A magyarországi energiaellátással kapcsolatban immár a választási kampány után is, Magyar Pétertől is, előjött az az érv, hogy minden irányban vezetékeket kell kiépíteni a kiszolgáltatottságunk megszüntetésére. Kiszolgáltatottság vagy nem kiszolgáltatottság? Döntsék el, akik értenek hozzá, de ne politikusok, illetve ne politikai érdekcsoportokhoz kötődők mismásoljanak róla nyilvánosan. Ugyanis, notórius hírfogyasztóként bennem évekre visszamenően az rögzült, hogy

rendszereken és kormányokon átívelő módon, lényegében folyamatosak voltak az erőfeszítések Magyarország energiabiztonságának megteremtése érdekében.

A sok ügyben általam is rendszeresen bírált Orbán-kabinet sem volt kivétel ez alól. A NER-időszakban több új vezetékkel kapcsolták össze a környező országok hálózatával a miénket. Így ma több irányból érkezhet hozzánk földgáz és kőolaj a korábbihoz képest, és tranzitálunk is. A biztonságot szolgálja, hogy több közép-ázsiai mező kitermelésében a MOL résztulajdonosként játszik szerepet.

Minthogy az összes szóba jöhető szakértő hiteltelenné vált előttem az elmúlt hónapokban, mert miként más szakértők más témákban, ők is kerülték, hogy teljes áttekintést adjanak a helyzetről, jobb híján a mesterséges intelligenciához (AI) fordultam: „Hány energiavezeték köti össze Magyarországot a külfölddel?” Ezt a kérdést újabbakkal és újabbakkal kiegészítve ez a kép állt össze:

Földgázvezetékek (interkonnektorok)
Magyarországnak hat irányban van gázszállítási összeköttetése. A rendszerek interkonnektorokká alakultak az elmúlt években, tehát kétirányú szállításra váltak alkalmassá. Az alábbiakról van szó:
    ♦ Szerbia – A Török Áramlat magyarországi összekötő szakaszán 2021. október 1-jén kezdődött a kereskedelmi üzem. 2025-ben a teljes gázimportunk körülbelül 62 százaléka érkezett ezen az útvonalon.
    ♦ Ausztria – A Magyarország–Ausztria Gázvezetéket (HAG) 1996-ban helyzeték üzembe. Ez egy 117 km hosszú vezeték, amely Baumgartenből szállít földgázt Magyarországra. Jelentős diverzifikációs, tehát kockázatcsökkentő útvonalnak tekintik.
    ♦ Románia – A Csanádpalota irányába kiépült, 2010. október 14-én átadott gázvezetéket később kibővítették.
    ♦ Horvátország – Az itteni LNG-terminált, tehát a cseppfolyósított gáz fogadására, visszagázosítására, továbbítására alkalmas kikötői üzemet és a hozzá kapcsolódó vezetéket 2011-ben adtak át. 2021-ben indult meg rajta az LNG-terminálhoz kapcsolódó szállítás. A rendszert bővítik. Magyarország az állami MVM révén évi 1 milliárd köbméter kapacitást foglalt le a terminálban 2027-ig.
    ♦ Szlovákia – Ebben az irányban 2015-ben adták át a vezetéket.
    ♦ Ukrajna – A VIP Bereg, az orenburgi gázvezeték korábban „Szojuz” néven ismert, a KGST-országok együttműködésével épült „Testvériség” részét Beregdaróc–Hajdúszoboszló irányában 1975-ben adták át, majd többször bővítették.
    Személyes érintettség: a gázvezetéknek az akkori Szovjetunió, Csehszlovákia és Magyarország hármashatárához közeli, kárpátaljai-ungvári szakasza ünnepélyes átadásán, 1978. októberében, az úgynevezett vörös varrat elkészítésénél, vagyis a három ország kormánytagjainak jelenlétében az utolsónak tekintett hegesztésnél a TV Híradó tudósítójaként, Zoltai Károly operatőr és Szathmári Ferenc gyártásvezető társaságában, magam is ott voltam. Bár a miniszterek kissé távolabb már szónokoltak, a szovjet féltől sikerült megszereznem a meglehetősen zajos aggregátor indítókulcsát, a magyar hegesztők pedig a kérésünkre, a jó filmfelvétel érdekében, még egyszer ráhegesztettek a varratra.
       Aztán őrült rohanás után, Csapon (Csop), az ügyeletes szovjet tisztnél sikerült elintézni a gyors határátlépést. Már a magyar oldalon, a robogó autóban megírtam az átkötő szövegeket, egy kukoricásban mikrofonba mondtam őket és magnóra rögzítettük. Nyíregyházáról, a pár perc múlva induló gyorsvonat mozdonyvezetőjének közreműködésével Budapestre juttattuk az akkor még film-, illetve magnószalagot. Aztán az ottani  gyártás, a labor és a vágók bravúros munkájával, még az aznap esti, fél 8-kor kezdődött híradóba kerülhetett a riport. Ezen a szakaszon ténylegesen 1979-ben indult meg a gázszállítás. Ezt követően, 2008–2009-ben gyakorlatilag megduplázták a kapacitását.
    ♦ Szlovénia – Jelenleg is építik ezt az összeköttetést.

Kőolajvezetékek
    ♦ Ukrajna – A Barátság kőolajvezetéket 1962-ben létesítették, 1972-ben jelentősen kibővítették. Magyarország kőolajimportjának ma is legfontosabb vezetéke, amelyen keresztül a MOL Dunai Finomítóját látják el.
    ♦ Horvátország – Az Adria kőolajvezetéket 1980-ban adták át hivatalosan. Eredetileg évi 10 millió tonna kőolaj szállítására tervezték. Horvátország felől biztosít alternatív útvonalat, amely meghatározó szerepet játszhat az oroszországi kőolaj kiváltásában. 2026. március 11-én a MOL és a horvát JANAF kapacitásnövelő tesztet indított annak megállapítására, hogy a vezeték pótolhatja-e teljes egészében az Ukrajna területén folyó háború miatt bizonytalanná vált Barátság kőolajvezetéket.)
    ♦ Szerbia – Az új kőolajvezetéket várhatóan 2027-ben helyezik üzembe.

Villamosenergia-távvezetékek
A magyar villamosenergia-rendszer erősen importfüggő. A szállítást a szomszédos országokkal kiépített 400 kV-os, 220 kV-os, 750 kV-os nagyfeszültségű távvezeték-hálózat teszi lehetővé
    ♦ Meghatározója a még a Szovjetunió időszakában épült, Magyarországon Albertirsáig húzódó, 750 kV-os távvezeték, ami átmeneti üzemszünet után, 2002-től Ukrajnával kapcsolja össze az országot, s teszi lehetővé a villamosenergia oda-vissza szállítását.
     Szintén személyes érintettség: a TV Híradó debreceni stábjának szerkesztő-riportereként, kollégáimmal együtt készítettem néhány tudósítást a magyarországi szakasz építéséről, illetve egy ízben, a két határőrség szoros ellenőrzése mellett, a vezetéknek Beregsuránynál, a határon való áthúzásánál is forgattunk a magasban szinte akrobatikus bátorságot követelő szerelésről. Operatőrünk olykor arra is vállalkozott, hogy a különleges képsorok érdekében az irdatlan magasban, két oszlop közé már kihúzott, ingó-bingó vezetékszálon gördülő kosárból filmezzen.
     Mert a közösnek mondott, valójában a nómenklatúraosztály által igazgatott, állami tulajdonra alapozott „átkosban” ezek a dolgok többé-kevésbé mindenki ügyének számítottak, illetve a hatalom képviselői azt szerették volna elérni, hogy annak számítsanak. Ennek, minden visszásság ellenére, ezért volt nagyobb a kohéziós ereje a mai, a magántőkések által uralt társadalomhoz képest, ahol a nacionalizmus felkorbácsolására, a különféle érdekcsoportok egymás elleni kijátszására épít a hatalmi gépezet a választási kampányokban is. 
    ♦ Szlovákia, Ausztria, Románia, Horvátország, Szerbia és Ukrajna felé is több 400 kV-os interkonnektor biztosítja az áramimportot és az exportot.
    ♦ Nem mellesleg, az aggodalmaskodóknak az orosz kivitelező mellett, nyugati cégek bevonásával folyó paksi bővítést sem kellene elutálni akkor, amikor immár az Európai Bizottság elnöke is megpendítette, hogy talán mégsem kellene lemondani egészen az atomergiáról. Még ha, gyanúm szerint, a pálfordulásában az is szerepet játszhat, hogy a hosszú távú nyugat-európai fegyverkezési tervek között már a német, illetve a lengyel atomfegyverkezési programmal is kacérkodhatnak a mögötte álló körök. Márpedig a bombához az energiatermelésre felhasznált fűtőelemekből kinyerhető anyagra van szükség.

Itt és most ettől eltekintve, a jelenlegi paksi négy blokk a hazai bruttó villamosenergia-termelés csaknem felét (47 százalékát) adta 2024-ben, ami a fogyasztás egyharmadát fedezte. A Paks II. elkészülte után, a 2030-as években az atomenergia részaránya a hazai villamosenergia-termelésben 70 százalék fölé emelkedhetne, s ezzel az ország áramellátása nagyrészt hazai forrásból származhatna. Ezzel Magyarország jelentősen csökkenthetné külső energiafüggőségét, már ha politikusok által megtévesztett, feltüzelt tömegek nem fekszenek keresztbe ennek az ésszerű lehetőségnek. #

Kabai Domokos Lajos
(Minden pontosító javaslatot szívesen fogadok.)