Főleg a külső, a helyszínen talán sosem járt, akár még oroszul sem beszélő újságírók és szakértők a választási rendszer putyini erőknek kedvező sajátosságai, a valódi ellenzéki jelöltek kizárása és a média állami kontrollja miatt nem tekintik szabadnak, legalábbis tisztának az oroszországi választásokat. Ezzel szemben

például a napokban lezajlott voksolás alkalmából 133 országból és 13 nemzetközi szervezettől 1126 megfigyelő járta a szavazóköröket, és magasra értékelte a választások szervezettségét, s általában elégedett volt a szavazás körülményeivel.

A megfigyelők a posztszovjet térségből, Európa különböző államaiból, a Közel-Keletről, Afrikából, Ázsia számos országából, Latin-Amerikából érkeztek, illetve a Független Államok Közösségét, a Sanghaji Együttműködési Szervezetet, a BRICS országait képviselték. Aki kételkedik az akár a mienkétől eltérő civilizációs értékek alapján kialakított véleményükben, annak lehet, hogy át kellene gondolnia: nem valamiféle fehér európai felsőbbrendűségi mentalitás vezérli-e?! Avagy megrögzötten ragaszkodik ahhoz, amin már Voltaire is gúnyolódott, hogy a miénk – a mi, a más civilizációk ellen napjainkban is kollektív és egyéni bűnökkel terhelt kapitalista világunk – a minden világok legjobbika.

Ezen túlmenően az oroszországi választásokon indult 11 párt 209 ezer 548 delegáltat jelölt a választási körzetekbe, akiket a különböző további szervezetek 171 ezer 793 megfigyelője, ellenőre egészített ki. Ilyen viszonyok között nyilvánvalóan ostobaság többek között azt állítani például az internet egyes magyarországi felületein is, hogy géppisztolyos verőlegények kíséretében szavaztak az oroszországiak. 

Egyébként nekem is szemet szúrt, hogy bár sorshúzással döntötték el, hogy a szavazólapon milyen sorrendben szerepelnek a pártok, hogy, hogy nem, az első helyre a kormányzó putyini párt neve került. A részbeni külföldi finanszírozás és a kampányban használt egyes szövegekkel kapcsolatos jogsértés miatt, bírósági döntéssel, végül kikerült a listáról a nyugatos liberális párt, a Jabloko. Különös viszont, hogy képviselőiknek a helyi szervekbe való jelölését nem akadályozták, s közülük egyeseket megválasztották. Bennem felmerült az is: talán nem volt véletlen kommunista név alatt egy jelentéktelen pártocska szerepeltetése sem. Mert néhány tízezer voksot bizonyára elszívott a jól ismert, a viszonylag befolyásos Oroszországi Föderáció Kommunista Párttól (KPRF) a valahonnan előkerült vetélytárs azzal, hogy sokakban zavart okozhatott a kettősség.

Aztán vannak a bizonyos értelemben szinte törzsi szempontok, illetve vallási vezetői elvárások szerint szavazók a Kaukázusban, az Altaj vidéken és másutt. Bizonyára ilyen okoknak, és általunk nem ismert hagyományoknak szerepe lehetett abban, hogy ezeken a helyeken kiugróan magas volt a megjelentek száma, és egyes egyéni jelöltek 80–90 százalék fölötti többséggel jutottak a helyi parlamenti, illetve vezetői székekbe. Megjegyzem azonban: az oroszországi állami média sem hallgatta el, hogy több országban emigráns oroszok, ukrajnaiak köztereken, mások pedig az interneten tiltakoztak Moszkva politikája, a szabadságjogok oroszországi korlátozása, a háború miatt. Szóval a helyzetnek sokféle árnyalata van, akárcsak másutt. Hiszen

hasonló machinációkkal, a postán vagy az interneten való szavazás visszásságaival, a kampányfinanszírozásból eredő, enyhén szólva igazságtalanságokkal az USA-ban is szembesülni kell. Vagy ott a Brexit esete a számítógépeken keresztüli manipulációkkal. Egyáltalán, mi a helyzet a magyarországi, lényegében immár tartósan egypártrendszerrel? Nem csak választások alkalmával, de máskor szintén gyakran van az az érzésem, mintha más szemében a szálkát is meglátnánk, a sajátunkban a gerendát sem…

Oroszországban – a nyugati és kijevi értelmezésben Ukrajnától elrabolt, egyes itthoni vélelmekhez képest a nem Putyin által kitalált, hanem a karlócai béke óta Kis-Oroszországnak nevezett – donyeci, luganszki, herszoni, zaporozsjei területen élők a különleges katonai műveletnek nevezett háború kitörése után először juttattak képviselőket a moszkvai parlamentbe. A szavazásban való részvételük az átlaghoz képest is kimagasló volt. Hajlok arra, hogy meg akarták erősíteni annak a szavazásnak az eredményét, amivel 2022-ben az Oroszországhoz való tartozásról voksoltak. Igaz, ezzel kapcsolatban is csalást emlegetnek azok, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy a történet nem 2022-ben keződött.

2014–2022 között a kijevi kormányok által indított, több mint tízezer halálos áldozatot követelt, banderista-fasiszta Azov-gárdákkal végrehajtatott fegyveres büntető akciókkal, a hadsereg tüzérségével rokkanttá tettek tízezreket, rombolták le épületeket. Ennek előtte pedig példátlan gyűlöletkeltés indították el a máig tartó folyamatot. Nyugati célok érdekében, a Soros-érdekeltségek általi finanszírozással tudatosan taszították el a sokmilliós orosz etnikumúakat, ahelyett, hogy megadták volna az 1991-es népszavazás, illetve az eredeti ukrán alkotmány alapján (a románok, a lengyelek, a magyarok stb. mellett) nekik is járó autonómiát. Helyette jött és mindmáig zajlik a mindenkire kiterjedő ukránosítás.

A 2026. szeptember 18. és 20-ika között megtartott oroszországi választás egésze nem könnyen áttekinthető. A parlament alsó házába, a goszudarsztvennaja dumába 450 küldött (képviselő) kerül. Tizenegy régióban (összesen 8 szubjektumban, vagyis az Amerikai Egyesült Államok tagállamaihoz vagy Németország tartományaihoz hasonló közigazgatási-politikai egységekben), az ezek parlamentjeibe, a települési önkormányzati szervekbe, a kormányzói tisztségbe kerülőkről is döntöttek a választók. Mindösszesen 20 ezer 700 mandátumról szavaztak.

A választásokat követő órákban szinte lehetetlen áttekinteni e bonyolult rendszer részleteit. Ezért is irányul a figyelem a pártlistákon az országos parlamentbe bejuttatottak arányaira. Meg azért, mert alapvetően ezek alapján ítélhető meg a putyini rendszer támogatottsága. E tekintetben a kormányzó párt, az Egységes Oroszország vezetői elégedettek lehetnek. Bár a hivatalos végeredményre még várni kell a hétvégéig, mint az alábbi táblázatból kiderül: a szavazáson megjelentek aránya a kimagasló évekéhez volt hasonló. Ugyanúgy, mint a párt listájára leadott szavazatok száma, aránya.

Az Egységes Oroszország idei sikerét az egyik éjszakai tévéműsor elemzője többek között az alábbi tényezőkkel magyarázta:
♦ Az elnök, azaz Putyin támogatásának kifejezése
♦ A pártlista élére állított húzónevek: Szergej Lavrov (Oroszország világszerte ismert, tekintélyes külügyminisztere), Szergej Szobjanyin (Moszkva sikeres polgármestere), Jevgenyij Poddubnij (a fronton súlyosan megsérült, majd felépült, áldozatkészsége és szakértelme miatt népszerűvé vált, újságíróként egyedüliként az Oroszország Hőse kitüntetésben részesített haditudósító, az orosz állami tévé- és rádiótársaság (VGTRK) vezérigazgató-helyettese), Marija Lvova-Belova (Oroszország gyermekjogi ombudsmanja), Vlagyiszlav Golovin (a fronton szerzett érdemei miatt Oroszország Hőse kitüntetésében részesült, súlyosan megsérült és felépült fiatal katonatiszt, a Junarmija ifjúsági szervezet vezetője)
♦ A párt hatékonyan működő országos hálózata
♦ A párt népérdekeket megjelenítő programja, amelynek jelmondatban kifejezett fő üzenete: „Együtt győzünk!”. A putyini párt a háború körülményei között is képes volt perspektívát kínálni a választóknak az alábbi sorrendben:

Bár a nyugati vezetők, így az európai unióbeliek is minden eszközzel akadályozzák, hogy moszkvai médiumokból is jusson információkhoz a nyugati lakosság, azért a médiatér kordonján itt-ott vannak rések. Ha valaki nagyon igyekszik, belenézhet egy-két oroszországi televízió-híradóba, vita- és show-műsorba, reklámblokkba. Akár nyelvtudás nélkül, csak a képeket nézve rá kell jöjjön, hogy a fenti programmal nem valamifajta távoli jövőt rajzoltak fel, hanem ennek számos eleme a napi valóság része volt már az elmúlt évtizedekben és években is Oroszországban.

A megvalósult tervek sok tízmillió oroszországi mindennapjainak részét alkották a korszerű lakások, az oktatási és egészségügyi intézmények, az autópályák, a metróhálózatok építésével, a kisebb településeknek az országos gázhálózatba a családi házakig állami költségen való bekapcsolásával, a legnépesebb városokban immár az 5G telefonszolgáltatás megindításával, a saját fejlesztésű polgári repülőgépek, a polgári hajók, az elektromos autóbuszok, a korszerű metrószerelvények, a vasúti személykocsik, a mozdonyok gyártásával, a belföldi turizmus feltételeinek lökésszerű javításával, a gyermekes családok nagyvonalú támogatásával és így tovább és így tovább.

Ehhez képest csak a dacot növelte a lakosságban, hogy az Ukrajna révén Oroszország ellen háborút folytató Nyugat a választások megzavarásának szándékával 10 oroszországi körzetben 74 olyan épületet vett célba drónokkal, rakétákkal ahol szavazási helyiség volt – jelentette be a voksolások befejezése után másfél órával Ella Pamfilova, a Központi Választási Bizottság elnöke. Két aktivista életét vesztette, többen megsebesültek. A moszkvai főpolgármester, Szergej Szobjanyin szerint a szeptember 18. és 20. közötti parlamenti választások időszakában (különösen a szombatról vasárnapra virradó éjszakán) a légvédelem összesen több mint 1600 ukránnak mondott drónt semmisített meg Oroszország-szerte, amelyek közül kifejezetten Moszkvára és környékére mintegy 450-et irányítottak. Legalább hárman meghaltak, többen megsebesültek. Sokan csak azért utaztak vissza Moszkvába a környékbeli dácsáikból, hogy szavazatukkal tiltakozzanak a támadások miatt. Ehhez képest kellene végre mérlegelni a helyzetet – a helyzetünket! – azoknak is, akik mit sem tudva Oroszország több mint ezeréves múltjáról, a tényleges geopolitikai viszonyokról, egymást hergelve küldik a ruszofóbiába csomagolt rasszizmusuk által diktált internetes beszólásokat, a hozzájuk hasonlóan tájékozatlan, a háttérből uszító erők által rángatott eszmetársaiknak.

Kabai Domokos Lajos