CÍMKÉP: A Tisztelet és Szabadság Párt (TISZA) elnöke szónokol a 2025. július 12-én, Nagykanizsán tartott II. kongresszuson. Az installáció – a két szélre helyezett EU-zászló kivételével – szinte megegyezik a Fidesz hasonló rendezvényeinek színpadképével. Nem véletlenül. Hiszen a most hatalomra törők nagyrészt azokat szólítják meg, akik – az álbaloldali parlamenti pártoktól átsodródottakkal együtt – a NER által biztosított előnyeiket, javaikat veszélyben érzik. Ezért várják Magyartól ugyanazt, mint amit az orbáni NER pártszimpátiától függetlenül biztosított számukra a lecsúszott milliók rovására. Ráadásul, elegük van az orbáni pártállami gyámkodásból, sőt a Fidesz nevében is kifejeződő hűséget követelésből, és elvárják, hogy az esetleges TISZA-kormány szélesítse a társadalmi értelemben vett mozgásszabadságuk kereteit (Kép forrása: Magyar Péter Facebook-oldala)

CÍMKÉP: Fotó a Váci Napló 2018. szeptember 10-ei számában a hoppon maradt utasokról, mert vagy nem engedték fel őket a kocsikba, vagy megállás nélkül húztak el előttük a vasúti szerelvények. A gondok tehát nem újkeletűek. A Vasutasok Szakszervezetének (VSZ) – a szövegezők szerint kiáltványnak is beillő – megállapításaihoz kapcsolódva ezért vettem elő két évtizeddel ezelőtti, a MÁV helyzetével foglalkozott cikkemet. Megírására a vasúttársaság korábbi kommunikációs igazgatójaként kaptam felkérést, s talán ma sem érdektelen abból a szempontból, hogy felvillant néhány okot azok közül, amelyek miatt a magyar vasúti személyszállítási szolgáltatások odáig jutottak, ahol most tartunk. Áttekintés a VSZ helyzetértékeléséről, majd a megelőző évtizedekről.

Nagyrészt adós maradt a szocializmus alátámasztásának legnagyobb ívű magyarországi marxista tudós filozófiai-elméleti hagyatékával foglalkozó múltheti budapesti konferencia annak sokrétű kibontásával, hogy az emberi szempontokkal szemben teljesen érzéketlen, profitelvre épülő kapitalizmus meghaladása szükségszerű. Pedig – miként ezt cikkemben bemutatom – világszerte érik a helyzet az ezzel való szembenézésre, jóllehet ez sokakat meglephet a mai Magyarországon.

CÍMKÉP: Donald Trump beiktatási beszédében hangsúlyozta: arra lenne a legbüszkébb, ha a béketeremtést és az egyesítést hagyná örökül. Csakhogy, miként ezt az Irán elleni amerikai légicsapás is mutatta, úgy véli, hogy a békét csak erővel, erőszakkal lehet megteremteni, azaz rákényszeríteni a gyengébb félre. Ebbe immár beleférnek a nukleáris létesítmények elleni katonai műveletek, sőt tudósok likvidálása is. A felfogás mindannyiunkat veszélyeztető, lehetséges következményeit, illetve a képmutatás, a kettős mérce lelkiismereti kérdéseit veti fel a cikk.

CÍMKÉP: A montázs képei a 11 éven át háborús viszonyok között élt donyecki és luganszki orosz diákok internetre feltöltött fotóiból, videóiból származnak. Az apropó: az isztambuli tárgyalások második fordulóján végre kiderült, hogy a harcok miatt szétszakadt családokból hány ukrajnai – nem elsősorban ukrán, hanem főleg orosz nemzetiségű – gyerek sodródott el a családjától. A szám jóval kisebb, mint amiről a korábbi kijevi híradások szóltak. Egy 2022-es propaganda-videóból származó záróképpel illusztrálom, hogy a pusztítás a front másik oldalán is meghatározta a gyerekek életét, ami akkor is így van, ha a kijevi kormány mögött álló kampánymenedzserek világszerte Moszkva ellenes uszításra használták fel az ilyen filmeket, holott a háborúban az ukrán oldal sem kímélte és kímél(het)i a lakóépületeket, iskolákat, kultúrházakat, áruházakat, kiürített kórházakat. Különösen nem, ha azokat laktanyának, katonai járművek, fegyverek álcázására, vagy egyfajta erődként használják…

CÍMKÉP: Bár amerikai források szerint a washingtoni vezetés mit sem tudott az oroszországi repülőbázisok elleni dróntámadások másfél éven át folyt előkészítéséről, az különösen kínos lehet az USA irányítói számára, hogy egy Brjanszk közelében lévő közúti hidat úgy robbantottak fel, hogy a roncsokba belerohanjon egy Moszkvába tartó vasúti szerelvény. Ez már felveti az állami terrorizmus kérdését is. Ráadásul, mindez az isztambuli orosz–ukrán tárgyalások második fordulójának előestéjén történt. A Bekiáltás-cikkben azt járom körbe, miért érdekük jelentős nyugati erőknek a háború elhúzása, de legalábbis az Oroszország elleni, már ma is jelentékeny provokációk, diverzánsakciók, naponta ismétlődő mélységi drón-, sőt rakétatámadások fenntartása, miközben az atomháborút is kockáztathatják.# (Kép forrása: Ria Novosztyi)

CÍMKÉP: A 2025. május 24-ről 25-ikére virradó éjszakán Kijev peremterületét – orosz közlés szerint a pilótanélküli támadó eszközöket gyártó üzemeket és más katonai célpontokat – ért drón- és rakétatámadásról készült egyik felvétel – Az ukrán hatóságok szerint Oroszország az éjszaka folyamán 14 ballisztikus rakétával és 250 drónnal támadta az országot; az utóbbi három évben ez volt az egyik legnagyobb kombinált rakéta- és dróntámadás az ukrán főváros ellen. A szirénák hét órán át szóltak. Csakhogy, immár több mint tizenegy éve, ugyanebben van részük a Donyec-medenceieknek, s hónapok óta Oroszország jónéhány régiója, köztük részben Moszkva és környéke lakosságának is. Eközben az új német kancellár, a multionacionális tőke nyomásának engedve, akár Moszkva célpontjává is teheti Berlint.

CÍMKÉP: Nikolás Maduro és Vlagyimir Putyin a Venzuela és Oroszország közötti stratégiai partnerségi és együttműködési szerződés május 7-ei aláírása után – A Venezuelában található, az USA számára is fontos kőolajlelőhelyekhez csak Peking és Moszkva ellenőrzése mellett férhetnek hozzá a Washingtonhoz kötődő tőkés érdekeltségek. Így az utóbbiaknak nem marad más hátra, mint észak, azaz Kanada felé tekinteni (Fotó: Szergej Bobiljov, RIA Novosztyi, kép forrása: az orosz elnök honlapja)

CÍMKÉP: A 2014-ben kezdődött donyeci vérengzésekben kitűnt, a nyugati kiképzők által felkészített ukrajnai banderista-fasiszta Azov zászlóalj tagjai nem véletlenül tartották magától értetődőnek, hogy a NATO-szimbólummal és a náci horogkereszttel pózoljanak a kamera előtt – A nyugati dezinformálást követő befolyásos médiumaink egyrészt nem tárják fel a bennünket érintő események geo-ökonómiai összefüggéseit, másrészt nem mutatják be a térségünkben zajló imperialista háború teljes kiterjedtségét, elhallgatják az ukrajnai rendszer mára mélyen beágyazódott fasiszta jellegét (A kép 2022-ben kezdett elterjedni az interneten)

CÍMKÉP: Tábori Kornél 1920-as szociofotója az „Egy halálraítélt ország borzalmaiból, Razzia a budapesti nyomortanyákon” című kisalbumából. A kép eredeti aláírása: Tisza Kálmán tér 22. II/26. S. B. rokkant lakhelye. Egy éjszaka az egyik kisgyerek kezét a patkányok rágták le – Félrevezethet, ha valaki azt hirdeti: csak a statisztikai adatsorokra épített tudományos dolgozatok mutathatják be hitelesen a társadalmi viszonyokat. (Kép forrása: epa.oszk. hu )