Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin az egykor Oroszországtól vásárolt, mai Egyesült Államokbeli Alaszkába, 2025. augusztus 15-re tervezett csúcstalálkozóján az orosz delegáció tagja lett a címképen látható Kirill Dmitrijev, az államfő külföldi befektetési-gazdasági együttműködési különleges megbízottja. Ehhez képest csupán az Ukrajna területén folyó háború beszüntetésével, jegelésével kapcsolatban kíséri fokozott várakozás a találkozót. Mintha az is elsikkadna, hogy úgy tudni, semmilyen írásos megállapodást nem készítettek elő a felek. Azon túl, hogy épp a legbefolyásosabb európai vezetők állnak ki leghangosabban Ukrajna katonaállamként való felhasználása mellett – amit aligha elleneznek a meghatározó amerikai tőkés körök – magam nem lepődnék meg, ha azon túl, hogy nyitva hagynák az ajtót az újabb eszmecserékre, miközben az ukrajnai hadiüzemek, és a kiszolgáló energetikai infrastruktúra, illetve az oroszországi, főleg civil célpontok elleni támadások és a katonai összecsapások folytatódnak, továbbra is a saját vasukat ütnék mindketten. Hogy mi lehet ez a vas? Európai összefüggéseket is említve próbálok rá válaszolni egy hozzám intézett kérdés kapcsán. (Fotó: Roman Naumov / URA.RU / Global Look Press)

CÍMKÉP: A világnak a globális tőke érdekében történő kirablásának eszközei, a Világbank, az IMF oroszországi, közép-ázsiai, lengyelországi, ukrajnai szakértőjeként is ténykedett Bokros Lajos. Ám hiába a szakértelem, a rálátás. A Klubrádióban vele folytatott beszélgetésben fel sem vetődött, hogy a gazdasági-pénzügyi válság talaján hovatovább mindenütt tapasztalható fasizálódásnak – jelentsen ez bármit – nem egyszerűen az államok élén álló személyek – Putyin, Trump, Hámenei, Netanjáhú, Erdoğan és mások – az okai. Ezzel a szűklátókörű magyarázattal az érte rajongókban és az őt gyűlölőkben maga is dühös indulatokat korbácsolt fel, miként az kiderül a rádió Facebook-oldalán olvasható ismertetőhöz fűzött kommentekből. Az alábbi cikk a Magyarországon is tapasztalható feszültségek, válságjelenségek, a fasizálódás személyeken túli okait igyekszik felvillantani. (Fotó: Mátyus László)

CÍMKÉP: Az ukrajnai vezető az X-n jelentette be, hogy nem hajlandó lemondani Ukrajna egyetlen részéről sem – Bármilyen rossz is a véleményem a Vlagyimirnak született Volodimir Zelenszkijről azt a botorságot még róla sem tudtam elképzelni, hogy az ukrajnait összetévessze az ukránnal, Ukrajnát az ukrajnaiakkal, miként azt a Telex és több más hazai médium tette a minap, és teszi rendszeresen. Ráadásul, a főleg ellenzéki körökben etalonnak tekintett internetes lap a BBC-t szintén pontatlanul idézte. Aki arra is kíváncsi, mivel indokolom állításomat, a cikk második részében az ukrajnai viszonyok történelmi hátteréről olvashat.

CÍMKÉP: Az idegen ügynöknek minősített oroszországi Levada közvélemény-kutató intézet portáljának kezdőképe, amelynek jobb felső részébe applikáltam a szervezet magyarra fordított jelmondatát – Az előítéletes megmondó emberek bizonyára ezt is putyini propagandának tekintik, de ettől még tény, hogy a Nyugaton is hitelesnek elfogadott cég felmérései azt mutatják: az oroszországi lakosság túlnyomó többsége Putyin államfői időszakától mindmáig – egyetlen jelentős negatív kilengéssel – növekvő mértékben bízott és bízik az ország, s benne saját jövőjében.

CÍMKÉP: A Kyiv Independent július 22-ei szerkesztőségi cikke szerint Zelenszkij elárulta az ukrajnai demokráciát, és mindenkit, aki küzd érte – A Facebookon bukkantam Lattmann Tamás ajánlójára. A nemzetközi jogász szövegének egyik kérdőjeles kitétele szerint: „Zelenszkij tanul Orbántól?” Szót sem érdemelne ez a butaság, ha nem kapnák fel még egyes nyugati szakértők is a gondolatot a kapitalizmus szükségszerű válságfolyamatainak elemzése, illetve az egyes eseményeknek – ezúttal például az ukrajnai korrupcióellenes szervezeteket érintő döntéseknek, visszakozásoknak – a folyamatokba, a szélesebb értelemben vett geopolitikai-hatalmi összefüggésekbe való ágyazása helyett. Miként azzal sem foglalkoznak, miért szorongatják a Trump-adminisztrációt az amerikai tőkés érdekeltségek a háború mielőbbi befejezése érdekében.  

CÍMKÉP: A Tisztelet és Szabadság Párt (TISZA) elnöke szónokol a 2025. július 12-én, Nagykanizsán tartott II. kongresszuson. Az installáció – a két szélre helyezett EU-zászló kivételével – szinte megegyezik a Fidesz hasonló rendezvényeinek színpadképével. Nem véletlenül. Hiszen a most hatalomra törők nagyrészt azokat szólítják meg, akik – az álbaloldali parlamenti pártoktól átsodródottakkal együtt – a NER által biztosított előnyeiket, javaikat veszélyben érzik. Ezért várják Magyartól ugyanazt, mint amit az orbáni NER pártszimpátiától függetlenül biztosított számukra a lecsúszott milliók rovására. Ráadásul, elegük van az orbáni pártállami gyámkodásból, sőt a Fidesz nevében is kifejeződő hűséget követelésből, és elvárják, hogy az esetleges TISZA-kormány szélesítse a társadalmi értelemben vett mozgásszabadságuk kereteit (Kép forrása: Magyar Péter Facebook-oldala)

CÍMKÉP: Fotó a Váci Napló 2018. szeptember 10-ei számában a hoppon maradt utasokról, mert vagy nem engedték fel őket a kocsikba, vagy megállás nélkül húztak el előttük a vasúti szerelvények. A gondok tehát nem újkeletűek. A Vasutasok Szakszervezetének (VSZ) – a szövegezők szerint kiáltványnak is beillő – megállapításaihoz kapcsolódva ezért vettem elő két évtizeddel ezelőtti, a MÁV helyzetével foglalkozott cikkemet. Megírására a vasúttársaság korábbi kommunikációs igazgatójaként kaptam felkérést, s talán ma sem érdektelen abból a szempontból, hogy felvillant néhány okot azok közül, amelyek miatt a magyar vasúti személyszállítási szolgáltatások odáig jutottak, ahol most tartunk. Áttekintés a VSZ helyzetértékeléséről, majd a megelőző évtizedekről.

Nagyrészt adós maradt a szocializmus alátámasztásának legnagyobb ívű magyarországi marxista tudós filozófiai-elméleti hagyatékával foglalkozó múltheti budapesti konferencia annak sokrétű kibontásával, hogy az emberi szempontokkal szemben teljesen érzéketlen, profitelvre épülő kapitalizmus meghaladása szükségszerű. Pedig – miként ezt cikkemben bemutatom – világszerte érik a helyzet az ezzel való szembenézésre, jóllehet ez sokakat meglephet a mai Magyarországon.