1398. BEKIÁLTÁS: Ukránok, oroszok – együtt az operaszínpadon

CÍMKÉP: Az Operaház február 22-ei Anyegin-előadásán a vastapssal a függöny elé hívott Felméry Lili (Tatjana) mellett az ukrajnai Jurij Kekalo (Anyegin) – Utóbbi annak ellenére ukrán zászlót applikált Facebook-oldalán lévő fotójára, hogy 2022 áprilisában, az Olaszországban szereplő társulat ukrán tagjainak Kijevből megtiltották, hogy orosz zeneműben, történetesen Csajkovszkij-balettben lépjenek fel. A Magyar Állami Operaház azzal állt és áll ellen az Európát maga alá gyűrő őrületnek, hogy itt a szentpétervári, szaratovi, tehát oroszországi, illetve belorussziai balettművészek mellett ukrajnaiak egyaránt, akár állandó társulati tagként is helyet kapnak a magyar, az angol, a japán, a svéd származásúak mellett. Ezt az egyik néző, a Donyeckből Angliába áttelepült, velem az Ukrajna (illetve jó ideje Oroszország) területén folyó háborúról beszédbe elegyedett nézőtárs is örömmel nyugtázta...
Soha korábban nem éltem át ekkora intenzitással, miként erősíti fel a zenéből áradó érzelmeket a tánc, illetve megfordítva: mennyire magától értetődővé válhatnak a balettmozdulatokba kódolt üzenetek, ha a muzsika veszi őket szárnyára. A Magyar Állami Operaház február 22-ei Anyegin-előadásán volt részem ebben a kivételes élményben. Aki kíváncsi: ízelítőként, innen érhető el kétpercnyi videó a színház honlapján. Ám az elemzés nem az én tisztem. Ha értő módon méltató kritikát akar olvasni valaki, azt nálam avatottabb szerzőnél szintén talál ezen a felületen, a Balettkalauzban. Ami a művészi élményen túl foglalkoztatott:








