1417. BEKIÁLTÁS: Önkényes az alaptörvény-módosítás
„Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani.”
Szentpéteri ugyan fanyalgott a Klubrádió adásában, de összességében mentegette a visszamenőleges hatályú, a parlamenti demokrácia elveivel ellentétes, a szavazók jogát korlátozó, az ország kormányozhatatlanságához vezethető tizenhatodik módosítást. A jegyzet végén Schiffer András szakmai indoklása. (Fotó forrása: Klubrádió)
Érdeklődéssel vártam a Klubrádió 2026. május 21-ikei, reggel 9 óra 5 perckor kezdődő adásában a jogállamiságra korábban oly érzékeny Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász gondolatait arról, hogy mit szól a Magyar kormányfő által eddig egyébként okkal elutált alaptörvény módosításához. Az erre való felesküvés után, az illegitimnek nyilvánított köztársasági elnöktől való megbízás elfogadását követően,
a módosítással végképp legitimálták a Fidesz-KDNP által anno gránitszilárdságúként beharangozott, majd a visszaélésszerű kormányzás és hatalommegtartás érdekében lépten-nyomon változtatott jogszabályt.
Ami a beiktatás körül történt, csak-csak magyarázható a kényszerhelyzettel. De az a sietség, amivel immár az újabb kétharmados erő kiegészítette az összefércelt törvényt, ahelyett, hogy széles körű szakmai, majd társadalmi vitát követően, s akár népszavazás után egy kiérlelt alkotmányt fogadtatna el, egyfajta vörös vonal átlépése. A miniszterelnök hivatali idejének korlátozása, méghozzá visszamenőleges hatállyal, elfogadhatatlan.
Sajnos, előfeltevésem igazolódott: az elmúlt két évben a változásért a jogállam visszaállítása érdekében, kimondva-kimondatlanul a Klubrádió által favorizált Tisza oldalán „kampányolt” Szentpéteri ugyan fanyalgott, de az adott helyzetben, a közhangulatra hivatkozva, összeségében mentegette az eljárást. Azt a helyzetet, amelyben a mostani, immár egypártira szűkült kétharmad korlátozta a szavazóknak azt a jogát, hogy annyiszor juttathassanak egy politikust kormányfői pozícióba, ahányszor jónak látják. Visszatérő kormányválságok esetén a korlátozás akár az ország kormányozhatatlanságához is vezethet. Vagy, mondjuk, arra kényszeríthet miniszterelnököket, hogy két választás között váljanak meg posztjuktól. A helyzet ugyanis az, amit a jogász közíró Schiffer András így ecsetelt a posztjában:
„A világ parlamentáris köztársaságaiban nem a miniszterelnök hivatali idejét limitálják, hanem csak – az uralkodó helyébe lépett – köztársasági elnökét. Ez így van a németeknél, az osztrákoknál, így maradhatott hivatalban Kohl, Adenauer, Merkel, Kreisky és Vranitzky. Ráadásul a Magyarországot jogállamiságból előszeretettel kioktató Finnországban még az elnök hivatali idejét sem mindig limitálták: Urho Kaleva Kekkonen négy cikluson át lehetett a finnek elnöke. Egy jogállamban ugyanis a miniszterelnöki hivatal időtartamát a vele szemben kínált alternatíva, a választói akarat korlátozza és nem adminisztratív eszközök.
KDL
