Nem lepődnék meg, ha a Moszkvában elégedetten vennék tudomásul a magyar miniszterelnök erdélyi megszólalását.

Nem fogadom meg a Klubrádióba betelefonáló tanácsát: nem hallgatok arról, milyen benyomásokat keltett bennem Orbán Viktor magyar miniszterelnök szombati, a romániai Tusnádfürdőn felolvasott beszéde. Néhány ok, amiért nem érdemes a kormányfőt a hallgatás falával körülvenni:

1. A dolog kivitelezhetetlen.

2. Tetszik, nem tetszik, ő Magyarország gyakorlatilag teljhatalmú vezetője. Amit mond, kihatással van mindannyiunk életére.

3. A hatalom megszerzése és megtartása érekében az orbáni politika tudatosan akarja passzivitásra késztetni a rendszerét ellenzőket.

Az utóbbi megmutatkozik a sokakat otthonmaradásra ösztönző, egyenetlen választási rendszer kialakításában, vagy az álságos nemzeti konzultációkban, amelyek kérdései a válaszokat is magukban hordozzák. Viszont ezek hivatkozási alapot jelentenek a miniszterelnöknek, ahogyan ez Tusnádfürdőn is történt a menekültekkel kapcsolatos országos levelezés kapcsán. Mivel az ellenzék arra biztatott, hogy a manipulált kérdőíveket dobják a szemétbe az emberek, a 8 millió levélből visszaérkezett 1,2 millió vélemény O.V. céljait igazolta vissza. Aki meg passzivitásban maradt, magára vessen…

Ostobaság lenne tehát, ha nem gondolkoznánk el azon, mit hallhattunk és mit nem. Ebben a beszédben például nem voltak hangzatosan botrányos kiszólások. Ennek a beszédnek nem volt sodró lendülete, amit jól jelzett, hogy a gyér hallgatóság még az előtapsolókat is csak bágyadt tetszésnyilvánítással követte. Ez a beszéd inkább volt ülve (!) felolvasott előadás, mint szónoklat, amelyben az előadó nagyon ügyelt arra, nehogy olyan kitételekre ragadtassa magát, amelyek elfednék a mondandó lényegét.

Ez alól talán csak az úgymond a magyarok ellen uszító magyar baloldallal való szokásos, most épp a menekülthullámmal is összekapcsolt riogatást szánhatta kivételnek – a feltételezhető szándékolt hatáshoz képest alighanem mérsékelt sikerrel. Aztán ezt a témát hozta össze az Európai Unió vezető hatalmainak, illetve magának az USA-nak az ekézésével: elég volt abból, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak rendelik alá Európa nemzetállamainak érdekeit. Annak az Amerikának

- amely lehallgatja szövetségeseit, s eközben úgymond még az ég sem szakad le,

- amely azzal okoz fejtörést a magyar parlamentnek, hogy (ideiglenesen) fegyvereket akar telepíteni az ország(aink)ba,

- amely a brüsszeli bürokraták közreműködésével saját transzatlanti, nem nemzetállami megoldásaival akar védtelenné tenni bennünket többek között a terrorizmussal, a munkanélküliség növekedésével fenyegető menekültáradat, s még ki tudja milyen veszélyekkel szemben.

Mindettől az emberben csupán azért támad némi zavar, mert mindent egybe vetve az Orbán-kormány tevékenysége – a saját holdudvar mellett – elsősorban a nemzetközi nagytőke érdekeit szolgálja, amint erre egyre többen mutatnak rá. (Egyébként mi mást azon a pályán, amelyen a világ mozogni kénytelen.) Így aztán eléggé kilóg a lóláb a nemzetállami retorika alól. Nyilvánvaló, hogy O.V. azért vállalta fel e kisstílű pocskolást, hogy a nemzeti érzés újbóli fölpiszkálásával erősítse hívei lelki szilárdságát. Ennek érdekében még a német mellett, némileg a francia büszkeségre is apellált. Hogy aztán számíthat-e visszhangra ama országokból, az már más kérdés, de abban az összefüggésben, hogy rajongói előtt nagy iránymutatóként tüntesse fel önmagát, ennek nincs is jelentősége. 

Ennél azonban fontosabb, hogy Oroszország nevét nem ejtette ki a száján. De mert Magyarország békétlen miniszterelnöke jó ideje felértékelődött Moszkvában, csöppet sem lepődnék meg, ha az orosz sajtónak az ottani kormánykörök véleményéhez igazodó részében elégedetten vennék tudomásul a magyar miniszterelnök július 25-ei erdélyi megszólalását. Mert az éppenséggel beleillik az egyik eseménysorba, ami az orosz kormánypárti médiában most a vezető hírek között szerepel. Történetesen, az elmúlt napokban a francia parlament több jobboldali tagja a Krímben tett, USA-ellenes kiszólásokkal tarkított, az EU részéről egységbontónak minősített, az Ukrajna által felháborítónak tartott látogatást.

Ha innen nézzük, Tőkés László európai parlamenti képviselő megnyilatkozása is része a tusnádfürdői pocskolásnak. Ő arról szólt, hogy bár szolidaritást kell vállalni Ukrajnával, azzal, hogy a romániai magyarok autonómiája mellett szállt síkra, egyúttal – szerintem helyesen – szembe is ment a kijevi kormány autonómiatörekvéseket ellenző felfogásával. Amikor az Orbán-előadás előtt leszögezte, hogy a maga részéről Románia és a román Moldova egyesülésére irányuló politikai törekvésekben nem lát kivetni valót, éppenséggel azt jelezte, hogy nem bolygatná Besszarábia Ukrajnához került részét, továbbá a Moldova elé helyezett „román” jelzővel azt adta értésre, hogy érintetlenül hagyná a Dnyeszteren túli, oroszbarát Gagauzia státusát. Orbán Viktor nem reagált Tőkés gondolatmenetére, azaz a hallgatás beleegyezés alapon azt a látszatot keltette, hogy ő is elfogadhatónak tartja ezt az Oroszországnak kedvező felfogást.

A helyszínen lévő hallgatóságot mindez nyilván nem igazán érintette meg. Ebből azonban még nem következik, hogy Bukarestben, Kijevben, Brüsszelben, Washingtonban, Moszkvában ne dekódolnák könnyűszerrel az elhangzott mondatok értelmét. Ha pedig e fővárosokból nézzük, akkor Orbán Viktor 2015-ös tusnádfürdői előadása és Tőkés László megnyilatkozása – ilyen, vagy olyan előjellel – nem túl nagy horderejű provokációként, ők maguk pedig nemzetközi összefüggésben nem különösebben fajsúlyos provokátorként jegyeztetnek fel a politikai játszmajegyzékekbe. #

A képen Orbán Viktor és Tőkés László. Fotó: Fűrjes Viktória (valasz.hu)

KIEGÉSZÍTÉS: Egy nap elteltével úgy éreztem: rögtön a beszéd elhangzása után túlságosan felértékeltem a hallottakat azzal, hogy az esemény két szereplőjét provokátornak minősítettem. Ezért változtattam meg a poszt címét Tusnádfürdői provokátorokról Tusnádfürdői pocskolásra, illetve cseréltem ki egy-két szót a szövegben. A változtatások nem érintették a cikk lényegét, csupán árnyaltabbá tették a mondanivalómat. 

A POCSKOLÁS SZÓ jelentése: 1) Paskolás, meg-, leverés. 2) Mocskossá, lustossá tevés. 3) Szidalmakkal gyalázás.