Fiaskó a nácizmus feletti győzelem moszkvai ünnepségén való hivatalos magyar részvétel körüli huzavona.

Szíjjártó Pétert küldte Moszkvába a Fidesz-trojka. Tette ezt Orbán, Kövér és Áder azt követően, hogy előtte a fél világot kábították Putyin-barátságukkal. És tették ezt annak ellenére, hogy évtizeddel ezelőtt, ugyanezért a végletekig szapulták Gyurcsány Ferencet. Igaz, a szerepcsere a tekintetben teljes volt, hogy aztán Gyurcsány minősítette őket a Kreml ügynökének. Az egész együtt azt jelzi: szava hihetetlen vezetők uralják e kies országot a szavazók hol egyik, hol másik felének köszönhetően, illetve asszisztálásával.

A múlt heti amerikai-japán katonai megállapodás, illetve a kínai és indai fegyveresek mai Vörös téri masírozása újabb katonai tömbök formálódását vetíti előre.

A II. világháború befejezésének 70. évfordulóján, az orosz fővárosban zajlott díszszemle egyik célja nyilvánvalóan az volt, hogy a Kreml demonstrálja: az ország fegyveres erejével ismét egyenértékű tényezőként kell számolnia a világnak. De lehetetlen volt nem észrevenni, hogy a pattogó indulók hangjaira masírozó katonák mosolyogva verték a díszlépést. Nyilván parancsra tettek így. Moszkva azt üzente velük: ez a hadsereg kész együttműködéssel kombinálni az elrettentést.

Hogy aztán ki teszi magévá ezt az olvasatot, az más kérdés. Mindenesetre az Amerikai Egyesült Államok befolyása alatt álló ukrán és grúz vezetés helyében nem gondolnék erre. Annál kevésbé, mert győzelem napi ünnepi beszédében Vlagyimir Putyin orosz államfő valahogy kihagyta e kettőt abból a felsorolásból, amelyben a II. világháborúban áldozatot hozott népeket sorolta fel. Tette ezt úgy, hogy maga az akkori legfőbb szovjet vezető, Sztálin is grúz volt.

Újból a zöldbárók ellen ágál Orbán Viktor. Kérdés, hogy ismét bedőlnek-e neki a vidéken élők, köztük a kisgazdák.

Mindig is szánalmasnak tartottam Nagy-Magyarország térképekkel villogni egy olyan országban, amelynek az egyik gondja, hogy már a Trianon utáni államhatárokon belüli területeit sem képes belakni. Minél távolabb utazunk Budapesttől, annál szembeszökőbb a falvak lakosságának elöregedése, az iskolák, a templomok kiürülése, az orvosok, a gyógyszertárak, a munkahelyek hiánya.

Most, hogy a hatalmát veszélyben érzi, hirtelen ismét felfedezte ezt a tarthatatlan állapotot Orbán Viktor miniszterelnök. Az Echo TV-nek május 1-jén adott interjújában – amelynek más aspektusaival egy másik cikkben már foglalkoztam – meghirdette a zöldbárók, a nagybirtokosok elleni harcot is. De ez a támadás ugyanolyan álságos, mint a pártelnök-kormányfő sok más, hirtelen jött megvilágosodása. Ugyanis a Fidesz a 2010-es országgyűlési választások előtt szintén ezzel kampányolt. Az Ángyán József professzor által összefogott tudósok, agrárközgazdászok annak jegyében dolgozták ki 2010 előtt a Fidesz vidék-, agrár- és környezetpolitikai programját, hogy a kisbirtoknak előnyt adva kell erősíteni a vidék lakosságmegtartó képességét, megőrizni az agrárkultúra sokszínűségét.

Az Echo TV nézőjének az lehetett a benyomása, hogy a miniszterelnökben tanyát vert a kishitűség.

Orbán Viktor megszólaltatásával próbálta emlékezetessé tenni május 1-je estéjét az Echo TV. Mi több ebből hagyományt is szeretne teremteni a csatorna. A riporter, Bayer Zsolt a zárszavában annak a reményének adott hangot, hogy legkésőbb egy év múlva ugyanitt szeretné faggatni a miniszterelnököt. Bizonyára, egyiküknek sem jutott eszébe, hogy lesznek olyanok, akikben a munka ünnepén rituálészerűen megszólaló Kádár Jánosi interjúk emlékét hívja elő a felvetés. Persze ez a legkevesebb gond a három év múltán újraindított Mélymagyar című műsorban elhangzott beszélgetéssel, amelyben kérdező és kérdezett csupán felszínesen reflektált néhány jelenségre, eseményre.

Több mint százezer egykori lengyel birtokos örököse számít az ukrajnai hagyatéka utáni kárpótlásra.

Manapság, Lengyelországban sokan szedegetik össze a megsárgult, akár 18. századi, vagy a még régebbi bizonyítékokat arról, hogy őseiknek földjei, majorjai, kastélyai voltak a mai Ukrajna területén, 1939 előtt. Az orosz állami televízió péntek esti híradójában több lengyelországi érintettet szólaltattak meg erről.

Mint a riport felvezetőjében pontatlanul elhangzott: „A Kijev által az Európai Unióval aláírt társulási szerződés az ehhez hasonló kérdésekben igazságos megoldást ír elő.” A mondatban az a pontatlanság, hogy 2014. június 27-én a társulási egyezménynek csupán a szabadkereskedelmi részével kapcsolatos előkészületek megkezdését rögzítették. Ezt követte a dokumentumnak az európai, illetve az ukrán parlament által szeptemberben történt ratifikálása. A teljes életbe lépéshez a megállapodást mind a 28 tagállamnak ratifikálnia kell, ami akár több évig is tarthat.

Már csak az ország 6 százalékát kell fülön csípni, köztük a mostani kormánypárti parlamenti mamelukokat kell elszigetelni, és minden rendbe jön e kies országban!

A választókorú lakosság mindössze hat százaléka érez közönyt a természet- és környezetvédelemmel kapcsolatban. Sőt, e hat százalék között kell keresnünk azt az elenyésző kisebbséget is, amely ma még kifejezetten dúvadként viselkedik, amikor a naturális világot rombolja.

Ez következik abból a mondatból, amit szerda reggel hallottam a Klubrádióban a Fidesz 19-es számú párttagkönyvének tulajdonosától, Illés Zoltántól. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának 1998 és 2002 közötti elnöke, aki az utóbbi időben pártjának korifeusait rendre nyilvánosan bírálja, kijelentette: „A szavazó korú lakosság 94 százaléka, nem tévedek 94 százaléka, a környezet- és a természetvédelmet a legfontosabb ügyek közé sorolja”. A politikus szerint ezt a Századvég, tehát a jelenlegi kormánypárthoz közelállónak tekintett közvélemény-kutató cég derítette ki.

Semmi baj nincs ezzel a Kossuthkiflivel. Csak hozzá kell szoknia a nagyérdeműnek.

Az állami televízió nézettségi adatainak egyelőre tragikus alakulása aligha lepett meg bárkit, aki csak egy alapfokú médiaiskolát kijárt. A Népszabadságban a hétvégén közzétett számokat csak azzal kommentálhatom, amit az M1 új profiljával kapcsolatban már leírtam egyszer: „a televíziózás – főleg a hírtelevíziózás – technikailag olyan bonyolult, továbbá olyan szerteágazó gyártásszervezési és koncentrált műsorszerkesztési-újságírói feladat, hogy felér egy öngyilkossággal, ha a munkát nagyrészt kezdőkre bízzák. (…) Akik televíziót irányítanak, méghozzá országos televíziót rettenetesen sok pénzből, és nem számolnak ezzel, azok más gazemberségre is képesek!”

Több mint kétmillió gyereket sújtott a Délkelet-Ukrajnában egy éve zajló polgárháború.

Az adatot – az ENSZ gyermekszervezete, az Unesco közlésére hivatkozva – Pavel Asztanov, az Oroszországi Föderáció gyermekjogi biztosa ismertette az orosz állami televízió csütörtöki, Vecser Vlagyimir Szolovjovval című vitaműsorában.

Az Ukrajna kormányától és parlamentjétől eredetileg csupán autonómiát követelt Donyecki és a Luganszki terület önálló népi demokratikus köztársasággá alakulásának első évfordulója alkalmából rendezett vitában a gyerekjogvédő elmondta: a zömmel oroszok által lakott országrész ellen a kijevi vezetés indított büntető hadművelet nyomán kirobbant harcok következtében több mint 200 kiskorú vesztette életét. Köztük 15-en már az idén, az úgynevezett fegyvernyugvás időszakában. Ehhez a számhoz még hozzá kell adni azt a 85 gyermeket, akik a háborús terület fölött, tavaly nyáron lelőtt maláj repülőgépen voltak.

Ukrajnával kapcsolatban alig van olyan kérdés, amire a nyugatiak, illetve az oroszok hivatalos válasza egybecsengene. Tíz témáról pro és kontra.

Ukrajna talpra állításának nehézségeit járta körül az ATV-beli, 2015. március 25-ei Friderikusz-műsor Mizsei Kálmán közgazdász és diplomata megszólaltatásával. Az interjúalany korábban az ENSZ főtitkár-helyetteseként foglalkozott a régió problémáival, illetve az Európai Unió moldovai különmegbízottja volt. Magyarországon a Soros György által létrehozott budapesti Közép-Európai Egyetemen tanít. Jelenleg ő vezeti az Európa Tanács által 2014 augusztusában, kijevi székhellyel létrehozott, úgynevezett Polgári Biztonsági Szektor Reformjának Tanácsadói Misszióját.

Friderikusz Sándor műsorvezető minden kötelező és kényes kérdést feltett. A válaszok a Mizsei Kálmán által betöltött pozíciónak megfelelő, helyenként kifejezetten diplomatikus álláspontot tükrözték. Éppen emiatt nagyon hiányzott a másik fél, történetesen az orosz vezetés véleményét képviselő megszólaló. Ez a hazai közéleti talk show-kban – itthoni témák esetében is – rendre így történik, jóllehet folyamatosan kiderül, hogy az interjúalany sajátos helyzetéből adódó, elfogultságokat tükröző válaszok érdemi kezeléséhez általában nem elég a riporter felkészültsége. Ő ugyanis bármennyire igyekszik, az esetek többségében nem képes az esetleges ellenvéleményt képviselő szakértő feladatának megoldására, ab ovo nem lehet igazi vitapartnere a téma minden csínját-bínját ismerő interjúalanynak.

A Friderikusz-műsorban elhangzott beszélgetésre reflektálva, szinte lehetetlen feladatra vállalkozom. Arra teszek kísérletet, hogy Mizsei Kálmán leglényegesebb megállapításait ellenpontozzam az orosz hivatalos álláspontot támogató politikusoknak, értelmiségieknek az orosz állami tévéadásokban tucatszor hallott, újságokban sokszor olvasott véleményével. Ennek során némileg szerkesztve adom közre az Ukrajnában dolgozó magyar diplomata egyes megállapításait, ami ebben az esetben főleg azt jelenti, hogy az interjú különböző helyein elhangzott, egyébként összetartozó mondatokat egy helyre csoportosítom. Az így elkészült összeállítás elég terjedelmes. Az áttekintést azonban megkönnyíti az alábbi témajegyzék, amelynek számozása alapján könnyen megkereshető az olvasót érdeklő pro és kontra vélemény.

1. Moszkva ukrajnai katonai jelenléte, terrorista és diverzáns akciói
2. A putyini Oroszországnak az ukrán állam állítólagos szétzilálására irányuló törekvése
3. Az ukrán átalakulás mögötti amerikai érdekek, a CIA szerepe, a sajtószabadság
4. Washingtonból, vagy Kijevből irányítják-e Ukrajnát?
5. Mekkora a fasizmus térnyerése Ukrajnában?
6. A fővárosi, illetve a vidéki lakosság helyzete. Ki mit tett a nélkülözőkért?
7. Az ukránok tűrőképessége, a reformok finanszírozása
8. Az ukrán rendőrség reformjának tervezett lépései
9. Az ukrán ügyészség reformjának tervezett lépései
10. A társadalom minden részét átható korrupció elleni intézkedések

Mára a törvényhozást, a kormányzást, az igazságszolgáltatást, az egyházakat, a gazdaságot behálózó személyi összefonódások egész láncolata jött létre, hogy maga alá gyűrje a társadalmat.

Három tételmondattal igyekeztem összefoglalni az Echo Tv Visszhang című műsorában a legutóbbi bank- és brókerbotrányok tanulságát:

1.) A pénzügyi felügyelet nem hatékony.

2.) A Buda-Cash, a Questor cégháló és a Hungaria Értékpapír Zrt.-nél történtek miatt végképp megdőlt az a széles körben hangoztatott teória, hogy ami magyar, az csak jó lehet.

3.) Előbb-utóbb bajok lesznek abból, ha a kormányzat vezetői és egyes üzleti körök közvetlen, kölcsönös érdekeltségen alapuló kapcsolatokat ápolnak egy mással.

A csütörtökön adásba került műsor felvétele szerda délután volt. Akkor még szinte merészségnek tűnt ilyen kijelentéseket tenni. Egy nappal később, amikor több részlet vált ismertté, ennél jóval erőteljesebb megfogalmazások öntötték el a médiumokat. Most viszont itt az ideje, hogy felül emelkedjünk az érzelmeinken, és általánosabb összefüggésekről kezdjünk gondolkodni, különös tekintettel a 3. pontra!