1311. BEKIÁLTÁS: Az Európai Unió tündöklése és agóniája
A magyar tőkés érdekeltségek is a belépésre várók kifosztói lehetnek
CÍMKÉP: Összeroppan-e az egykoron a világgazdaság 26%-ka fölött „teljesítő” – jelenleg 16%-át kitevő – Európai Unió? Többek között erre a kérdésre keresi a választ Böröcz József most megjelent tanulmánya, amely bemutatja, hogy az EU – minden ellenkező állítás ellenére – nem igazán tett és tesz azért, hogy a markánsan alacsonyabb jövedelmű országok a régebbiek szintjére emelkedjenek – akár a közösség egészének gazdasági teljesítménynövelése érdekében. Izgalmas felvetése, hogy megismétlődhetnek a térséget korábban jellemző, láncszerűen szerveződő gyarmati-félgyarmati viszonyok, melyek között a magyar tőkés érdekeltségekre kétes szerep várhat. A professzor főbb megállapításainak ismertetését arra is felhasználom, hogy felvillantsam: az EU sorsa mennyire összefonódott és összefonódik a washingtoni törekvésekkel (Kép forrása: Hoover Institution)
Szívesen népszerűsítem Böröcz József, az USA-beli Rutgers Egyetem immár emeritus professzorának könyveit, tanulmányait. Ugyanis a hazai közeg nem, vagy alig tartott és tart igényt a gondolataira. Holott nagy szükség lenne arra, hogy a globális történelmi-gazdasági folyamatok feltárására irányuló szemléletmódja áthassa az értelmiségi vitákat, s ezen keresztül a magyar társadalom kiszabaduljon bénító bezártságából. A történeti szociológus az Eszmélet folyóirat 142., 2024 nyári, csak most megjelent számában egy meghökkentő állításhoz kapcsolódó kérdést tesz fel nem különösebben terjedelmes, viszont annál súlyosabb tanulmányának címében: