Krasznahorkai nyomán a nemzethez tartozásról (Fotó forrása: Geisler-Fotopress)

2025. október 9-én, csütörtökön jelentette be a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, hogy ebben az évben Krasznahorkai László nyerte az irodalmi Nobel-díjat. Kertész Imre után második magyar íróként. Amikor a Sorstalanság hősének sorson kívülisége letaglózott, még nem létezett a Bekiáltás, így nyilvánosan nem is dokumentáltam akkori érzelmeimet. Viszont a Bekiáltásban többször is foglalkoztam Krasznahorkai regényeivel. A 2024. január 5-ei, az író 70. születésnapjára készült írásomban négy művére utaltam, a bevezetőben a keserű felvetésemmel: „egyáltalán érdekel-e még bárkit is egy Facebook vagy Twitter–X háromsoros kommenten kívül bármilyen fejtegetés? Egyáltalán, ki az a Krasznahorkai?” A Nobel-díj után talán többen feleszmélnek, bár az író egyik, Háború és háború című regényének hőse szerint a valósággal való foglalkozás már csak a mezítlábas szerencsétleneket sújtja. De most következzék az egyik újraközlés! (A fotó forrása az író Facebook-oldala)

Bár a lengyel Nemzetbiztonsági Iroda (BBN) mindenkit arra kért, hogy őrizze meg nyugalmát, az európai háborús hangulatkeltés magasra hágott annak következtében, hogy szeptember 9-ről 10-re virradóan több olyan, robbanóanyagot nem szállító drónt lelőttek, amelyek megsértették Lengyelország légterét. Egyes politikusok azonnal Moszkva tudatos támadásáról, a NATO légtérvédelmi képességeinek teszteléséről fantáziáltak. Ehhez képest akár más megvilágításba is helyezheti a történteket Belorusszia védelmi miniszterének első helyettese, a vezérkar főnöke, Pavel Muravejko vezérőrnagy nyilatkozata, aminek lényegét a lengyel oldal is visszaigazolta. A teljes szöveg szó szerinti fordítása. 

A nyugat-európai és a brüsszeli vezetők állandósíthatják a regionális háborút az európai kontinensen, amiben egyre inkább partnerei a tájékozatlan és/vagy kicsinyes érdekeiktől vezérelt értelmiségiek által félrevezetett tömegek – CÍMKÉP: Jan Matejko 1872-ben készült, Báthory István Pszkov alatt című festményén a mai információs háború egyik előfutára, az erdélyi fejedelem és lengyel király IV. Rettegett Iván hódoló, békét kérő küldöttségét fogadja, háttérben a felégetett várossal (Bővebben az eseményről a cikk után*)

CÍMKÉP: Az oroszországi X. Keleti Gazdasági Fórum plenáris ülésén készült felvétel bal oldalán Szonszaj Siphandone laoszi miniszterelnök, akinek országáról írta néhány hónapja az Euronews: „az újabb ország, melyet Moszkva belerángat az ukrajnai háborúba”, merthogy az ukrán hadsereg által Oroszország kurszki régiójának településein, mezőgazdasági területein hatalmas mennyiségben lerakott aknák eltávolítására vennék igénybe a laoszi polgárháború, illetve a vietnámi háború után nagy jártasságra szert tett aknamentesítő egységeket. Vlagyimir Putyin orosz államfő másik oldalán Gombozsavin Zandansatar Mongólia Oroszországban és Hollandiában tanult, bankárból lett kormányfője és Li Hongzhong, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a kínai parlament Állandó Bizottsága elnökének első helyettese – Putyin szerint a rendezés akadálya Zelenszkij illegitim államfői volta mellett, hogy az ukrán alkotmánybíróság elnökét nem engedik be a hivatalába, a legfelsőbb bíróság elnöke pedig börtönben ül. (Fotó: Vlagyimir Szmirnov, TASZSZ)

A nap képén, 2025. augusztus 31-én, Kínában Vlagyimir Putyin orosz államfő, akit Narendra Modi India miniszterelnöke köt össze Hszi Csin-ping kínai elnökkel. Eszerint, miként ez elhangzott a csúccsal kapcsolatban, létrejött a „sárkány", az „elefánt” és a „medve” szövetsége –   (Fotó: Getty Images)

CÍMKÉP: Niedermüller Péter VII. kerületi polgármester és Sandor Fegyir őrmester, Ukrajna budapesti nagykövete az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban tartott ünnepségen – „Ha embertársaink egy részét a mieinktől eltérő politikai nézeteik miatt kiirtandó parazitákhoz hasonlítjuk, igen közel kerülünk a náci/fasiszta észjáráshoz”– írta hat évvel ezelőtt Tamás Gáspár Miklós. Márpedig Ukrajnában éppen ez történik a 2010-es évek óta. Csakhogy ott az úgymond „faji” alapú zsidózás helyett az oroszokra különösen sértő, kulturrasszista „szemétlapátozás” vált a Soros-alapítvány által támogatott szervezetek, médiumok egyik kulcsszava. Miért, miért nem, Budapesten ez csapott át patkányozásba. A magyarországi előzményekről és a tőkeérdekekkel összefüggő, nemzetközi háborús vonatkozásokról részletek a BEKIÁLTÁS blogban (Fotó forrása a Történeti Tár honlapja)

CÍMKÉP: A Gerilla együttes tagjai 1967-ben: Vámos Tibor, alias Miklós, Gergely Ágnes, Berki Tamás. Dalaikkal a kapitalista kizsákmányolás, az imperialista háborúk brutalitása elleni tiltakoztak. Egyes számaikhoz a szövegek egy részét Haraszti Miklós fordította, aki idővel a kapitalizmus neoliberális változata mellett érvelt, sőt illegális munkát is végzett az érdekében. Ami azonban 2025-ben frusztrálhatja az 1950–1957 között született Ratkó-nemzedéket, azaz nemzedékemet, amely annak idején lelkesedett értük, hogy elmaradt a pálfordulás következményeivel való szembenézés. Eközben a fiatalok ma újra dalolnak hatvanas évekbeli pol-beat dalokat és protestsongokat anélkül, hogy érdekelné őket a hozzám hasonló véneknek ebben a hosszabb cikkben is megjelenő, morális kérdéseket feszegető számadása. A közös múltunkat is felidéző eszmefuttatást a debreceni Fazekas Mihály gimnázium 1966–1970 közötti IV/b. osztályának ajánlom (Kép forrása: korabeli újságfotó)

Cikkem nyomán a „tettre készek” őrült akciójaként jellemezte az augusztus 18-ai, kierőszakolt washingtoni találkozón a nyugati vezetők fellépését  egy francia portál szerkesztője. (Felvétel a „családi", bár ha Trump tekintetét nézem, nem igazán családias fotózáshoz készülődésről. Forrás: Euronews)