CÍMKÉP: Az ukrajnai vezető az X-n jelentette be, hogy nem hajlandó lemondani Ukrajna egyetlen részéről sem – Bármilyen rossz is a véleményem a Vlagyimirnak született Volodimir Zelenszkijről azt a botorságot még róla sem tudtam elképzelni, hogy az ukrajnait összetévessze az ukránnal, Ukrajnát az ukrajnaiakkal, miként azt a Telex és több más hazai médium tette a minap, és teszi rendszeresen. Ráadásul, a főleg ellenzéki körökben etalonnak tekintett internetes lap a BBC-t szintén pontatlanul idézte. Aki arra is kíváncsi, mivel indokolom állításomat, a cikk második részében az ukrajnai viszonyok történelmi hátteréről olvashat.

CÍMKÉP: Az idegen ügynöknek minősített oroszországi Levada közvélemény-kutató intézet portáljának kezdőképe, amelynek jobb felső részébe applikáltam a szervezet magyarra fordított jelmondatát – Az előítéletes megmondó emberek bizonyára ezt is putyini propagandának tekintik, de ettől még tény, hogy a Nyugaton is hitelesnek elfogadott cég felmérései azt mutatják: az oroszországi lakosság túlnyomó többsége Putyin államfői időszakától mindmáig – egyetlen jelentős negatív kilengéssel – növekvő mértékben bízott és bízik az ország, s benne saját jövőjében.

CÍMKÉP: A Kyiv Independent július 22-ei szerkesztőségi cikke szerint Zelenszkij elárulta az ukrajnai demokráciát, és mindenkit, aki küzd érte – A Facebookon bukkantam Lattmann Tamás ajánlójára. A nemzetközi jogász szövegének egyik kérdőjeles kitétele szerint: „Zelenszkij tanul Orbántól?” Szót sem érdemelne ez a butaság, ha nem kapnák fel még egyes nyugati szakértők is a gondolatot a kapitalizmus szükségszerű válságfolyamatainak elemzése, illetve az egyes eseményeknek – ezúttal például az ukrajnai korrupcióellenes szervezeteket érintő döntéseknek, visszakozásoknak – a folyamatokba, a szélesebb értelemben vett geopolitikai-hatalmi összefüggésekbe való ágyazása helyett. Miként azzal sem foglalkoznak, miért szorongatják a Trump-adminisztrációt az amerikai tőkés érdekeltségek a háború mielőbbi befejezése érdekében.  

CÍMKÉP: A Tisztelet és Szabadság Párt (TISZA) elnöke szónokol a 2025. július 12-én, Nagykanizsán tartott II. kongresszuson. Az installáció – a két szélre helyezett EU-zászló kivételével – szinte megegyezik a Fidesz hasonló rendezvényeinek színpadképével. Nem véletlenül. Hiszen a most hatalomra törők nagyrészt azokat szólítják meg, akik – az álbaloldali parlamenti pártoktól átsodródottakkal együtt – a NER által biztosított előnyeiket, javaikat veszélyben érzik. Ezért várják Magyartól ugyanazt, mint amit az orbáni NER pártszimpátiától függetlenül biztosított számukra a lecsúszott milliók rovására. Ráadásul, elegük van az orbáni pártállami gyámkodásból, sőt a Fidesz nevében is kifejeződő hűséget követelésből, és elvárják, hogy az esetleges TISZA-kormány szélesítse a társadalmi értelemben vett mozgásszabadságuk kereteit (Kép forrása: Magyar Péter Facebook-oldala)

CÍMKÉP: Fotó a Váci Napló 2018. szeptember 10-ei számában a hoppon maradt utasokról, mert vagy nem engedték fel őket a kocsikba, vagy megállás nélkül húztak el előttük a vasúti szerelvények. A gondok tehát nem újkeletűek. A Vasutasok Szakszervezetének (VSZ) – a szövegezők szerint kiáltványnak is beillő – megállapításaihoz kapcsolódva ezért vettem elő két évtizeddel ezelőtti, a MÁV helyzetével foglalkozott cikkemet. Megírására a vasúttársaság korábbi kommunikációs igazgatójaként kaptam felkérést, s talán ma sem érdektelen abból a szempontból, hogy felvillant néhány okot azok közül, amelyek miatt a magyar vasúti személyszállítási szolgáltatások odáig jutottak, ahol most tartunk. Áttekintés a VSZ helyzetértékeléséről, majd a megelőző évtizedekről.

Nagyrészt adós maradt a szocializmus alátámasztásának legnagyobb ívű magyarországi marxista tudós filozófiai-elméleti hagyatékával foglalkozó múltheti budapesti konferencia annak sokrétű kibontásával, hogy az emberi szempontokkal szemben teljesen érzéketlen, profitelvre épülő kapitalizmus meghaladása szükségszerű. Pedig – miként ezt cikkemben bemutatom – világszerte érik a helyzet az ezzel való szembenézésre, jóllehet ez sokakat meglephet a mai Magyarországon.

CÍMKÉP: Donald Trump beiktatási beszédében hangsúlyozta: arra lenne a legbüszkébb, ha a béketeremtést és az egyesítést hagyná örökül. Csakhogy, miként ezt az Irán elleni amerikai légicsapás is mutatta, úgy véli, hogy a békét csak erővel, erőszakkal lehet megteremteni, azaz rákényszeríteni a gyengébb félre. Ebbe immár beleférnek a nukleáris létesítmények elleni katonai műveletek, sőt tudósok likvidálása is. A felfogás mindannyiunkat veszélyeztető, lehetséges következményeit, illetve a képmutatás, a kettős mérce lelkiismereti kérdéseit veti fel a cikk.

CÍMKÉP: A montázs képei a 11 éven át háborús viszonyok között élt donyecki és luganszki orosz diákok internetre feltöltött fotóiból, videóiból származnak. Az apropó: az isztambuli tárgyalások második fordulóján végre kiderült, hogy a harcok miatt szétszakadt családokból hány ukrajnai – nem elsősorban ukrán, hanem főleg orosz nemzetiségű – gyerek sodródott el a családjától. A szám jóval kisebb, mint amiről a korábbi kijevi híradások szóltak. Egy 2022-es propaganda-videóból származó záróképpel illusztrálom, hogy a pusztítás a front másik oldalán is meghatározta a gyerekek életét, ami akkor is így van, ha a kijevi kormány mögött álló kampánymenedzserek világszerte Moszkva ellenes uszításra használták fel az ilyen filmeket, holott a háborúban az ukrán oldal sem kímélte és kímél(het)i a lakóépületeket, iskolákat, kultúrházakat, áruházakat, kiürített kórházakat. Különösen nem, ha azokat laktanyának, katonai járművek, fegyverek álcázására, vagy egyfajta erődként használják…