A kapitalizmuspártiság – háborúpártiság
akár tudatában vagy ennek, akár nem, akár rázod az öklöd hol az egyik, hol a másik, mindent egybe vetve, valójában a tőke szolgálatában álló politikusra. Itt az indoklás:
akár tudatában vagy ennek, akár nem, akár rázod az öklöd hol az egyik, hol a másik, mindent egybe vetve, valójában a tőke szolgálatában álló politikusra. Itt az indoklás:
Cikkem nyomán a „tettre készek” őrült akciójaként jellemezte az augusztus 18-ai, kierőszakolt washingtoni találkozón a nyugati vezetők fellépését egy francia portál szerkesztője. (Felvétel a „családi", bár ha Trump tekintetét nézem, nem igazán családias fotózáshoz készülődésről. Forrás: Euronews)
A francia Histoire et Société (Történelem és Társadalom) portál a párizsi politikai és médiavilághoz forduló provokatív címmel és előszóval átvette az 1362. Nem csak Kijevnek, Moszkvának is vannak biztonsági érdekei című Bekiáltás-cikket teljes fordításban. Az elemzés a posztszovjet térségnek az euro-atlantihoz csatolásának, Oroszország részekre osztásának több évtizedre visszanyúló tervezése, tehát az Ukrajna területén folyó mai háború, továbbá a kaukázusi országokban újból és újból kirobbantott zavargások előzményeinek felvázolása mellett arra fókuszál, hogy
CÍMKÉP: Gyakorlatilag a teljes üzem megsemmisült – mondta Földes András, a HVG tudósítója, aki a munkácsi rakétatámadás helyszínéről jelentkezett be augusztus 22-én, pénteken délután. A bökkenő: az ukrán katonai szervek kérték a lakosságot, ne fényképezzék, s ne tegyék fel az internetre a pusztítás mértékét, körülményeit. És igazuk volt. Akik a támadást megtervezték, fontos információkhoz jutnak ily módon a hatékonyságról. Hát akkor? De van itt más ostobaság is a köztársasági elnök utólag módosított közleménye, Rácz Andrásnak a Magyarországból kilátni nem képes, a hvg.hu által kiemelt értékelése mellett... (Kép forrása: hvg.hu)
A munkácsi elektronikai, alias kávéfőző-gyártó üzemet ért rakétatámadás kapcsán Techet Péter, a bécsi Duna-régió és Közép-Európa Intézet tudományos munkatársa a Klubrádió augusztus 21-ei, Megbeszéljük műsorában, Bolgár György mikrofonja előtt kifejtette:
Az Ukrajnát névlegesen irányító Vlagyimir Zelenszkij azt bírta írni augusztus 18-án, az X-en, hogy
CÍMKÉP: A „tettre készek” szinte kész helyzet elé állítva az amerikai elnököt, 2025. augusztus 18-án kierőszakolták, hogy az ukrán vezető mellett ők is bejelentsék igényüket az Ukrajna területén folyó háborúval kapcsolatos döntések meghozatalában való részvételre – Nem egyszer egymásnak és az orosz forrásoknak is ellentmondanak a nyilatkozatok. Az a képzet pedig, hogy az európai értékrend mindenkié fölött áll lehetetlenné teszi a másokkal való együttműködést, ami a világban zajló gazdasági átrendeződés mellett hozzájárul a gazdaságunk hanyatlásához. Hozzá az eszelős fegyverkezés európai képviselői nem egyszer olyan unokák, akikben akár a tudat alatt élhet a II. világháborús vereség miatti revánsvágy. (Fotó: Alex Brandon/AP Photo/dpa/picture alliance)
Megpróbáltam kiigazodni az alaszkai Trump–Putyin csúcstalálkozót követően, augusztus 18-án, Washingtonban sorra került Trump–Zelenszkij megbeszélés, illetve az európai „tettre készek” tárgyalása utáni, az Ukrajna területén folyó háborúhoz kapcsolódó nyilatkozatzuhatagban. Ügyködésem következménye
CÍMKÉP: Zbigniew Brezinski: „Amerika egyedüli globális szuperhatalomként való megjelenése most elengedhetetlenné teszi az Eurázsiával kapcsolatos integrált és átfogó stratégia kidolgozását” című cikkének illusztrációja Oroszország lehetséges felosztásáról a Foreign Affairs 1964. március 1-jei számából. Mint látható, Kelet-Európát Ukrajnával, Oroszországot a Fekete-tengertől elszigetelésével, a Kaukázussal már akkor az Atlanti-Európához rajzolták – Az Egyesült Államokra annyira ráégett az Ukrajna felhasználásával zajló, európai proxy-háború, hogy valóban szabadulni akarhat tőle.
Abból kell kiindulnom, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke vendéglátóként hívta meg Oroszország szankciók által sújtott államfőjét az USA korábban Oroszországhoz tartozott területen lévő légibázisra. Öt napon belül nem egy, az USA-ban beutazási tilalom alatt álló orosz újságírónak adták meg a vízumot, hogy részt vehessenek a csúcstalálkozón. Mi több, elfogadták, hogy a Moszkvában állomásozó nyugati tudósítókat is az orosz külügy akkreditálja. Gesztus gesztus után. Mindez
„Tump nem veszített, de Putyin egyértelműen győzött” – reagált a két elnök 2025. augusztus 15-ei, alaszkai találkozójára a CNN amerikai hírtelevízióban John Bolton republikánus párti tanácsadó és politikai kommentátor. aki 2005 és 2006 között az USA ENSZ-nagykövete, 2018 és 2019 között pedig Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadója volt. Az amerikai–orosz csúcsot a „Pursuing Peace” (Békére törekedve) jelmondat alatt tartották meg. Egyes magyarországi őrültek vágyával ellentétben Vlagyimir Putyint nem tartóztatták le, ami azzal együtt, hogy a két állam egyike sem ismeri el azt a bíróságot, amely az orosz államfő körözését elrendelte, azért is bölcs dolog volt, mert, ha megtörtént volna, akkor most nem írhatnám ezt a pár sort. Hiszen
Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin az egykor Oroszországtól vásárolt, mai Egyesült Államokbeli Alaszkába, 2025. augusztus 15-re tervezett csúcstalálkozóján az orosz delegáció tagja lett a címképen látható Kirill Dmitrijev, az államfő külföldi befektetési-gazdasági együttműködési különleges megbízottja. Ehhez képest csupán az Ukrajna területén folyó háború beszüntetésével, jegelésével kapcsolatban kíséri fokozott várakozás a találkozót. Mintha az is elsikkadna, hogy úgy tudni, semmilyen írásos megállapodást nem készítettek elő a felek. Azon túl, hogy épp a legbefolyásosabb európai vezetők állnak ki leghangosabban Ukrajna katonaállamként való felhasználása mellett – amit aligha elleneznek a meghatározó amerikai tőkés körök – magam nem lepődnék meg, ha azon túl, hogy nyitva hagynák az ajtót az újabb eszmecserékre, miközben az ukrajnai hadiüzemek, és a kiszolgáló energetikai infrastruktúra, illetve az oroszországi, főleg civil célpontok elleni támadások és a katonai összecsapások folytatódnak, továbbra is a saját vasukat ütnék mindketten. Hogy mi lehet ez a vas? Európai összefüggéseket is említve próbálok rá válaszolni egy hozzám intézett kérdés kapcsán. (Fotó: Roman Naumov / URA.RU / Global Look Press)
Vajon Európa vezető politikusai/újságírói miért nem jutnak el addig, ameddig eljutottál a „Nem minden ukrajnai (terület) ukrán” című, 1357., az ukrajnai helyzet történelmi-politikai hátterét megvilágító Bekiáltás-elemzésedben? – kérdezte ismerősöm, aki egy időben a nagypolitika küzdőterén is vitézkedett. Természetesen, válaszoltam neki. De mert mostanában mások szintén fordulnak hozzám hasonló felvetésekkel, közreadom a viszonylag rövid, bár helyenként sűrű mondatokkal terhelt feleletet. Íme:
CÍMKÉP: A világnak a globális tőke érdekében történő kirablásának eszközei, a Világbank, az IMF oroszországi, közép-ázsiai, lengyelországi, ukrajnai szakértőjeként is ténykedett Bokros Lajos. Ám hiába a szakértelem, a rálátás. A Klubrádióban vele folytatott beszélgetésben fel sem vetődött, hogy a gazdasági-pénzügyi válság talaján hovatovább mindenütt tapasztalható fasizálódásnak – jelentsen ez bármit – nem egyszerűen az államok élén álló személyek – Putyin, Trump, Hámenei, Netanjáhú, Erdoğan és mások – az okai. Ezzel a szűklátókörű magyarázattal az érte rajongókban és az őt gyűlölőkben maga is dühös indulatokat korbácsolt fel, miként az kiderül a rádió Facebook-oldalán olvasható ismertetőhöz fűzött kommentekből. Az alábbi cikk a Magyarországon is tapasztalható feszültségek, válságjelenségek, a fasizálódás személyeken túli okait igyekszik felvillantani. (Fotó: Mátyus László)
Bokros Lajos közgazdászt, egyetemi tanárt, politikust, 2009–2014 között európai parlamenti képviselőt, 1995. március 1-jétől egy éven át a Horn-kormány második pénzügyminiszterét, az 1990-es évek magyar költségvetési kiigazítási csomagjának névadóját, a Közép-európai Egyetem (CEU) korábbi vezérigazgatóját, két egyetem tanárát szólaltatta meg Szénási Sándor, a Klubrádió általam közéleti témákban legfelkészültebbnek tartott műsorvezetője augusztus 11-én. Tette ezt új műsorában, a Vándorévekben, amelyben ismert személyeket lát vendégül. Arról kérdezi őket, miként élték meg a rendszerváltás előtti, közbeni és utáni időszakot, különös tekintettel az utóbbi tizenöt évre. Ám hiába értékelem nagyra a riporter képességeit, műveltségét,
CÍMKÉP: Az ukrajnai vezető az X-n jelentette be, hogy nem hajlandó lemondani Ukrajna egyetlen részéről sem – Bármilyen rossz is a véleményem a Vlagyimirnak született Volodimir Zelenszkijről azt a botorságot még róla sem tudtam elképzelni, hogy az ukrajnait összetévessze az ukránnal, Ukrajnát az ukrajnaiakkal, miként azt a Telex és több más hazai médium tette a minap, és teszi rendszeresen. Ráadásul, a főleg ellenzéki körökben etalonnak tekintett internetes lap a BBC-t szintén pontatlanul idézte. Aki arra is kíváncsi, mivel indokolom állításomat, a cikk második részében az ukrajnai viszonyok történelmi hátteréről olvashat.
Először egy Facebook-megosztásban került a szemem elé az a Telex hírportálról származó közlés, miszerint