Kiáltvány a bérmunka, a kiszolgáltatottság, a szegénység ellen és az összefogás mellett. A dal készítői azt üzenik egy remélhetőleg megszülető társadalmi – tehát valódi, nem csupán a parlamenti ülésrend szerinti – baloldalnak:

„ne kövesse el a múlt hibáit! Ha a szolidaritás nem terjed ki mindenkire – a munkanélkülitől a szabadúszóig –, akkor a jobboldali radikalizmus elsöpri. A weimari köztársaság is azért bukott el, mert a német baloldal csak a szervezett munkásokra figyelt, a kiszolgáltatott tömegeket pedig magára hagyta”.

KÉSZÍTETTÉK: Vers: Bánki Erika Zene: Norris (MI közreműködésével) Vágás: Bassa Mirtill. Idézet: Éber Márk Áron: A csepp, A félperifériás magyar társadalom osztályszerkezete. Link az ismertető végén. 

MAGYARÁZAT a YouTube-on látható feliratokhoz:
– Disztópia (vagy antiutópia) = fiktív, nyomasztó, negatív társadalmi jövőkép, amely az utópia ellentéte. Jellemzői az elnyomás, a totális ellenőrzés, a szabadságjogok elvesztése és gyakran a technológiai vagy környezeti katasztrófa utáni sötét világ. Célja a jelenbeli társadalmi tendenciák veszélyeire való figyelmeztetés.
– Prekariátus (prekár) = kilátástalan, bizonytalan helyzetű társadalmi réteg, amely tagjainak még soha nem volt hivatalosan elismert munkahelye; részben fiatal, tartós munkanélküliek, a gyermekeiket egyedül nevelő szülők.

Pillants rá a blogtérben, a jegyzet alá az algoritmus által csoportosított, korábbi Bekiáltás-cikkekre is!#  Unom a disztópiát! Prekár dal a YouTube-on