CÍMKÉP: Melegh Attila szociológus, Kőszeghy Ferenc, a Mérce munkatársa, Gagyi Ágnes szociológus, a szerző Szalai Erzsébet szociológus, Marosán Bence filozófus a Mi a munka és mi a kapitalizmus? című esszékötet nyilvános bemutatóján – Akárhogy keresem: a kapitalizmus egyik fázisában, a jólétiben sem látom a keresztényi szeretet megnyilvánulását. Különösen nem a mai digitális világban. Ellenkezőleg. Miként a bemutatón Szalai Erzsébet említette: a ’90-es években készült újabb dokumentumfilmek láttán megdöbbentette, hogy eltűnt belőlük a munkás, egyáltalán a dolgozó ember. (Azóta sem tért vissza, humán erőforrás lett belőle.) Mindenesetre, aki gondolkodó embernek tartja magát, annak legalábbis küzdenie kellene azért, hogy elemzéssel váltsa fel a propaganda által vezérelt érzelmi reakcióit (Fotó: KDL)

CÍMKÉP: Nehéz napjai vannak Volodimir Zelenszkijnek. Nem csupán Donald Trump beszél vele félvállról, de országa parlamentjében is kétszer kellett szavazni ahhoz, hogy jogszerűvé tegyék államfői megbízatását – Nekem egyre inkább úgy tűnik fel, hogy Ukrajna egésze már a békében sem lehet nyertes. És nem csak a milliónyi halott és rokkant miatt, hanem azért is, mert nyilvánvalóan a kirablására – ha nem területének szétosztására – készülnek azok is, akik eddig megmentőjének szerepében tetszelegtek. (Fotó: Andrii Nesterenko / Reuters)

CÍMKÉP: Trump és Zelenszkij adok-kapokjára, nemkülönben Trump és Putyin lassan körvonalazódó, a kapitalizmus globális folyamatainak alávetett ügyletére az ukrán elnökéhez hasonló, tanácstalansággal vegyes dühhel reagálnak a magyarországi ellenzéki közvélemény-formálók és követőik. Egyrészt érthető a magatartásuk, hiszen az ukrajnai háborúról elhallgatásokkal, csúsztatásokkal, hazugságokkal szóltak eddig, hogy megfeleljenek a nekik pénzt osztó centrumok feltételeinek, s ezt nem lehet könnyű bevallani. Másrészt érthető az ösztönös félelem is: amíg kapitalizmus van, addig mindig fennáll a veszély, hogy a gazdasági válságokat diktatórikus kormányzással küzdje le a rendszer. (Montázs forrása: Magyar Nemzet/ AFP)

CÍMKÉP: A február 12-én, a Fehér Ház ovális irodájába betoppanó Elon Musk vállán négyéves fiával, miközben Donald Trump sokadik rendeletének újságírók jelenlétében történő aláírására készült – A jóléti kapitalizmus jótéteményeitől elkábult értelmiségiek közül egyre többen sopánkodnak a fasizmusnak a nyugati világban, benne az USA-ban való térnyerése miatt, holott legalább nekik kellene tudniuk, hogy a nemzetközi tőkés rendszer válságaiból ez törvényszerűen következik. (Kép forrása: abc tévécsatorna  tudósítása)

CÍMKÉP: Trump és Putyin választások utáni első, másfél órás telefonbeszélgetése – Miközben a Washington vazallusává lett EU, Brüsszel, Párizs vagy Berlin neve nem szerepel a világszerte nagy érdeklődéssel várt kapcsolatfelvételről kiadott közleményben, a szankcióknak évtizeden át sikeresen ellenállt, a harctereken a NATO katonai képességei és a fegyverzetei ellen, hadiállapot kihirdetése és katonai mozgósítás nélkül is eredményesen küzdő, tavaly gazdasági teljesítményét 4,1 százalékkal növelt Moszkva érdekeit immár nem lehet figyelmen kívül hagyni. Zelenszkij fejvesztetten, Brüsszel tanácstalanul reagál a fejleményekre…  

Az Ukrajna, s immár az Oroszország területén folyó háborúról korábban szövegelőket mostanában Washingtonból szembesítik mindazzal, amiről hamisan tudósítottak, szakértettek. De itt az újabb kihívás: Trumpnak – az őt a választási kampányban támogató Fox News csatorna „Mindenki számára tisztességes üzletet akarunk kínálni” kiemelésével ellentétben – világot lerohanni akaró akciói mögött fel kellene mutatni a kapitalizmus lényegéből következő valódi szándékot. 

CÍMKÉP: II. Musztafa követelését figyelembe véve, 1698 őszén, a Pétervárad és Belgrád között félúton fekvő Karlócán kezdődtek meg a tárgyalások. A háború alatt porrá égett falucska körzetében sátorvárosok épültek, melyek közül egyet a törökök, egyet a Szent Liga tagjai, egyet pedig a felek közt közvetítő „tengeri hatalmak” kaptak meg (Forrás: Rubicon Online) – Az internet segítségével minden eddiginél könnyebb ide-odarángatni a tömegeket. (Zárókép: a cikkben említett, szentesi, 1956-os emléktábla – a hétvégén készült fotóm.)  

CÍMKÉP: Vlagyimir Putyin és Donald Trump – Az amerikai elnök két nappal a megválasztása után megüzente: mindig jó kapcsolata volt az orosz államfővel, de nem kertelve adta értésére, ha nem áll kötélnek, ő is megkísérli romba dönteni Oroszországot. Ám Putyin mozgásterét ugyanúgy korlátozzák országának érdekei, mint Trumpét az a cél, hogy akár mások rovására tegye naggyá az USA-t. 

CÍMKÉP: Donald Trump 2025. január 16-ai, illetve 2018-as hivatalos fotója – Tel-Avivtól, Moszkván, Teheránon, Jerevánon, Londonon, Kijeven, Pekingen, Tajpejen át Budapestig az elmúlt napokban úgy cselekedett, úgy szólalt meg a politikusok többsége, hogy a hétfőn beiktatandó amerikai elnöknek is üzenjen vele. Az összeállításban szereplők közül azonban csupán Orbán Viktor ragadtatta el magát annyira, hogy azt vizionálja: „a háború hároméves rombolása után most újra az építkezés korszaka jö(jjö)n el, ezért mondhatjuk, hogy új korszak veszi kezdetét hétfőtől”. Mindenki más mintha abból indulna ki, hogy régebbi és újabb véres konfliktusokra kell készülni. A társadalmi-gazdasági mozgások törvényszerűségei is inkább az utóbbit valószínűsítik – (Képek forrása: donaldjtrump.com/news, illetve Wikipedia)

Vlagyimir Putyin és Donald Trump a G20-csúcson, Hamburgban, 2017. július 7-én – Az amerikai elnöknek olyan ajánlattal kell előállnia, amivel úgy biztosíthatja az erőgyűjtést a világcsendőri szerepet túlvállalt USA számára, hogy kihívói – Moszkva és Peking – nem okoznak neki gondot a belátható jövőben. A cikk többek között egy olyan koncepciót, egy elképzelhető Trump-i mestertervet vázol fel, amelyben Ukrajna, Szíria, Palesztina, Tajvan, akár Nyugat-Európa mellékes tétel. Mögötte azonban nem is egy kérdőjel… (Kép forrása: Szabad Európa – AP/Evan Vucci)