A volt elnök képét egy fehér gyűlölő rasszista festette.

A hivatalából 2017 januárjában távozott amerikai elnök és felesége portréja is bekerült a National Portrait Gallery-be. A washingtoni nyilvános galéria 1968-as megnyitása óta, azaz éppen 50 éve szisztematikusan gyűjti az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek portréit, hogy azokon keresztül a nagyközönségnek is bemutassa azokat, akik jelentős hatással voltak az ország történetére és kultúrájára.

A volt elnökről készült kép egy afro-amerikai festő, Kehinde Wiley alkotása. Ám az illető – bárhogy is csűrjük, csavarjuk – egy fehér gyűlölő rasszista, akinek más képein fekete bőrű amazonok vágják le fehérek fejét. (Lásd az illusztrációt! Jóllehet ezt a festményt a művész meglehetősen sajátos gondolattársítással a bibliai Judit és az asszír Holofernész történet parafrázisának tekinti.) Most már csak az a kérdés, miként követhetett el Obama ekkora hibát? Ez minimum meggondolatlanság. De ha az, akkor zárójelbe kerül minden, amit a kormányzási képességeiről sugalltak nekünk.

Már egy ideje nézem ezt a két képet a volt elnökről és a first ladyről. (Utóbbi Amy Sherald műve.) Mintha Barack Obama csak most döbbenne rá arra, mivel is járt az elnöki hatalom – mennyi gazemberséget kellett elkövetnie az amerikai érdekek szolgálatában. (Minden országban, minden elnöknek vagy kormányfőnek hoznia kell a tízparancsolattal ellentétes döntéseket, még ha ez illúzióromboló is a szenteskedők számára.) Ahogy én képzelem, ettől keményedtek meg ennyire ennek a nyilvánvalóan nagyon intelligens embernek a vonásai, ettől mélyed oly nagyon magába, irányul befelé a tekintete. Nem vitás, a kép kiváló – bármit gondolunk is egyébként alkotójáról! Michelle Obama portréja még nagyobb meglepetés. Nem egyszerűen magányos, mint a férje, hanem hidegség sugárzik róla. Vagy ez csak az én benyomásom? #

CÍMKÉP: Kehinde Wiley: Barack Obama, 2018, olaj, vászon, 213,7 × 147 cm, fotó: Mark Gulezian/NPG – Forrás: Artportal.hu

Amy Sherald: Michelle Obama, 2018, olaj, vászon, fotó: Mark Gulezian/NPG

Kehinde Wiley ezt a képét a bibliai Judit és az asszír Holofernész történet parafrázisának tekinti