Az Önkényes az alaptörvény-módosítás című bejegyzésemhez érkezett egyik hozzászólás szerint:

,,Ha ez kell ahhoz, hogy Orbántól végleg megszabaduljunk, akkor legyen. Ez mégsem olyan brutális cselekmény, mint Örkény Tót Lajosáé, aki négy egyenlő részbe vágta az újra megjelenő Őrnagyot.”

Az Orbán Viktor nagy népi, illetve hazai, s részben külföldi nagytőkés, közép- és kisvállalkozói támogatással, nem elhanyagolható értelmiségi és közigazgatási hátszéllel zajlott kormányzása következtében kialakult viszonyokat már régen fasisztoidnak minősítettem a Bekiáltásban. Nem mellesleg, sok mai tiszás szidalmazása közepette. Vagyis, nem visszafele mutogatok. Akinek pedig mégis gondja van a NER ilyen minősítésével, az ne csak gyalázkodó üzenettel bombázzon most, hanem cáfolja a blogteremben 2017 és 2025 között több mint ötven szövegemben a magyarországi viszonyok fasisztoid jellegzetességeiről Umberto Eco, Ungváry Rudolf, Rozsnyai Ervin, Tamás Gáspár Miklós, sőt Alexander Dugin alapján megfogalmazott állításaimat. 

De lapozzunk! A politikusi hibák, akár az egyelőre nem bizonyított bűnök miatti földcsuszamlásszerű hatalomváltás utáni megnyilatkozások között az idézett kommentről jutott eszembe a klasszikus példázat, aminek központozás nélküli parafrázisát a címbe emeltem. A mondatban elhelyezett vesszőktől függően kétféle jelentés kölcsönözhető neki. Az értelmezést segítő nagybetűs kiemeléssel leírt egyik szerint

„BÁRMI ÁRON megszabadulni Orbántól nem kell félnetek, JÓ LESZ!” A másik változat viszont így szól: „BÁRMI ÁRON megszabadulni Orbántól nem kell, FÉLNETEK JÓ LESZ!

Számomra több mint aggasztó, hogy a kialakult helyzet esetleges veszélyeinek lehetősége mintha meg sem fordulna nagy tömegek fejében. Az Orbántól bármi áron való megszabadulás sok tekintetben mesterségesen felkorbácsolt vágya elfeledtette azt is, hogy ha el is tűnik a közéletből a korábbi miniszterelnök – bár még erre sem vennék mérget – itt marad az a szellemiség, ami a rendszerváltoztatás óta terebélyesedve mérgezi a társadalmat.

Hiszen a nép feje fölötti alkotmányozást, törvénykezést, a választók vonakodása ellenére az országnak a NATO-ba való beléptetése érdekében a népszavazás feltételeinek átszabását, a közmédia kilencvenes évek eleje alatti felosztását az akkori pártok között, s általában az országos és a helyi médiumok hatalmi csoportérdekek szolgálatába állítását, az átverések sokaságára épült, a hazai kalandorokat helyzetbe hozott, az országot a nyugati rabló tőkének kiszolgáltatottá tevő privatizációt, a köztársasági elnöki poszton osztozkodást, a saját holdudvarhoz tartozó értelmiség kivételezett kezelését már az elődök is alkalmazták. S persze,

itt marad a mások rovására való nagybani visszaélések, s ezek példája nyomán az alsóbb szinteken is az ügyeskedés gyakorlata, az egész társadalmat átszövő gőg az alantabb lévőkkel szemben meg a többi... 

Nem menti Orbánt, de az elődei által vele együtt kialakított alapokra, s erre az őt is jellemző szellemiségre építhetett. És épített is a rögeszmés, az ország valódi erejét, geopolitikai mozgásterének lehetőségeit figyelmen kívül hagyó ámokfutásba kezdve, hosszú uralkodása alatt elveszítve kapcsolatát a valósággal. Mindez a rendszerváltoztatáskori előzményekkel együtt vezetett a mostanra kétharmados, a NER-beli formálisan kettős után a globalistákból összerakott TISZA-keménymag (egypárti) uralmához. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy az autoriter hatalomgyakorlást követően ne nyílt diktatúra legyen belőle, pláne, ha ennek a nemzetközi viszonyok is megágyaznak. Úgyhogy félnünk, legalábbis tartanunk ettől, s az éberséget végre megőrizni mégiscsak jó lenne..! #

Kabai Domokos Lajos