Azt írja Guy Debord: A spektákulum társadalma című művének 206. tételében, hogy

„Kötelező (a) távolságtartás attól, amit hivatalos igazsággal hamisítottak”.

Szűkítő és gyakorlatias értelmezésemben: tartson távolságot a politikai propagandától a közíró, a tisztességes tartalomgyártó, akit hajdanán még újságírónak neveztek! A távolságtartásban azonban egy lépéssel tovább is mennék. Vonatkoztatnám ezt a követelményt az úgynevezett hivatalos igazsággal szembeni hamisításokra is.

Egyébként az illusztráción látható Debord (1931–1994) a 204. tételtől ennél elvontabb módon taglalja a fogalmak által rögzített viszonyok kritikai felülvizsgálatának szükségszerű voltát – már amennyiben valóban meg akarjuk haladni a jelen igazsághirdetőit. Amellett érvel, hogy ennek a szándéknak a nyelvezetben is tükröződnie kell. Példaként említi, hogyan járt el a kritikában következetes, fiatal Marx amikor a birtokos nyelvi szerkezet megváltoztatásával „a nyomorúság filozófiájából a filozófia nyomorúságát állította elő”.

Az egészben az az őrület, hogy Debord a 208. tételében maga állítja, hogy az elméleti tekintélyre tett hivatkozás mindent nyomban meghamisít, mert az a puszta tény, hogy idézetté, kontextusából, saját mozgásából, végül saját korának hivatkozási rendszeréből kiszakított töredékké változtatják, megfosztják konkrét lehetőségeitől, melyeket – akár pontosan felismert, akár téves – hivatkozási rendszerén belül képviselt. Ezen az alapon felötlik bennem, hogy vajon mennyire áll szilárd lábon a fenti eszmefuttatásom? #

KDL