remittances to Europe (Európa Amerikai Átlakításáért Szövetkezés) –, ahol egy emberi jogi felmérést vezetett....

2003-ban tért vissza Magyarországra, ahol a Magyar Helsinki Bizottságban koordinálta a menekültprogramot. Mindez, bármi legyen a véleményünk Szabó Tímeáról, azt jelzi: akármilyen megbízásból cselekedett, a humánus elköteleződés sajátja kell legyen. Más kérdés, hogy ez a humánum esetében is naivitással párosul. Ugyanis, nem találtam nyomát annak, hogy valaha rámutatott volna arra: eleve a tőkés rendből fakadnak a jelen háborúi, társadalmi igazságtalanságai, nyomorúságai. A rendszer alapjainak felszámolása nélkül az eseti jótékonykodás szolgálhatja ugyan a jólétben élők lelkiismeretének megnyugtatását, vagyis lényegében a ma már az emberi civilizációt, a természeti környezetet fenyegető kapitalizmussal való megbékélést, azonban legfeljebb átmenetileg javíthat egyes személyek vagy csoportok helyzetén. Gyökeres változást nem idézhet elő, mert a tőkés viszonyokból törvényszerűen következik a tömeges kiszolgáltatottság, a háborús pusztítás, a menekültáradatok, az éhezés, a szinte iparszerűvé vált globális kábítószer-, a gyerekeket is beleértve, ember- és szervkereskedelem újratermelődése.

2008-ban egyik alapítója volt a Lehet más a politika! (LMP) mozgalomnak, amelynek párttá válása után a választmány tagja lett. 2010–2013 között magyarországi parlamenti képviselő volt. 2013-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének helyettes tagja lehetett, illetve, miután kiderült, hogy kapitalista viszonyok között nem lehet más a politika, 2013-tól 2022-ig töltötte be a Párbeszéd – Zöldek Pártja elnöki posztját. 2013-tól máig ismét magyarországi parlamenti képviselő. Ám most életének újabb fordulata előtt áll. Az említett, 2025. október 18-ai bejelentése szerint:

Úgy legyen! De biztos, ami biztos: a Párbeszéd – Zöldek Facebook-oldalán, 2026. február 7-ei, 19:03 keltezéssel ez olvasható: „Szabó Tímea – mint azt korábban hivatalosan bejelentette – független képviselőként indul Óbuda-Békásmegyeren”. Miközben, a komment szekcióban többen lelkendeznek emiatt, mások azt teszik szóvá, hogy esetében a Tisza kivételt tehetne, s mögé állhatna. Vannak olyanok is, akik csalódásuknak adnak hangot, merthogy ezzel akadályozza a kormányváltást, s mert eszerint őt is a pénz motiválja. Egyébként pedig, „Timike, ha valamilyen csoda folytán bejutna a parlamentbe, független képviselőként, a súlytalanság állapotában, nem tudna képviselni senkit sem” – írja valaki. Akárhogy is, ő maga a parlamenti képviselői szék alá biztosan nem fog esni…#

Kabai Domokos Lajos