A választók jelentékeny része szerint nincs jobb helyette, ráadásul az ellenállás bármilyen formájától is ódzkodnak.

Berzenkedtek néhányan az „Orbáni játék a tanárokkal és az EU-val” című cikkem miatt, amelyben a pedagógusok béremelésével kapcsolatos önkényes és átláthatatlan kormányzati döntésekkel foglalkoztam. Néhány rendszeres olvasóm, akik bár ezúttal is kulturáltan fejezték ki ellenérzésüket, ahelyett, hogy a konkrét ügyről nyilvánítottak volna véleményt, egy másik dimenzióba emelték a döntéshozók botrányos eljárását. Egyikük például ily módon:

A Kolumbusz utáni glóbuszon a pénz és műveletei már nem a valóságra épülnek – mondatja ki az író a hősével.

Krasznahorkai László idézőjelek közé szorított mondattöredékeit és kifejezéseit is idekölcsönözve, a végtelen áradással ömlő szövegének örvényei között próbálom eljuttatni az olvasót a 175., majd a 176. oldalig, amelyek vészterhes részleteire kifuttatom ezt az írást. Európa különböző történelmi koraiban, Krétától Itálián és németföldön át Britanniáig, az időben hol előre, hol hátra, olykor zavarba ejtő átfedésekkel, hol valaki megbízásából, hol ki tudja, milyen erő által mozgatva, az újabb és újabb háborúk elől más-más tájra húzódó Kasser, Bengazza, Falke és Toot 1493-ban, portugál királyi küldetést teljesítve, Gibraltárnál találta magát, ahol

Ismerősöm szerint nem maguk alá vágnak, hanem már az uniós választási kampányra gyúrnak.

Tényleg ez volt az utolsó csepp! Nem mintha egy percig is bíztam volna a 2010 óta regnáló Orbán-rezsimben, ellentétben néhány ismerősömmel, akik

Novák Katalin a közrendűek tetteit emelte ki, s nem tett különbséget anyaországiak és határon túliak között.

Annyira nem akartam hinni a fülemnek, hogy környezetem nem kis megrökönyödésére visszatekertem a tévékészüléken Novák Katalin köztársasági elnök újévi üzenetét. Az újrázáskor a szememmel is követtem a feliratot, ám ugyanazt kellett konstatálnom:

Az Ukrajna területén folyó háborúval kapcsolatos hamisítások védtelenné teszik a nyugati, benne a magyar közvéleményt.

Azt olvasom az Euronews, az állítólag az európai értékek iránt elkötelezett médium – jelentsen ez bármit! – oldalán, hogy

A hibridháborúban az egyházi konfliktus előidézése is eszközzé vált Kijev Moszkva ellen fordításához.

Az európai értékrendhez való igazodás – jelentsen ez bármit! – újabb lépéseként ünnepelte az idén a hivatalos Ukrajna a karácsonyt. Az elnök által még júliusban aláírt törvény szerint már nem a Krisztus előtt 45-ben bevezetett Julián, hanem a Gergely naptár szerint emlékeztek meg Jézus születéséről. Ám a kérdés megosztja még az ukrán pravoszláv egyház képviselőit is, hiába állították hamisan egyes médiumok, hogy a szovjet szokásokkal való szakításról van szó. Az РБК-Україна hírportál szerint legfeljebb a papok egyharmada (volt) hajlandó a váltásra. A többiek továbbra is a január 6-áról 7-ére virradó éjszakán celebrálják szertartást. Nyilván, sosem tudjuk meg, hányan követték a váltást, hiszen

A Kremlben az 1941-es helyzet kattoghatott a fejekben – aki nem gondolt erre, s nem gondol, minimum felelőtlen.

Igazán nem én tehetek róla, hogy a Bekiáltás cikkajánlók elé, illetve közé helyezett, békés ünnepeket és nyugalmasabb új évet kívánó posztom közzététele óta egyik borús jegyzetet írom a másik után. Ezúttal Váncsa Istvánnak az Élet és Irodalom (ÉS) ünnepi számában Áldott, békés címmel írt szövegébe botlottam. Többek között ezt írja:

Az ellenzék szemet huny a brüsszeli jogsértések fölött, miközben itthon szűk látókörű módon  ágál.

Először Schiffer András ügyvédtől, egykori politikustól a több mint egy évvel ezelőtti Balfest-konferencián hallottam szakmai érvekkel alátámasztott fejtegetést arról, miért sértenek jogot az Európai Unió vezetői és intézményei azzal, hogy

A terhek megosztása nélkül előbb közönybe fullad a nyugati civilizáció, mígnem ismét fellázadnak a tömegek.

Az európai vezetők valami alapvetőt nem értettek meg / nem akartak megérteni / nem voltak képesek megérteni, amikor

Ha már demagógia: az ukrán Hruscsov ült a Kremlben az 1956-os felkelés idején. 

Hosszú hallgatás követte az idős ukrajnai újságíró kollégámnak még november legelején írt levelemet. Ezt a Bekiáltás olvasója Az USA áldozata lett Ukrajna cím alatt ismerhette meg. Most, hogy őt és családját is üdvözöltem a közelgő ünnepek alkalmából, nyugalmasabb új évet kívánva, azt válaszolta: