CÍMKÉP: Niedermüller Péter VII. kerületi polgármester és Sandor Fegyir őrmester, Ukrajna budapesti nagykövete az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban tartott ünnepségen – „Ha embertársaink egy részét a mieinktől eltérő politikai nézeteik miatt kiirtandó parazitákhoz hasonlítjuk, igen közel kerülünk a náci/fasiszta észjáráshoz”– írta hat évvel ezelőtt Tamás Gáspár Miklós. Márpedig Ukrajnában éppen ez történik a 2010-es évek óta. Csakhogy ott az úgymond „faji” alapú zsidózás helyett az oroszokra különösen sértő, kulturrasszista „szemétlapátozás” vált a Soros-alapítvány által támogatott szervezetek, médiumok egyik kulcsszava. Miért, miért nem, Budapesten ez csapott át patkányozásba. A magyarországi előzményekről és a tőkeérdekekkel összefüggő, nemzetközi háborús vonatkozásokról részletek a BEKIÁLTÁS blogban (Fotó forrása a Történeti Tár honlapja)

CÍMKÉP: A Gerilla együttes tagjai 1967-ben: Vámos Tibor, alias Miklós, Gergely Ágnes, Berki Tamás. Dalaikkal a kapitalista kizsákmányolás, az imperialista háborúk brutalitása elleni tiltakoztak. Egyes számaikhoz a szövegek egy részét Haraszti Miklós fordította, aki idővel a kapitalizmus neoliberális változata mellett érvelt, sőt illegális munkát is végzett az érdekében. Ami azonban 2025-ben frusztrálhatja az 1950–1957 között született Ratkó-nemzedéket, azaz nemzedékemet, amely annak idején lelkesedett értük, hogy elmaradt a pálfordulás következményeivel való szembenézés. Eközben a fiatalok ma újra dalolnak hatvanas évekbeli pol-beat dalokat és protestsongokat anélkül, hogy érdekelné őket a hozzám hasonló véneknek ebben a hosszabb cikkben is megjelenő, morális kérdéseket feszegető számadása. A közös múltunkat is felidéző eszmefuttatást a debreceni Fazekas Mihály gimnázium 1966–1970 közötti IV/b. osztályának ajánlom (Kép forrása: korabeli újságfotó)

Cikkem nyomán a „tettre készek” őrült akciójaként jellemezte az augusztus 18-ai, kierőszakolt washingtoni találkozón a nyugati vezetők fellépését  egy francia portál szerkesztője. (Felvétel a „családi", bár ha Trump tekintetét nézem, nem igazán családias fotózáshoz készülődésről. Forrás: Euronews)

CÍMKÉP: Gyakorlatilag a teljes üzem megsemmisült – mondta Földes András, a HVG tudósítója, aki a munkácsi rakétatámadás helyszínéről jelentkezett be augusztus 22-én, pénteken délután. A bökkenő: az ukrán katonai szervek kérték a lakosságot, ne fényképezzék, s ne tegyék fel az internetre a pusztítás mértékét, körülményeit. És igazuk volt. Akik a támadást megtervezték, fontos információkhoz jutnak ily módon a hatékonyságról. Hát akkor? De van itt más ostobaság is a köztársasági elnök utólag módosított közleménye, Rácz Andrásnak a Magyarországból kilátni nem képes, a hvg.hu által kiemelt értékelése mellett... (Kép forrása: hvg.hu)

CÍMKÉP: A „tettre készek” szinte kész helyzet elé állítva az amerikai elnököt, 2025. augusztus 18-án kierőszakolták, hogy az ukrán vezető mellett ők is bejelentsék igényüket az Ukrajna területén folyó háborúval kapcsolatos döntések meghozatalában való részvételre – Nem egyszer egymásnak és az orosz forrásoknak is ellentmondanak a nyilatkozatok. Az a képzet pedig, hogy az európai értékrend mindenkié fölött áll lehetetlenné teszi a másokkal való együttműködést, ami a világban zajló gazdasági átrendeződés mellett hozzájárul a gazdaságunk hanyatlásához. Hozzá az eszelős fegyverkezés európai képviselői nem egyszer olyan unokák, akikben akár a tudat alatt élhet a II. világháborús vereség miatti revánsvágy. (Fotó: Alex Brandon/AP Photo/dpa/picture alliance)

CÍMKÉP: Zbigniew Brezinski: „Amerika egyedüli globális szuperhatalomként való megjelenése most elengedhetetlenné teszi az Eurázsiával kapcsolatos integrált és átfogó stratégia kidolgozását” című cikkének illusztrációja Oroszország lehetséges felosztásáról a Foreign Affairs 1964. március 1-jei számából. Mint látható, Kelet-Európát Ukrajnával, Oroszországot a Fekete-tengertől elszigetelésével, a Kaukázussal már akkor az Atlanti-Európához rajzolták – Az Egyesült Államokra annyira ráégett az Ukrajna felhasználásával zajló, európai proxy-háború, hogy valóban szabadulni akarhat tőle.

Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin az egykor Oroszországtól vásárolt, mai Egyesült Államokbeli Alaszkába, 2025. augusztus 15-re tervezett csúcstalálkozóján az orosz delegáció tagja lett a címképen látható Kirill Dmitrijev, az államfő külföldi befektetési-gazdasági együttműködési különleges megbízottja. Ehhez képest csupán az Ukrajna területén folyó háború beszüntetésével, jegelésével kapcsolatban kíséri fokozott várakozás a találkozót. Mintha az is elsikkadna, hogy úgy tudni, semmilyen írásos megállapodást nem készítettek elő a felek. Azon túl, hogy épp a legbefolyásosabb európai vezetők állnak ki leghangosabban Ukrajna katonaállamként való felhasználása mellett – amit aligha elleneznek a meghatározó amerikai tőkés körök – magam nem lepődnék meg, ha azon túl, hogy nyitva hagynák az ajtót az újabb eszmecserékre, miközben az ukrajnai hadiüzemek, és a kiszolgáló energetikai infrastruktúra, illetve az oroszországi, főleg civil célpontok elleni támadások és a katonai összecsapások folytatódnak, továbbra is a saját vasukat ütnék mindketten. Hogy mi lehet ez a vas? Európai összefüggéseket is említve próbálok rá válaszolni egy hozzám intézett kérdés kapcsán. (Fotó: Roman Naumov / URA.RU / Global Look Press)