Mottó: Megérteni próbálni! Bár, tudom, hogy hasztalan...

„Állítólag hazánkban ’89 előtt államkapitalista berendezkedés volt, szerintem pedig nem az, hanem az első sikeres közösségi társadalmi kísérlet, ezért kellett tönkretenni” – írta a Szocializmus a többpólusú világban elnevezésű Facebook-oldalon egy poszter, történetesen K. P. Illusztrációként a MAHART-flotta egykori büszkesége, a Vörösmarty fotóját használta, amihez egy hozzászóló azt a magyarázatot fűzte, hogy

„Ma már nehéz elképzelni, hogy az óbudai és az újpesti hajógyárakban nagy tengerjáró hajókat gyártottak, és azokat leengedték a Dunán a tengerre, rendeltetési helyükre. És komoly tengeri flottánk volt, amelynek ilyen nagy hajók is a tagjai voltak, mint a képen látható Vörösmarty tengerjáró hajó”.

A kommentben az utóbbi évtizedekben megszüntetett patinás cégek és termékeik hosszú felsorolása. Linkjét e cikk végén megtalálja az érdeklődő. A hajózási részt azzal egyértelműsítette egy további látogató, hogy „A Vörösmarty motoros tengerjárót a Szovjetunió Herszoni Hajógyárában készítették. Alkalmas volt óceánok átszelésére is. A hazai hajógyárak ún. Duna-tengerjárókat készítettek, amelyek vízkiszorítása, így hordképessége is elmaradt a bolgár és szovjet gyárakból rendelt hajókétól”. Ezzel azonban akaratlanul is nemzetközi – hogy ne mondjam: internacionalista – vetületbe helyezte az álláspontomat az eredeti felvetésről:

Z. A. mindkét szálat érintette kommentjében: 
     ♦ Mára egyértelmű, hogy a kelet-európai rendszerváltások (benne a magyar) nem szóltak másról, mint arról, hogy a világgazdaság centrumországai elhatározták és végrehajtották ezeknek az országoknak a betagolását egy új, általuk kialakított és uralt gazdasági világrendbe. Bármennyire is úgymond fejletlenebbek voltak, ezeknek az országoknak a gazdaságai, „kilógtak” az USA és a fő EU-s országok által dominált centrum > félperiféria > periféria struktúrából. Ahhoz, hogy „beillesszék őket” (ez az újgyarmatosítás szalonképesebb neve) mindenekelőtt le kellett rombolni önálló iparukat, mezőgazdaságukat, fejlesztő-képességüket és kapacitásaikat. A rendszerváltó „elitek” „csak” kiszolgálták ezt a törekvést (a lényeget tudva vagy nem is tudva), nem pedig az értelmi szerzői voltak. Ez ennyire egyértelműen a rendszerváltáskor nem látszott és az még kevésbé, hogy – Magyarországot illetően – kifejezetten sikeresen végbemegy majd. A fentebb említett egypólusú világrend, amelyben a „csúcson” az USA és néhány nagyobb EU-ország helyezkedik el, lefölözve a világgazdaság összes profitjának nagy részét. Ez az ún. transznacionális kapitalizmus sémája. Magyarország helye az ún. integrált félperiférián van, amely kvázi egy gyarmati státusz.
    ♦ Ezzel – értsd: a rendszer meghatározásával – az a probléma, hogy az államkapitalizmus politikai gazdaságtani kategória, az államszocializmus viszont nem. A politikai gazdaságtan nem ismer ilyet: ez egy elnevezési kísérlet az átmeneti társadalmak eddig létezett (sztálini eredetű) típusára. Szerintem, ha használjuk, célszerű csak idézőjelesen, mivel semmilyen szocializmus nem volt. Állami sem… (Már persze attól függően, hogy a szocializmus melyik definícióját teszi valaki magáévá.) Igaz, van olyan vélemény, hogy a demokrácia és a szocializmus előtt minden jelző fosztóképző. (Nem tapasztaltam semmi olyat, ami ezt cáfolná.)

Kabai Domokos – Bekiáltás Z.A-nak: Köszönöm! Mindenesetre annak az államnak erős szociális törekvései és eredményei voltak a nagy többség esetében, ha a kor történelmileg kialakult viszonyait és a háborús pusztításokat is tekintem, s nem a 2000-es évek, szintén történelmileg kialakult – lásd még gyarmatosítás –, jólétinek mondott társadalmai szemszögéből ítélem meg a helyzetet. Lehet, hogy ma nem itt tartanánk, ha a magát baloldalinak mondott értelmiség nagyrészt terméketlen okoskodásával, a nomeklatúra az árulásával nem járul hozzá ahhoz, hogy lehúzzák a wc-n az ,,államszocializmus” értékeit? Bocs’ de én már csak ilyen földhözragadt vagyok…

Hozzászóló A. M.: Ez az államkapitalizmus-blöff brit trockistáktól ered... A legkártékonyabb ötletek egyike, ami létezik... Nekem olyan EU-csatlakozásért felelős miniszter mondta, aki a tárgyalásokat vezette, hogy akkor engedtek be minket az EU-ba, amikor a téeszeket még jogilag is szétvertük, hogy a legversenyképesebb ágazat ne konkuráljon a frengikkel. (A ferengi egy földönkívüli faj a Star Trek: The Next Generation tudományos-fantasztikus televíziós sorozatban. Kultúrájukat a profit és kereskedelem iránti megszállottság jellemzi. Állandóan azon iparkodnak, hogy másokat csalással rászedjenek – KDL).

Az oldal adminisztrátora: Az államkapitalizmus kifejezést a szocializmus leírására, azzal való azonosítására Lenin vezette be, mivel rájött, hogy a szocializmus megnyilvánulási formája az elkövetkező 5-6 generáció számára ez lesz. „A szocializmust mindössze egyetlen mozzanat választja el az állam-monopolista kapitalizmustól. Más megfogalmazással élve, a szocializmus pusztán egy olyan állam-monopolista kapitalizmus, amely az egész nép érdekeit szolgálja, és ebben a vonatkozásában szűnik meg kapitalizmus lenni.” (Vö.: Lenin: A közelgő katasztrófa és annak leküzdése, 1917) TGM számára a valóságnak ez az aspektusa sem volt elfogadható, ezért Lenin praktikus megállapítását egyfajta pejoratív jelzőként kezdte használni.

Hozzászóló A. M. válasza Z. A-nak: Természetesen! A jogi szabályozásról van szó, hogy lehetőség se legyen a konkurens visszatérésére.

A beszélgetést elindító K. P. reagálása Z. A-nak azzal, hogy szerinte a téeszek szétverése már a Kádár-rendszerben megkezdődött: Már 1981 83 között a téeszektől, társadalompolitikai okok miatt, extra befizetéseket követeltek. Az alapszolgáltatások megmaradtak, de fejlesztésekre alig maradt pénz.

Kabai Domokos – Bekiáltás K. P-nek: Nem ezt tapasztaltam három szemszögből sem.
Egyrészt, 1986 és 1989 között a MÉM sajtófőnöke voltam. Akkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek (téeszek) nagy többsége még a vidék erős foglalkoztatója, szociális és kulturális tényezője volt, amit számos vidéki utamon érzékeltem, illetve egy interjúkötet számára a problémákat is felvető beszélgetéseim dokumentálnak. Lehetséges persze, hogy agyonadóztatták őket, amit persze összehasonlító adatokkal kellene igazolni. Ugyanakkor az élelmiszergazdaság egésze – amit a minisztérium neve is kifejezett: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, benne az erődgazdasággal és a halászattal – meglehetősen integrált volt az alapanyag-termeléstől a feldolgozásig.
     Másrészt, hogy nem maradt volna fejlesztésre pénz, azt szülőfalum, Kaba téeszének mai ésszel felfoghatatlan mértékű, a növénytermesztés, az állattenyésztés csak világszínvonallal mérhető beruházásaival igazolhatom. Hozzá a háztáji gesztorálás, a számtalan élelmiszer- és szolgáltató-ipari tevékenység, a részben már saját számítógépparkra alapozott gazdaságirányítás (!), no meg a kiterjedt szociális ellátás, saját, a tagok által használt balatoni üdülővel, külföldi csoportos jutalomutakkal, a helyi sportszakosztályok támogatásával. (Erről egy egész éven át forgatott, csaknem egyórás dokumentumfilmet is prezentálhatok, amit forgatókönyvíró szerkesztő-riporterként jegyeztem.) De a környékről hadd említsem csak a legismertebbek közül Nádudvart, vagy Földest, Hajdúszoboszlót, Derecskét, Hajdúszovátot…
     A harmadik tapasztalatom: 2000 táján egy abaúji faluban vettünk egy házat. Ott lényegesen mostohább viszonyok között gazdálkodtak, de akkor még látszottak a korábbi értékteremtő gazdálkodás és a rendszer szerves részét alkotott szociális, oktatási és kulturális erőfeszítések maradványai, amelyek a rendszerváltozás / változtatás után lassan felszámolódtak, amit nagyon lehangoló volt személyesen is átélni.

Hozzászóló K. P. Kabai Domokos – Bekiáltásnak: Én itt nem azt írtam, hogy tönkrementek, hanem azt, hogy egyenlőtlen volt az adóelvonás. Lásd: Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) által írott levelek Békés megyéből.

Kabai Domokos – Bekiáltás K. P-nek: Bizonyára. De például a kabai téeszt az állam, nem ismerem milyen formában, kötelezte egy dél-bihari, Békés megyéhez közeli, igen szikes területen gazdálkodó, tehát reménytelenül veszteséges téesz gesztorálására, amivel ebben az esetben némileg kiegyenlítettebbé váltak a viszonyok.
     Természetesen, nem tudom, mennyire volt ez általános, de mint fentebb is utaltam erre az országos összehasonlító elemzés kitétellel, egy elemet nem célszerű kiemelni semmilyen kérdés megítélésekor. De ez már úgyis veszett fejsze nyele, az újabb generációkat szinte egyáltalán nem foglalkoztatja, bár az ehhez hasonló kérdések tisztázása nélkül a jövő is homályosan rajzolható meg. Mi legfeljebb azt rögzíthetjük, láthatóan még a kortársak előtt is hiábavalóan, hogy a létező szocializmusban erős törekvések voltak a szociális viszonyok kiegyenlítésére.

III. témakör: az előzőhöz kapcsolódva Kabai Domokos – Bekiáltás K. P-nek a Szovjetunió gyakorlatáról

A Szovjetunió ennél szembetűnőbb példákkal szolgálhat, amennyiben akár a szovjet-orosz föderáció terhére fejlesztették a többi köztársaság iparát, oktatási, tudományos, kulturális életét, egészségügyi viszonyait. Csak jelzem: nem csak Moszkvában és Leningrádban volt filmgyártó stúdió. Számos egyetemet, főiskolát, múzeumot, színházat, akár balett társulatot, szimfonikus zenekart hoztak létre a ma már önálló országokban is. Írásbeliséget teremtettek a törzsi viszonyok között élő népek számára. A bér-, és a szociális-nyugdíjrendszer mutatói, mechanizmusai mindenütt azonosak voltak, egy étkészlet vagy televízió ára – ellentmondva a klasszikus piacgazdaság elveinek – mindenütt ugyanaz. Jellemző, hogy a fémből készült tárgyakba már a gyárban belenyomták az árat.

Hogy ennek – az oroszországi történelemben gyökerező mechanizmusok, a folyamatos háborús fenyegetettség és a honvédő háború nyugati pusztításai, az ezek hatására, időszakonként az erőltetett extenzív fejlesztésnek a korábbi nyugatihoz hasonló brutalitását is magán viselő autoriter hatalomgyakorlás, sőt önkényuralom, majd a nomenklatúra árulása mellett – milyen szerepe volt a rendszer felbomlásában a kapitalista környezetben, külön vizsgálandó. De hogy a szovjet államszocializmus, sokak állításával ellentétben, nem a perifériáról a centrum felé érvényesített erőforrás-kivonásra építő nyugati gyarmatosítási modellt követte, hanem szocialisztikus, sőt közösségi társadalmi irányba mutató szempontokat igyekezett érvényesíteni, az előttem bizonyosnak látszik.

Bár a nyugati médiának az oroszországi hírek nagy részével kapcsolatos bojkottja, illetve a tendenciózus válogatás és értelmezés miatt megközelítően sincs teljeskörű rálátásunk a helyzetre, a putyini fordulatnak – a jelenlegi nagyszabású fejlesztések mellett, illetve azokat kiegészítve – erős szociális, oktatási és kulturális aspektusai szintén vannak. Ezek tanulmányozását épp ideje lenne elkezdeni a korlátolt hírmagyarázók, a hivatásos okoskodók, a valamely érdekcsoport üzeneteit közvetítők terméketlen és félrevezető putyinozása helyett…#

Kabai Domokos Lajos

Ez lett belőle. Az 1979-ben, a Szovjetunióban vízre bocsátott – itt a korabeli filmhíradó linkje – Vörösmartyt Kambodzsában, Yong Kong néven bontották szét 2000–2001-ben, bár a nemzeti színek még ekkor is a kürtőjén voltak. Akár a rendszerváltozás után bekövetkezett gazdasági leépülés jelképe is lehetne. Persze, amíg idáig jutott, néhány privatizáló bizonyára nagy pénzt zsebelt be az elkótyavetyelésével...

FÜGGELÉK
A eredeti poszt elérhetősége a Szocialimus a többpólusú világban oldalon:
A magyar gazdaság leépülésének tényei az egyik hozzászólásban